Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1980. június / 1. szám
KÜLDÖTTEK A rektor Dr. Csizmadia Ernő, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a kerületi pártértekezlet után az MSZMP XII. kongresszusán képviselte Ferencváros kommunistáit. Kongresszusi élményeiről beszélgetve felidéztük a közeli és távolabbi múltat.- Meghívottként 1956 óta minden párt- kongresszuson ott voltam - mondja. Az MSZMP KB munkatársaként, osztályvezető- -helyettesként részese voltam a kongresszusi munkának. Küldöttként ülni a széksorokban mégis egészen más.- Mi jelentette a legnagyobb élményt ezen a kongresszuson?- A légkör, a hangulat. A felszólalásokból, a szünetekben folytatott beszélgetésekből egyaránt kisugárzott az egyetértés a párt politikájával. Látszott az elhatározottság is, hogy a kongresszus határozatait mindenki a maga posztján következetesen fogja érvényesíteni. Úgy éreztem, hogy az eszmei, politikai és cselekvési egység tükröződött ennek a kongresszusnak a munkájában.- Mi ragadt meg a felszólalásokból?- A kritika új felfogása. Most mindenki a saját háza előtt próbált seperni. Számos felszólaló megfogalmazta a haladáshoz nélkülözhetetlen kezdeményező és kockázat- vállaló magatartás igényét. Kimondták, amit eddig is tudtunk: a dolgok többsége helyben dől el. a döntéseket is helyben kell meghozni és persze vállalni kell a velük járó felelősséget is. A kommunistáknak mindenütt segíteniük kell az új kezdeményezések kibontakozását, érvényre jutását. Nem szabad engednünk a jó gondolatok visszaszorítását, a szocialista erköccsel ellentétes törekvéseket. A választási előkészületek során jelentős feladat hárul a Szakmaközi Bizottságokra, így a Ferencvárosban működő bizottságra is, melynek titkára Szombathelyi Béla, s akit azzal a céllal kerestünk meg a közelmúltban, hogy válaszoljon néhány közérdekű kérdésünkre.- Kezdjük azzal, mi a Szakmaközi Bizottság munkája, feladata? — A Szakmaközi Bizottság a helyi párt, tanácsi, társadalmi és tömegszervezetekkel való együttműködés során részt vesz a kerületre vonatkozó politikai, gazdasági stb. határozatok végrehajtásában, illetve az arra való mozgósításban, a közvélemény formálásában és a szervezett dolgozók lakóterületi igényeinek kielégítésében. Feladatunk továbbá minden olyan politikai, várospolitikai, kerületfejlesztési, gazdasági, ágazati és hatóságpolitikai tevékenység, amely a kerület lakosságát, dolgozóit, vagy annak jelentős részét érintik, illetve életét, munkakörülményeit jelentősen befolyásolják. A választási munkában például a kerületi tanácstagok, az országgyűlési képviselők és a népi ülnökök választási jelölő gyűléseinek lebonyolítása jelent fontos politikai teendőt.- A népi ülnökök jelölésével kapcsolatos előkészületeket mikor kezdték? Miközben erre törekszünk soha nem lehetünk türelmetlenek, meggondolatlanok. Cselekvéseinket, kezdeményezéseinket a helyi és országos lehetőségeinkhez kell igazítanunk és a végrehajtáshoz időről-időre meg kell nyernünk az embereket.- A kongresszuson sok szó esett gazdasági kérdésekről Mit tart mindebből fontosnak a közgazdász?- Azt, amit a kerületi pártértekezleten a felszólalásomban elmondtam. Eredményeink és hibáinak egyaránt sajátjaink. Ha a jó döntéseket, határozatokat rosszul hajtjuk végre, nem kereshetjük mások házatáján a felelősöket. A kongresszuson valóban sokan beszéltek a gazdasági kérdésekről. Szó volt a szocialista életmód formálását segítő új ösztönzési rendszerek szükségességéről, a közvéleményt foglalkoztató munka nélkül szerzett magas jövedelmekről. Ez utóbbiak tekintetében egyetértés alakult ki: meg kell találni az ellenszerüket.- Az ifusággal sokan foglalkoztak hozzászólásukban. Mit emelne ki ezekből a gyakorló pedagógus?