Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1979. november / 2. szám
Néhány emelettel arrébb öreg bútorok töltik meg a két verőfényes szobát. Idős emberek tipegnek ki-be, szoktatják magukat a modern lakóépület szabta szűk térhez, a keskeny spájz-szekrényhez, a melegvízhez.- Bujkálok a konyhában - mosolyog szinte bocsánatkérően Dómján Kálmánne. — Még nem tudom, merre van a Közért és merre a körzeti orvos. Dehát majdcsak meglelek mindent. A tizenegyedik kerületből költöztünk át. A Vasút utcában vasútépítés miatt lebontották a házunkat.- A Márton utcában laktunk az unokámmal és a feleségével. Rogyadozó ház volt, lebontották. Itt is csak egy szobánk van, de ez szép és világos. Egyelőre rámolunk. Biztosan hamar megszokjuk az új helyet. öreg fát nehéz átültetni, tartja a közmondás. S bizony megesik, hogy a nyugdíjas áttelepültek percekig keresik a parányi konyhában sótartójuk, gyúródeszkájuk új helyét, töprengenek, hová akaszthatnák a disznóöléskor használatos, hatalmas lábast, a bödönt; sutba kell dobniuk a régi ablakokra méretezett függönyeiket. De a többség bizony nem méricskél! Bánják is a parányi konyhát azok, akiknek úgyszólván semmilyen sem volt, a kád kar- colásnyi sérülését, akik kádat legfeljebb csak vendégségben láttak eddig. A gyereklány külsejű Kwasny Ferencné szeme is ragyog az örömtől. Repesve vezet végig második emeleti kis birodalmán. Alvó gyermekei fölé hajol. Négy is van neki!- Szükséglakásban laktunk a Rózsa Ferenc utcában - meséli. - A szobánkat átjárta a huzat, a padlásról besüvített hozzánk a szél. Mindjárt mellettünk ott volt a W. C.._- Gyesen van?- Igen. A legnagyobb gyermekem ötéves, a legkisebb, Hajni öthonapos... A férjem a Fővárosi Szállítási Vállalatnál gépkocsivezető. A kettőnk jövedelme 5000 forint. Nem könnyű az életünk, de ez a gyönyörű, háromszobás lakás!... Nem tudunk betelni vele. Figyeljék csak I Az ébredező' apróságok megdörzsölik szemüket, s a két nagyobb azonmód haris- nyásan megkezdi a nyargalászást a padlószőnyeggel borított szobákban.- Mindig ezt csinálják - mosolyog az anyjuk. - Egyik helyiségből ki, a másikba be. Olyan boldogok! Na, és a kád! Folyton fürödni akarnak. Nem győzöm kiszedni őket a vízből... Nehezen szabadulunk Kwasnyéktól. Ott fog bennünket a túláradó öröm. Kinn, a lépcsőházban alig tudjuk legyűrni a kíváncsiságot. Jó lenne mindenhová becsöngetni, bekopogni. Olvasni az arcokról. A kilincsek azonban a legtöbb helyen nem engedelmeskednek. Az emberek dolgoznak. A gyerekek óvodában, iskolában töltik a napot., így hát belesünk a folyosókra néző, áttetsző kelmékkel elfüggönyzött konyhaablakokon. A vadonatúj tűzhelyek fölött színesnyelű, rozsdamentes merőkanalak, húsvillák, szűrők függnek hosszú sorban, a szekrényeken hasas szifonok szomszédságában fényesre dörzsölt kávéfőzők trónolnak. Az elöl hagyott reggeliző tányérok és bögrék boldog honfoglalók jelenlétét jelzik. A mintás falióra mutatója új idők perceit méri. HORVÁTH ILDIKÓ *\ A rosszmájúak azt mondogatják, érdemesebb lett volna egyenesen új hidat építeni, ennyi pénzből, ennyi energiával. Persze, nem kis pénz nyolcszázmillió forint. De Apáti Endre majdnem kikacag, amikor az új hidat említem neki.- Új híd?! Több milliárdba kerül ott, ahol van hely, ahol nem kell bontani előbb, hogy legyen hova bekötni. És - ez a híd már kész. Igaz, hogy 1935 óta, mióta megépült, nem újították fel, de mégis ez az olcsóbb megoldás. Sokszorosan olcsóbb.