Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1980. február / Különszám

KÉSZ A FÉLKÉSZ Öt ház a Napfény utcában Megint megváltozott a József Attila lakó­telep térképe. A kisvárosnyi település újra nyújtózott egyet. A mozdulat nyomán öt kockaház született: egyformák, takarosak, farkasszemet néznek a túloldali benzinkút- taL A Napfény utcai öt házat ma még hó­sánc, sárba taposott utak ölelik körül, az ab­lakok többsége függönytelen, vaksi szemmel hunyorog a télbe. De akarnak árulkodó nyo­mok is, amelyek könnyen odavezetnek a már beköltözőitekhez. Egy-egy erkélyen szikkadó színes ruha, láda, vagy éppen a ka­pualjakban sorjázó, degeszre tömött kukák tudatják az ember jelenlétét. Az öt új ház úgynevezett félkész-akció­ban épült. Hogy ez mit jelent? A Prosperi­tás Épító'ipari Szövetkezet - ahogy a szak­emberek mondják — csupán félkészre épí­tette meg a házakat, a belső munkákat öt vállalat szakipari részlege végezte el. A laká­sok tulajdonosai természetesen az öt vállalat dolgozóiból kerültek ki. Elsősorban azok, akik a legtöbb társadalmi munkát végezték az építkezésen, - mert ilyen is volt a többi nevet kalapból húzták. A Budapesti Vegyiművek házának negye­dik emeletén Kalmár István szerelő lakatost faggatom.- Nagyon örülünk — mondja. Két gyer­mekünk van, s jelentős anyagi támogatást kaptunk a lakás vásárlásához. Nem olcsó ez a kétszobás lakás; 480 ezer forint. Az örö­münket azonban ez sem csorbítja. A Kalmár házaspár (a feleség tervelőadó a vegyiműveknél), egy ideig a szülőknél szo- roskodott, majd vállalatuk igazgatója meg­engedte, hogy a gyári üdülőben húzzák meg magukat A hosszúra nyúlt „üdülés” lejárt. Saját, szép otthonban folytatódik az életük. Szomszédjukban két göndörhajú kislány szalad ki a csöngetésre. Johan Krisztina és Viktória január 3-óta önálló szobatulajdonos lett! Életük legelső éveit szoba-konyhás szükséglakásban töltötték, - a Napfény utcai 2 és félszoba valóságos paradicsom a számukra. De az igazi, az mégis a bájos gyer­mekbútorral berendezett lányka-szoba, a hajnalkavirágos tapétával, s a sok kedves já­tékkal. Johan Béláné boldog:-A férjem a gyár szervesáru üzemének szakmunkása, hamarosan technikusi vizsgát tesz. Nagyon örültünk, amikor hozzájuthat­tunk ehhez a lakáshoz. Harmincötezer forin­tot fizettünk be, a többit törlesztjük. Szívesen emlékszik a költözésre. Decem­ber huszonnyolcadikén kapták kézhez a kul­csot, január 3-án már meg is történt a hon­foglalás.- Volt aki már aznap, 28-án ideköltö­zött! - újságolja a fiatalasszony. - Megtu­dom érteni az embereket. Az egyik postásház - mert kettő ilyen van - lépcsóházában még javában dolgoz­nak a szakemberek, egy nyitott lakásajtóban sepregető asszony alakja tűnik fel.-Ladányi Tiborné vagyok - nyújtja a kezét - pillanatnyilag gyesen. - Kisebbik gyermeke kiadós reggeli felett könyököl a konyhaasztalnál, a fali fűtőtest kellemes me­leget áraszt- Végre van tágas helyünk - folytatja az asszony -. Eddig nyolcán laktunk egy lakásban Kőbányán, most a két szoba csak a miénk, négyünkké. Azt mesélik az öt házban, hogy se vége, se hossza a vigadozásnak. A munkatársak nem győzik ünnepelni a honfoglalókat, pon­tosabban a honfoglalásokat De egy fontos, közös megmozdulás még hátra van. Hama­rosan lakásszövetkezet alakul a Napfény utcában. Ez lesz a pont a félkész-akció vé­gen‘ HORVÁTH ILDIKÓ } i lO FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents