Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. február / Különszám
Hét év a 108-as körzetben A vonzó külsejű, csendes szavú, szőke fiatalasszony a József Attila telepen, a Távíró utca 23-ban lakik. Ha kilép a házból sokan köszöntik, s meg-megállítják az utcán. Elmondják örömeiket, gondjaikat, elpanaszolják sérelmeiket, szóvá teszik, ami szemet szúr, intézkedést, orvoslást kérnek. A fiatalasszony nyugtat, érvel, vitatkozik, mikor mire van szükség, ö Bajnok Zsoltné, a 108-as választókörzet tanácstagja.- Milyen eredményeket ért el a tanácstagi munkájában? — Ami eredményről számot adhatok — válaszol szerényen - azt a lakótelepi tanácstag társaimmal együttesen sikerült elérni. Példaként említi, hogy sikerült kitelepíttetni a környék levegőjét oly hosszú ideig szennyező állati fehérjefeldolgozó vállalatot. Panasz volt a zajra is: a nagy járműforgalomtól „berezegtek” a betonépületek. A tanácstagok sürgetései eredményeként kitiltották a telepről a nagy teherautókat.- Azt tapasztalom tanácstagi munkám során, hogy a nagy kérdések előbb, vagy utóbb megoldódnak. De van sok apró bosszúság, ami rontja a lakosság közérzetét. Egyes szolgáltató szervek még mindig lassan reagálnak a közérdekű bejelentésekre, szóljon az igény akár lépcsőház, vagy pinceablak üvegezésre, ka- kapuzár megjavítására, vagy a közvilágítási zavar elhárítására. Sokszor hetekbe telik, mire kijönnek a hibaelhárítók. Kudarcai közé számítja az úgynevezett „büdös árok” ügyet. Legyek, szúnyogok tanyája, apró háziállatok temetője, s mindenképpen fertőzés forrása ez a fedetlen szennyvízelvezető árok. Évek óta nincs pénz a befedésére. Van viszont ígéret: a nyugdíjas ház felépítésével a „büdös árok” ügy rendezésére is sort kerítenek.- Hogyan valósul meg a demokrácia, a lakosság beleszólása a közügyekbe?- A terveket, elképzeléseket a lakosság elé „visszük”, tanácstagi beszámolókon ismertettük az ötéves és az évenkénti kerületfejlesztési terveket, ahol lehetőség van a vélemények kifejtésére. Úgy gondolom, hogy a szocialista demokrácia erősödne, ha gyakrabban állhatnánk a lakosság elé alternatív javaslattal. Volt erre is példa, amikor abban döntöttek, hogy nyugdíjas klub, vagy öregek napközi otthona épüljön. A többség az utóbbi mellett szavazott, azóta meg is valósult. Több ilyen lehetőség — véleményem szerint - minddenképpen jó hatással lenne a lakosság közérzetére, mert kézzelfogható jele annak, hogy érdemes beleszólni a kerületfejlesztési elképzelésekbe. — Mindenképpen arra kellene törekedni, hogy az észrevételeket következetesebben érvényesíthessék a tanácstagok, hogy ne sikkadjon el egyetlen hasznaiható javaslat, kezdemenyezés sem, - mondja befejezésül a 108-as választókörzet tanácstagja. * A hét esztendő alatt Bajnok Zsoltné is gyarapodott emberismeretben, tapasztalatban. Mint mondta szegényebbnek érezné magát azok nélkül az emberi kapcsolatok nélkül, melyeket az évek során kialakított. Érdemeiről a tanácsnál, s a körzetben elismeréssel nyüatkoztak. Ennél is maradandóbbak az elismerés, a megbecsülés jelképei: a „Budapestért” és az „Érdemes társadalmi munkáért” kitüntető jelvény. ERDÉLYI ARANKA Se autóm, se telkem, de becsületem, az van Zoli bácsit, azaz Haász Zoltánt sokan ismerik a kerületben. Van, aki csak rozzant