Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)

1979. november / 2. szám

KÖZMŰVELŐDÉSI Dixieland-klub, könyvtár, pincetárlat A 48-as fiókkönyvtár fonotékája A Ferencváros nagyhagyományú mun­káskerület. Az itt lakóknak nincs színházuk, mozi is csak három jutott. Vajon hová me­hetnek, milyen lehetőségek közül választhat­nak azok, akik kultúrára vágynak? Erről be­szélgettünk Majzik Katalinnal, a Kosztolányi Dezső művelődési ház munkatársával.- Vannak azért művelődési intézmé­nyeink, a Kosztolányin kívül a Dési Huber művelődési ház, a Gubacsi úti művelődési klub, a Centenáriumi Ifjúsági Klub, két nyugdíjas klubunk, és a József Attila emlék­szoba, valamint a Ferencvárosi Pincetárlat. A Benkó Dixieland-klub városszerte ismert. Nálunk van a budapesti középiskolás ama­tőr színjátszók bázisközpontja, részben eb­ben a művelődésig házban, részben pedig a Centenáriumi Ifjúsági Klubban. Színházi szakemberek részvételével nagyon izgalmas klubfoglalkozásokat tartunk. A Dési Huber művelődési ház elsősorban a József Attila lakótelep igényeit veszi figyelembe: az álta­lános iskolák napköziseinek, vagy a még ki­sebbeknek tartanak zenei, játékos nyelvi foglalkozásokat, bábszakkört, népitánckört. Az asszonyok között rendkívül népszerű a makramé, a szabás-varrás tanfolyam, és igen jók az angol-német nyelvtanfolyamok. Két­hetente itt tartják a görög táncházat. A Gu­bacsi úti művelődési klubban is sok mindent próbálunk, vasárnapi gyermekmatinékat, nő- taesteket, szórakoztató műsorokat, de a fel­nőtt lakosság nemigen érzi magáénak a klu­bot. A pincetárlat a kortárs fotó-, képző-és iparművészeté. Minden második hét csü­törtökjén, este 6 órakor nyílik az új tárlat. Jó a kapcsolatunk a munkásszállásokkal, tudnak rólunk, hívnak minket, akár mód­szertani, akár egyéb gondjuk van. Együttmű­ködünk a kerületi szakmunkásképzők kollé­giumaival. A fővárosi tanács fiúkollégiumé ban rengeteg kiscsoportos foglalkozást szer­veztünk, orosz korrepetálást is tartunk. A hátrányos helyzetű Gubacsi úti gyerekek­nek nyáron tábort szerveztünk Zebegény- ben. Ezért a kerületért vagyunk, élünk, dol­gozunk mi, népművelők. Rengeteg progra­mot szervezünk, de sajnos, kévés a csatorna, amelyeken keresztül ezekről tudomást sze­rezhet a lakosság, és a visszhang is ritkán jut el hozzánk.- A kerület népművelői eszerint megfe­lelő számú intézményben, valamennyi elkép­zelésüket megvalósíthatják?- Vannak neuralgikus pontok. Több, mint nyolcvanezer lakosra alig több, mint 900 négyzetméternyi összterület jut a köz- művelődési intézményekben. És egyik épü­let, helyiség sem a mai célra épült. Nincse­nek kiszolgáló helyiségek, raktar, vetítőfül­ke. A Gubacsi úti klub például egyetlen, 11 négyzetméteres helyiség. Több népművelő­re lenne szüksép. Anyagi helyzetünkre nem panaszkodom, allagmegovásra, karbantartás­ra, régi épületekről lévén szó, futja. És ami­re igény volt, arra eddig mindig tellett. x A beszélgetésben nem esett szó a könyv­tárakról és Budapest egyik legkorszerűbb mozijáról, a József Attila lakótelepi Pest- Buda moziról. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 48-as fiókja 1965-ben épült. Felnőtt és gyermek olvasója, folyóirat-olvasója, kölcsönzője a hét valamennyi napján működik. Szomba­ton és vasárnap is nyitva tartanak: főiskolá­sok, egyetemisták tanulhatnak ilyenkor a nem kölcsönözhető tankönyvekből, jegyze­tekből. Gombos Zsófia, a könyvtár helyettes ve­zetője vezet körbe a polcok között, a ter­mekben.- ötvenezer kötetünk van, újabb és újabb polcokat állítunk be. Még az a szeren­cse, hogy az állománynak majd a fele olva­sóinknál van, ennyi könyv nem férne itt el. Évek óta kérjük, építsék be a teljesen ki­használatlan teraszt, kétszáz négyzetmétert nyernénk így. Harmincezer ember él a lakó­telepen, közülük négyezer az olvasónk. Isko­lások, egyetemisták, idősebbek, nyugdíjasok. A könyvtárosnak polihisztornak kell len­nie: pszichológusnak, szociológusnak, művé­szettörténésznek, irodalomtörténésznek. Hányszor előfordul: tanácstalanul álldogál valaki, megkérdezzük, mit szeret olvasni. Hát, modem irodalmat, válaszolja, mi meg­örülünk, odaviszünk négy-öt mai magyar szerzőt, aztán szemlesütve bevallja, hogy két-három krimi kéne. Vagy idősebbek jön­nek: aranyoskám, valami szerelmesei adjon, jó nagy betűsei... Tapintatosan kell az olvasóval bánni. Tudjuk, hogy a könyvek minősége rossz, a ragasztás elválik, lapokra hull a könyv. Bün­tessük meg az olvasót? Megsértődik, többet nem jön. A késedelmi díjakkal is elnézőb­bek vagyunk: velünk is megesik, hogy ké­sőbb viszünk vissza egy-egy kötetet a köz­pontba. A fonotékában idősebb hölgy, Bujtás Istvánné válogat, nézelődik. Hofi-lemezt, Gábor S. Pált kér.- Ide járok, amióta megnyílt a könyv­tár. Szabó Magdát szeretem, Fekete Istvánt, Berkesit. A lányom diplomás vegyész, neki szakkönyveket viszek. Tíz éve van magneto­fonom, több mint negyven tekercsnyi'felvé- tellel. Szövegeket veszek fel: Bástitól Pécsi Sándorig őrzök felvételeket, Szilágyi János valamennyi Négyszemközt-jét felvettem. Hozok szalagot, és a fiatalember majd át­játssza a kiválasztott lemezt. A fiatalember Bertalan Béla, a fonotéka vezetője.- 1500 lemezünk van, ebből 500-at kölcsönzünk is. A komoly- és könnyűzene fele-fele arányban szerepel gyűjteményünk­ben. Jónéhány nyelvleckét is beszereztünk. Kétszázezer forintot kaptunk lemezekre, részben a községfejlesztési alapból, részben a minisztériumtól. A Pest-Buda mozi előtt kismamák néze­getik a fotókat. Kérdésemre: mikor voltak j 12 FERENCVÁROS

Next

/
Thumbnails
Contents