Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
VOLTAK megoldást választja: múlatja a napokat, ahogy tudja. — A maga napjai hogyan telnek? — Másfél éve a Teréz Távbeszélőközpont felújításán dolgozom. Szeretem a munkámat, bár kényszerűségből választottam ezt a szakmát Eredetileg női szabó voltam. Akkor, az ötvenes években az embereknek nem nagyon volt pénzük az öltözködésre. Átnyergeltem a postához. 1952 óta vagyok műszerész. Lánykoromban megtanultam a kemény munkát otthon és a postán egyaránt. Anyám halálával az egész család gondja a nyakamba szakadt, öt embert etettem, öltöztettem. Testvéreim és az apám megszokták, hogy gondoskodnak róluk. Reggel fáradtan mentem dolgozni, este - mire mindennel végeztem otthon —, alig vártam, hogy alhassak. így aztán sokminden kimaradt az életemből. — Mit fájlal közülük a legjobban? — Talán jó festő lehettem volna. Gyerekkoromtól szerettem festeni, rajzolgatni. Tanáraim mondták az iskolában: nem rossz, amit csinálok. Olykor-olykor még felnőtt fejjel is elővettem az ecsetet, de már hiányzott belőlem a meggyőződés tüze. Ki tudja, életem legnagyobb csalódása lett volna, ha kiderül: nem is tudok festeni. Azért mégis fáj, hogy nem sikerült megpróbálnom... — Valamit mégis adott magának ez a félbemaradt pálya? — Igen, azt hiszem. Hivatástudatot kaptam tőle. Persze túlzásnak tűnhet, amit mondok, mert minek is nekem a hivatás- tudat De talán mégsem. Évtizedeken át dolgoztam egy szakmában, amit nem elhivatottságból választottam. Százszor otthagyhattam volna. Mégsem tettem, mert kialakult bennem valami belső tiltakozás. Maradtam akkor is, amikor embertelenül soknak tűnt a feladat. Nem szöktem meg akkor sem, amikor egymás után kaptam a betanu- lókat. Tanítgattam őket, mutattam nekik a fogásokat. Időt persze nem adtak rá. Természetesnek látszott, hogy majd behozom a veszteséget. Úgy is történt.- Hány gyermeke van? Tizenöt évig laktunk egy olyan lakásban a férjemmel, ahova nem lehetett gyereket szülni Később már volt egészséges, szép otthonunk, de akkor már eljárt felettünk az idő. Talán ez a gyerek nélküli sors is segített abban, hogy jobban a munkámnak éljek.- A sok tennivaló mellett, hogy jut ideje a pártmunkára?- Hetvennégy óta vagyok párttag. Látom meglepi. Mások is úgy vannak vele. Korosán léptem a pártba. Most szervezőtitkár vagyok az alapszervezetemben. Jut is, marad is idő minden feladatra. A napi munka persze az első. Munka közben beszélünk, ha van rá mód. Egy telefonközpont túl bonyolult és zajos ahhoz, hogy hosszasan diskurálhasson az ember bárkivel is. Azért megtaláljuk a módját, idejét és helyét a gondok, kérdések megvitatásának.- Beszélgettek a pártértekezleten hallott dolgokról?- Igen, már említettem, hogy sok gondolatra ráismertem. Mintha nálunk hangzott volna el Nagy élmény volt számomra mindkét pártértekezlet. Itt a kerületben kis kérdésekben is vitatkozóbb volt a légkör. A budapesti tanácskozáson simábban gördültek a mondatok. Szó, ami szó: a vitakérdések hor- dereje ezt meg is kívánta. Nem hiszem, hogy életemben még egyszer részem lesz hasonló tapasztalatszerzési lehetőségben. Ezért is szeretnék minden benyomást, emlékezetes szót, gondolatot megőrizni és a tanultakat a mindennapokon igyekszek felhasználni. Sok esztendő a bíróság falai között Megszámlálhatatlan per, döntések, különböző természetű, viselkedésű emberek. Megannyi tapasztalat az élet addig ismeretlen oldaláról. S mindezek arra késztették, hogy mind teljesebben élje át a bíró által ismertetett tényeket, ügyeket. Az igazságos döntés érdekében. — Legtöbbet a polgári perekben vettem részt, de a büntetőket sem hagyhattam ki. így ahová kerültem, ott igyekeztem a helyes és a jó döntés megszületését támogatni. A pereket vezető bírókkal jó kapcsolatom alakult ki az évek során. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy egyenlő partnernek tekintették az ülnököt. Azért előfordult olyan is, hogy mind a két ülnöknek, vagy egynek más volt az ügyről a véleménye és ilyenkor nem hozhattunk döntést A pert másodfokon tárgyalták és megtörtént, hogy az ülnök véleményét fogadták el. — Igazságot tenni soha nem volt könnyű dolog. Ma sem az. Aki átlépi a bíróság küszöbét, mindig a magáét akarja bizonyítani. Ezt sohase feledjék a fiatal ülnökök. Az igazságos döntés az ő mérlegelésük alapján születik. Kovács Ferenc, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár csőszerelője mindössze 28 éves. Ebben a gyárban volt ipari tanuló és itt szabadult 1970-ben. Életrajza történelmi évfordulókhoz nemigen kapcsolódhat, de fiatalsága ellenére úgy érzi tartalmas, eseménydús esztendőket mondhat magáénak. A KISZ- -nek 1972-ben, a Magyar Szocialista Munkáspártnak 1975-ben lett tagja. Környezete csendes, igyekvő, segítőkész fiatalnak ismeri. Négy éven át, 1978-ig tagja a KISZ-bi- zottságnak, alapszervezeti titkár. Közben szakképzettségét politikai ismeretekkel is bővíti. Elvégzi az öt hónapos pártiskolát Ebben az évben választották meg a pártbizottság mellett működő agitációs bizottság tagjának. S ahogy helytállt az ifjúsági mozgalomban, úgy törekszik ezt a feladatát is végezni. Felesége, aki jelenleg gyesen van, az egy éves Tamáskával most várja második gyermekük érkezését, nagy türelemmel és megértéssel támogatja férje társadalmi tevékenységét Népi ülnöknek most jelölték először. A bizalomhoz, melynek nagyon örült, sok gratulációt kapott. Kíváncsisággal és várakozással tekint az új feladat elé. De egyet máris biztosan tud: igyekszik mindig reálisan, az igazságnak megfelelően dönteni, mások sorsa felett n.I. 30 milliós termelési érték A munkaversenyen belül a szocialista brigádmozgalom szerepe továbbra is kiemelkedő. A kerületi egységekben több, mint 2500 szocialista brigádban, mintegy 28 ezer fő dolgozik. Az elmúlt években 500 brigáddal több nyerte el a szocialista címet. Növekedett a munkabrigádok, az egyéni és más kollektív versenyformák jelentősége. A mun- kaversenymozgalom tartalmi változása tükröződik abban, hogy a kiemelkedő politikai évfordulók tiszteletére indított felhívások folyamatossá váltak, az alapvető népgazdasági célok megvalósítását szolgálják. Pártunk XII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyhez nagy számban csatlakoztak kerületünk üzemei, vállalatai, intézményei, gyorsan reagáltak az országos kezdeményezésre. Az elsők között csatlakozott a versenyhez a MÁV Ferencvárosi Csomópont, a Budapesti Vegyiművek, a Fegyver- és Gázkészülékek Gyára és a Fővárosi 4. sz. Építőipari Vállalat. A szocialista gondolkodásmód és tettre- készség legfrissebb bizonyítéka, hogy a hagyományokra épülő kommunista szombatok példája nyomán sokan azonnal csatlakoztak a Sziklai Sándor brigád felhívásához. A márciusi kommunista műszakok a gazdálkodó egységeknél kerületünkben 26243 főt foglalkoztattak. Ez a létszám a műszakot tartott egységek összdolgozóinak mintegy 50 százaléka. Ez az átlagszám másképpen alakul azonban, ha ezen belül a következő két jellemzőt tekintjük: Azoknál a termelő egységeknél, ahol a műszak szervezésének feltételei az egész vállalatra, szövetkezetre voltak biztosítva, ott a dolgozók 80 százalékos arányban vettek részt a kommunista műszakban. Ahol viszont a műszakot csak részlegesen lehetett megszerveni - ez a kereskedelmi egységekre volt jellemző - a dolgozóknak csak 30 százaléka tudott a kommunista műszak részese lenni. A kommunista műszakok termelési értéke közel 30 millió forint. A műszakokban dolgozóknak 2,7 mülió forint munkabért számfejtettek, s ebből több, mint 2 millió forintot utaltak át a központi számlára. A kommunista műszakok előkészítésében és szervezésében mindenütt a pártszervezetek jártak élen. A kommunisták példa- mutatása megnyilvánult abban is, hogy az érintett területeken a párttagság 90 százaléka dolgozott a műszakban. A vezetői példamutatásban pozitívan értékelhető, hogy jelentős részük fizikai területen végzett munkát A KISZ-tagok aktív részvétele kismértékben elmaradt A lakóterületeken szervezett kommunista műszakok egy része, a rossz időjárás miatt nem valósulhatott meg. —n—