vasalóját, villanyrezsóját viszi el hozzá, a Mátyás utcai kis műhelybe, vannak azonban akik például lakást (!) kérnek tőle. — Egy villanyszerelőtől? — A 83 esztendős mester mosolyog: — Van még egy-két funkcióm, ötvennyolc óta a fővárosi tanács tagja vagyok, dolgozom a kerületi népfrontbizottságban, a KIOSZ országos választmányának tagja vagyok, a villanyszerelő szakosztálynak pedig elnöke, s úgy adódott, hogy én fogom össze a kerület mintegy 4—500 kisiparosát. Temérdek megbízatás. Hogyan lehet megbirkózni vele? Mert Haász Zoltán maradéktalanul ellátja a »rábízott feladatokat. A siker minden bizonnyal az idős mester életfelfogásában gyökeredzik. A munka számára nem nyűg, hanem öröm. Már inas korában 1911-ben, nagy kedvvel vetette bele magát a munkába, pedig. .. — Az inasélet bizony, más volt, mint a mai szakmunkástanulóké. Keservesebb, hajszoltabb. A szakma azonban igen vonzott. Pedig mindjárt az elején, megrázott az áram! A végén persze Haász Zoltán győzött. Iparigazolványának kelte: 1920. Elismert mester lett, de sose vetette meg az úgynevezett kis munkát sem. A rossz konnektort éppoly kedvvel reparálta, mintha mondjuk egy hálózatkorszerűsítést végzett volna. Mindmáig. Tőle senki se hallja a Mátyás utcában, hogy vigye egy házzal odébb elromlott készülékét. Pedig Zoli bácsi felett kissé eljárt már az idő, s máig is egyetlen segéddel dolgozik.- A kisiparosokról vegyes véleményt alkot a köztudat. Túlságosan tele a bukszájuk, mert annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek, tartják sokan. A közélettől pedig végképp elfordulnak. Zoli bácsi példája nem egészen ezt tükrözi... — Biztos van olyan is — mondja —. A mi kerületünkben azonban én nem tudok átlagon felüli jövedelmekről. Úgy vélem, az utóbbi időben igen megváltozott a kisiparosok gondolkodásmódja is. Többségük becsülettel dolgozik, megbecsült rétege vagyunk a társadalomnak. Voltak más idők is. Ma szükség van a munkánkra, hiszen a szolgáltatások 46 százalékát kisiparosok végzik! Nagy kár, hogy sokan csak mellékfoglalkozásban, nyugdíj mellett. Még több kisiparosra lenne szükség... Kisiparos és társadalmi munka. Egykor talán összeilleszthetetlen fogalmak voltak. Ma jól megférnek egymás mellett. Haász Zoltán nem győzi sorolni, mi mindent végeztek társadalmi munkában. Zsil utcai óvoda, Illatos úti óvoda, ráckevei tábor... A kilencedik kerület idős mestere több kormánykitüntetésben részesült már, s övé a „Budapestért” kitüntetés is. Nem hivalkodik velük. Mint ahogy élete is szerény. Immár egyedül, ám tartalmasán, értelmesen éL Az unalmat nem ismeri Ha nem műhelyében tevékenykedik, akkor a tanácsba, a KIOSZ-ba szalad, politikai, gazdasági fórumon ül, s tájékozódik, olykor baráti csülökvacsorára hívják kisiparos társai. Fiatalosságának titka: a közéleti érdeklődés, a másokkal való törődés. — Tudja, sokan mondják, hogy én vagyok a Róbert bácsi a kerületben - neveti el magát. — Mert reálisan kalkulálok. Se autóm, se telkem, csak becsületem. H.I. Ferencváros A IX. kerületi Tanács és a Hazafias Népfront kerületi bizottságának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: dr. Németh Tibor. Felelős kiadó: Csizmadia Emilné dr. Készült: az MSZH Nyomdában — 80.0278/3, 5000 példányban. Felelős vezető: Nagy László.
