Ferencváros, 1980 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1980. június / 1. szám

JELÖLTJEINK Évtizedek alatt sokminden történt. Jó is rossz is. Tizenegy éve van egy felducolt ház a körzetemben. Csak fogy a villany, mert nappal is sötét van ott, és főleg idó's embe­rek élnek, botladoznak a közös helyiségek­ben éjjel-nappal. Rossz, hogy még mindig vannak ilyen házak. Szerencsére jó emlékeim is vannak. Leg­emlékezetesebb a következő: egy nyolcvan­két éves nénikének nem volt senki hozzátar­tozója, csak a lánya, aki viszont Tápiósülyön tanított, s későn ért haza este. Addig igye­keztem én ránézni, mi van vele, meg segíteni is, amit tudtam. Az igazi megoldás azonban éreztem nem ez. Haza kell hozni a lányát. Volt is megüresedett tanítói állás, de a kü­lönböző szervek nem adták a lányának. El­keseredésemben már nem tudtam mit tenni, amikor mentő ötletem támadt. Felhívtam a minisztert, llku Pált. Ö elintézte az ügyet. De ahogy fogadott, az többet mond minden­nél. Megkérdeztem tőle, hogy mikor ér rá meghallgatni. Ö azt mondta, hogy ha én hat­gyerekes anya vagyok, s emellett tanácstag, akkor ő kérdezi meg, hogy mikor érek rá én, mikor fogadhat. Nekem ez olyan jól esett, s azóta is annyiszor merítettem az emlékéből erőt, hogy azt el sem tudom mondani. Bővültek a tanácstagi körzetek, a 32-es is, amelyikben jelöltek. Szeretném meg­ismerni az új részt is. Jó lenne, ha az ő ügyüket is annyira szívemen tudnám viselni, mint a régit, és az is, hogy úgy szeretnének, mint a szőkébb körzetemben. Nekem az sokat mond, hogy telt ház előtt tartom a beszámolót. A llcnjaniin A kerület legfiatalabb jelöltje Kovács Erzsébet húsz éves, a Szivárvány Műszaki Áruház dolgozója.- Itt születtem, s azóta is itt élek ahol jelöltek. Ismerem az egész hatvankettes vá­lasztókörzetet, az Aszódi-Ercsi-lllatos út környékét. Eddig lakóbizottságunk elnökhelyette­seként dolgoztam. Igyekeztem megismerni a mechanizmust, tanulni az idősebbektől, a tapasztaltabbaktól. Időközben jó kapcsola­tot alakítottam ki a tanácsi és népfront szer­vekkel Ez, úgy hiszem segíteni fogja a mun­kámat, ha megválasztanak. Itteni tényke­désemre gondolva, legsikeresebbnek a gyer­meknap megrendezése tűnik. Tagja vagyok az Ifjúsági Klub vezetőségének is. Tudom, hogy nem csak öröm tanácstag­nak lenni, sőt egészen más a lényege ennek a funkciónak. Ha nem sikerül elintézni vala­mint, vagy jogtalan kérést kell megtagadni, nem minden esetben fogadják el a magyará­zatot, szidják a tanácstagot. Izgatott is vol­tam, amikor a jelölőgyűlésen mondták, hogy álljak fel, lásson mindenki. Jól ismertük egy­mást a szavazókkal. Jólesett, hogy örültek, amikor látták, kit javasoltak. Többen fel is szólaltak, hogy bíznak bennem, örülnek a jelölésnek. Ez erőt adott. Ebben a körzetben sok az idős ember. Ugyanakkor csak egy közért és egy zöldsé­ges bolt van a területünkön. Ez az egyik nagy gond. Már körülnéztem jelölt szemmel is: így olyan dolgokat is megláttam, ami mel­lett egyébként talán elmentem volna. Csak annyit mondhatok, hogy ha meg­választanak, mindent elkövetek majd, hogy rászolgáljak a bizalomra. Akkor is, ha az el­következő öt év alatt változik az én életem is, esetleg férjhez megyek. Végül is nem az idő, és nem is a család függvénye ez a mun­ka. Huszonegy éve Kormos Józsefné, a 6-os választókörzet jelöltje immár 21 éve tanácstag.- Még a legelső tanácsi választáson ifjú­sági felelősnek jelöltek. Iskolában tanítot­tam, később a Kossuth Könyvkiadó lekto­raként dolgoztam. Ma már nyugdíjas va­gyok, egészségi állapotom miatt leszáza­lékoltak.- Személyesen ismerek mindenkit a vá­lasztókörzetemből, itt élek magam is, jól tudom tehát, müyen gondokkal küszködnek az emberek. Sokszor és sokan fölkeresnek ügyesbajos dolgaikkal, néha még este is, a legváratlanabb időpontban. Természetesen igyekszem mindenkinek segíteni, már amennyire tudok. Pedig sokszor hálátlan fe­ladat a miénk; könnyen rámondják a lakók valakire; „Milyen tanácstag az, aki még ennyit sem tudott elintézni? ”- Elöregedett kerület a miénk. Nemcsak a házak, hanem az emberek is öregek itt többségükben. Ebből adódik a legtöbb gon­dunk. Tatarozni kell az épületeket, néhol födémcserére is sor kerül, s nekünk az idős emberekkel is meg kell értetnünk, hogy át­menetileg ki kell költözniük, akár kevésbé komfortos lakásba is.- Eddigi tanácstagi munkám legnagyobb eredményének tartom, hogy igen jól szót tudok érteni az emberekkel, s ők is támo­gatnak a munkámban. Talán a lakóbizottsá­goknak van legnagyobb szerepük a jó kon­taktus kialakításában: ismerjük a lakók gondjait, s ahol tudunk közbeavatkozunk. Büszke vagyok rá, hogy az emberek meg­hallgatják a szavamat. Ha társadalmi munka­akciót szerveztünk, mindig szívesen eljöttek. Tavaly mi tettük rendbe a Markusovszky teret és környékét.- Ha megválasztanak, először is össze­hívom a lakóbizottságokat, s közösen meg­beszéljük a teendőket. A tanácstag ugyanis csak a közösséggel, a lakókkal, a lakóbi­zottságokkal együtt tud eredményesen dol­gozni Remélem, továbbra is jó lesz a kap­csolatunk. Én is szívesen fogadom a hozzám fordulókat: szeretnék hozzájárulni, hogy to­vábbra is jól érezhessék magukat az itt lakók. A Fővárosi Tanács tagja Kerületi tanácstag-jelöltjeink között olyan is akad, aki már régóta és magasabb szőtten is képviseli a ferencvárosiak érdekeit. Tésy János, a 23-as körzet jelöltje 1963. óta tanácstag, s régóta tagja a Fővárosi Tanács­nak is, ahol a Műszaki és Kommunális bi­zottságban dolgozik.- A mi munkánkban az a legizgalma­sabb, hogy a főváros és a kerület érdekeit 8 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents