Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1979. november / 2. szám
r én ferencvárosi vagyok’ A labda nyomában Gyermekkoromban akkor voltam a legboldogabb, ha lemehettem a környező grundok egyikére focizni. Hányszor kaptam ki otthon a levált talpú cipőért, az elszakadt ruháért! A mai gyerekek is ugyanebben a „cipőben ’ járnak, azzal a különbséggel, hogy ma már eltűnő félben vannak a grundok, kevés a beépítetlen terület, nehéz helyet találni focizásra. Pedig ugyanúgy szeretik a labdát, mint mi, annak idején. Erről személyesen is meggyőződhettem. A Mester utca és Háman Kató út határolta játszótérről ismerős hangok hallatszottak: a vidám gyermekzsivajba bele-beledöngött a labda tompa puffogá- sa. A fűvön kis srácok bűvöltek a pettyes gumilabdát. A két iskolaköpeny alkotta kapuban szemüveges kisfiú, aki úgy ugrott egyik sarokból a másikba, mintha nemzetközi kupameccset védene.- Feri, ne cselezz már annyit, lődd rá! - bíztattak egy szőke srácot a többiek.- Kéz volt, kéz volt! A gól nem érvényes!... ^ - Nem igaz! - Kézzel tetted magad elé a labdát!- Bácsi, ugye henc volt? - de anélkül, hogy rám figyeltek volna, tovább kergették a labdát. A szöszke apróság pár pillanat múlva újabb gólt lőtt. Es hetykén odaszólt a többiekhez:- Ez is henc volt? A kapucsere szünetében magam köré gyűjtöttem a gyerekeket. Kiderült, hogy a szemközti Mester utcai iskola 5. c osztályába járnak. A hangadó szőke srác Szász Feri volt, aki már a Fradiban focizik.- Mindannyian napközisek vagyunk, és naponta két órát focizunk. Nagyon szeretjük a labdát. A gyerekek egymás után mondták a nevüket: Szűcs István, Faragó Sándor, Kuti Zsolt, Marticsek János, Pomázi László, Lippai Zsolt, Takács István.- Három bitumenes pálya is van a játszótéren. Miért itt, a fűvön fociztok?- Mert az idősebbek mindig elkergetnek a pályáról - jött kórusban a válasz. - Az igaz, hogy az egyik pályát a felnőttek maguknak építették, de a többire is alig tudunk bejutni. Az egyik pályán öt-hat munkásruhába öltözött férfi rugdosta a labdát, nem épper. gyermekfüleknek való szöveg kíséretében. Fél kettő volt, a délelőtti műszak még nem ért véget, a délutánira pedig már el kellett volna indulniuk. Lehet, hogy valamelyik környező munkahelyről jöttek ki egy kis „testmozgásra ”?- Tetszik tudni, itt a fűvön nem nagyon szabad ám focizni. De hát hol játszszunk? Múltkor is elvette valaki a labdánkat, azt mondta, hogy tönkre tesszük a füvet. Ha itt se játszhatunk, akkor hová menjünk?- Naponta kijárunk a térre - kapcsolódott a beszélgetésbe a gyerekek napközis tanára, Farkas Nándomé. - Ezek a kis nebulók imádják a rohangálást. Ez nem meglepő, mert testnevelés tagozatos az osztály. Szerencse, hogy itt van a közelben ez a játszótér, óriási előnyben vagyunk a környező iskolákkal szemben. Az 5. c-ről még csak annyit, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik is nagyon szeretik a sportot. A tavalyi kerületi sportnapokon a gyerekek szüleikkel együtt vettek részt. A felnőttek a felkészülés ideje alatt munkaidő után, hetente több alkalommal is gyakoroltak. A csuda vigye el, levált a cipőm talpa!... Na, lesz otthon nemulass!...- Ne sopánkodj, Taki, a nagyapád majd elrendezi a dolgokat. A fociért te úgysem kapsz ki soha!- Tetszik tudni ki az a fiú? — állt meg mellettem egy kék köpenyes kislány. - A nagy Takács II-nek az unokája. Hát te honnan tudod, hogy ki volt Takács II? Hiszen még én sem láttám játszani, pedig már elég régen taposom a harmadik x-et - csodálkoztam ra.- De bácsi, én ferencvárosi vagyok! F, M, Vaddisznólesen Vaddisznóvadászatra kaptam meghívást Szentendre környékére. Vendéglátóm egy barna hajú, középmagas, bajuszos fiatalember. Mögötte helyezkedtem el a leshelyen. A vadászállásban várta a disznó megjelenését. Feltűnt a vad! A puskát vállhoz kapni,,célozni és tüzelni szinte pillanat műve volt. A golyó célba talalt. És ez a jelenet még vagy kétszázötvenszer ismétlődött. Mielőtt valaki elrémülne a vadállomány ily mértékű pusztítása hallatán, megnyugtathatom: a fenti eset újdonsült futóvadlövő világbajnokunk, Bodnár Tibor edzésén játszódott le. Bodnár Tibor egyik várományosa az idei év legeredményesebb ferencvárosi sportolója büszke címnek. Igaz, nem az FTC sportolója, de a Ferencvárosban van a munkahelye, így hát ferencvárosinak számít. Arra kértem őt, néhány szóval mutatkozzon be az olvasóknak.- Huszonnégy éves vagyok. Tíz éve versenyzek. Igazi „vadnyugati puskás” embernek számítok, nálam minden a puska körül forog. Naponta hat órát edzek és munkahelyemen, a Fegyver-és Gázkészülék Gyárban puska-végátvevő, más néven meós vagyok. Evezősként kezdtem a Ferencvárosban. Látom, végigmért, alakomról ítélve nem hiszi el... No, nem is a lapátot forgattam, hanem könnyű testsúlyom miatt kormányos voltam. Egy honvédelmi napon figyeltek fel rám. Légpuskával - állítólag - tönkrelőttem a tízeseket. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola edzője vett gondjaiba és azóta is az ő versenyzőjük vagyok. Eredményeim fokozatosan javultak, kétszer nyertem magyar bajnokságot.- Úgy tudom, hogy névjegyét a nemzetközi porondon az 1974- es világbajnokságon tette le.- Erre a versenyre mindig szívesen emlékszem vissza. Junior létemre a felnőttek között ötödik lettem, csapatban pedig ezüstérmet nyertünk.- Az idei év rendkívül jól sikerült.- Valóban. Moszkvában, a spartakiádon ötszáznyolcvanhat körrel nyertem, ami jobb a fennálló világcsúcsnál. Sajnos, nem hitelesíthető, mivel csúcsot csak kontinensviadalon vagy olimpián lehet beállítani. Ezt követte a linzi világbajnokság, ahol aranyérmet szereztem. S a legújabb eredmény: Európa-bajnok lettem.- Vadászott már élő vadra? - kérdeztem Bodnár Tibortól.- Még sohasem lőttem élő állatra, de egyszer azért szeretném kipróbálni. FLUCK MIKLÓS Ferencváros A IX. kerületi Tanács és a Hazafias Népfront kerületi bizottságának lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: dr. Németh Tibor Kiadja a Lapkiadó Vállalat, Felelős kiadó: Siklósi Norbert Eng. sz.:III/2379/1976 ■ Példányszám: 10.000 LV Sokszorosító 79601 • Fel. vez.: Zsoldos Sándor