- A felelősséget, amivel az általunk nevelt, tanított nemzedékeknek tartozunk. Olyanok lesznek, amilyennek formáljuk őket. Azt fogják tenni, amit tőlünk látnak. Ki merné önmagáról meggyőződéssel állítani: ő mindenben jó példát mutat az ifjúságnak? Ezért is kellene elgondolkodni a teendőkön a vállalatoknál, intézményeknél, magában az ifjúsági mozgalomban is. Jó lenne, ha megvalósulnának Kádár elvtárs gondolatai: az itjúság legyen önállóbb, az őket érintő kérdésekben kezdeményezhessen, ne akarjunk minden mi felnőttek megmondani nekik. Viszont minden erőkkel segítsük jó elképzeléseik megvalósítását.- Április közepén, egy akkor már elkészült feladatterv szerint. Ezt követően testületi ülésen meghatároztuk és a választás operatív bizottsággal elfogadtattuk az 1980-ban jelölésre kerülő népi ülnökök személyi ösz- szetételét, melyet az előterjesztéskor el is fogadtak. Ez 25 vállalatot, intézményt érintett úgy, hogy 52 fő újra és 121 fő új jelölésére tettünk javaslatot.- Milyen változást hozott az újrajelölés az ülnökök összetételét illetően?- A fiatalítás érdekében úgy határoztunk, hogy a jelölteknek 35,5 százaléka 35 éven aluli legyen. Többségüknél viszont azt javasoltuk az üzemeknek, hogy fizikai dolgozókat és politikailag képzett ülnököket jelöljenek.- Kerületünkben mely vállalatok adják a legtöbb ülnököt?- A Budapesti Húsipari Vállalat, A Fegyver és Gázkészülékek Gyára, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár, a Zöldért, a MÁV Ferencvárosi csomópont, a SZIM és a Vegyiművek. Köszönjük a tájékoztatást. — Mit őriz meg a XII. kongresszus élményeiből a párttag Csizmadia Ernő? — Az összképet. Azt, hogy ott lehettem az ország legfontosabb tanácskozásán, ahol a legtöbb szó a jövőről esett. Azokról a tennivalókról, amelyek sikeres megvalósításában nekem, mint e jeles intézmény vezetőjének nagy felelősségem, mégnagyobb feladataim vannak. Úgy gondolom nemcsak az én munkámhoz, hanem mások, egész népünk tevékenységéhez is jelentős segítséget adtak a kongresszus napjaiban elhangzott gondolatok. — Köszönjük a beszélgetést. A telefonműszerész Szőke hajában sehol egy ősz szál. Az arca kiegyensúlyozott emberről tanúskodik. A mozdulatai kicsit töredezettek. Nem szokott a sok beszédhez. Horváth Dezsőné, a Posta Alközponti Üzem főközpont felújító műszerésze a kerületi és a budapesti pártértekezlet küldötte volt. Hetekkel a két fontos tanácskozás után élményeiről, tapasztalatairól beszélgetünk. — Nem, nem kértem szót egyik értekezleten sem - mondja. Elmondták helyettem mások, amit szóvá tettem volna. — Miről beszélt volna? — Olyan dolgokról, amiket életem során megszoktam: a munkáról, a munkahely becsületéről. Meg arról, hogy a pénz nem minden. A kerületi pártértekezleten nekem legjobban a művész-tanár, Konyorcsik János felszólalása tetszet. Ö is az anyagi jólét és a szellemi tunyaság ellentmondásairól beszélt. Látja mégis meglepett, amit mondott. Az, hogy sok embernek módja lenne olvasni, tanulni, mégsem teszi, inkább a könnyebb Két art* a tárgyalóteremből- 1963-tól vagyok népi ülnök - mondja Ács János, a Budapesti Húsipari Vállalat szakmunkása. A nyugdíjamig négy évem van, így gondolom ez volt az utolsó jelöltségem. De én ennek is nagyon örültem. Talán jobban, mint az elsőnek. Ennyi év alatt még jobban megtanultam becsülni az emberek bizalmát. Az igazsághoz tartozik, hogy a népi ülnökséggel járó feladatok, no meg a környezet nagyon is hozzámnőttek. Ács János munkaszeretetével, szorgalmával, becsületességével valóban elismerést szerzett társai és vezetői körében. A vállalatnál 1957 óta dolgozik, de tizenhét éves korától húsipari munkás. Háromszoros kiváló dolgozó és a Petőfi brigád, amelynek helyettes vezetője, kétszer nyerte el a kiváló brigád címet. NÉPI ÜLNÖKÖK 2 FERENCVÁROS