- Milyen lesz az átépítés után?- Kétszer két sáv szolgál a közúti forgalomnak, középen villamospálya. A két szélen gyalogjáró, szalagkorláttal elválasztva a járműforgalomtól. Szép lesz, olyan mintha új lenne, bár a jellege változatlan marad.- A parti hidat teljesen átépítjük, a mostani ötnyílású acélkeretet három pilléren nyugvó vasbeton híd váltja fel. Az első ív alatt fut majd a Közraktár utca kétszer két sávja, a második nyílás a 2-es villamosé lesz, középperonos megoldással - innen vezet lépcső a hídra a négyes és a hatos villamoshoz. Ugyanide kerül a későbbiekben a Dunaparti út, a rakpart folytatásaként. A harmadik alatt vezet el a csepeli gyorsvasut, s mellette, a Dunáig, park épül. A majdani park területén egyelőre persze szó sem lehet sétáról, sem másutt az építkezésen. Hétszáz ember nyüzsög Budától Ferencvárosig, huszonhat vállalat dolgozói. Hatvannégy szocialista brigád. x Bemerészkedek az építési területre. A parti híd alatt, a szabadban, rögtönzött asztalosműhely. Két ember küszködik a fenyődeszkákkal.- Tatár László vagyok, asztalos, bár most ácsmunkát végzek, a betonozáshoz zsaluzunk. Az Alföldről, Abonyból jöttünk Vígh szaktárssal. Én magam tizenhárom évet hagytam ott a ceglédijárási Építőipari Szövetkezetnél. Kevés volt a pénz.- Itt mennyi?- Nem tudjuk még, egy hónapja se vagyunk itt. Csak jöttünk, mert érdekesnek ígérkezett, és hát az is._ Felkapaszkodom a mederhídra. A leendő lépcső egyenlőre csupán deszkaépítmény. Kompresszor rezegteti a levegőt. Az uralkodó szín a narancssárga, ez a színe a Hídépítő Vállalat munkaruháinak. Ezt viseli Penke József is.- Lakatos szakmunkás vagyok. Dolgoztam a Margit híd felújításánál is, igaz, csak nyártól őszig.- Hol volt jobb?- Ugyanez az építésvezetőség végezte azt a munkát is. Itt mintha nagyobb lenne a felfordulás, de hiszen érthető is: ez a munka nagyobb területet érint, több vállalat is dolgozik rajta.- Mennyi a kereset?- Három és félezer. De túlórával néha összejön hatezer is. x- Azt beleírnak majd az újságba? - derül egyet Toldi Takács János. Áll a betonszonyeg szélen, keze ügyében a lapát, mellette üveg ásványvíz, meztelen hátán csillog a nap. Mai Toldi Miklós.- Akko’ beszéljen inkább a főnökkel, ő a brigádbizalmi, a Béla bácsi, 6 tud mindent.- A híd? - kérdez vissza Pándi Béla. - Nagyon szépen épül, megy a betonozás, földmunka, mit mondjak meg? Előttünk mennek a vasbetonszerelők, mögöttünk meg a gázosok jönnek.- Hová valósiak?- Mi itt ebben a brigádban mind beregsurányiak vagyunk, egy van, aki napkori, dehat az is Szabolcs megye. Én a Hídépítőnél dolgozom már huszonkét éve. Hétvégén szoktam hazamenni, Beregbe, de most, hogy lehet túlórázni hétvégén, hát nem megyek, csak havonta. Pogácsás János, aki Napkorról jött, húsz éve ingázik.- Miért?- Akkor, húsz éve, nemigen volt hova menni Szabolcsban. Most már lenne, de meg is szoktam, meg a pénz is több így. Egy évet még lehúzok, aztán közelebb megyek. x Láttuk őket a Margit hídnál is. Tüneményes gyorsasággal dolgoztak. S aki arra jár, láthatja őket a Petőfi hídnál, a híd körül, a Boráros téren. Alig négy hónap múlt el a kezdet óta, és már kibontakozóban vannak az új rend körvonalai. Naponta hétszázan dolgoznak érte, nem egyszer szombaton, vasárnap is. Hatvannégy szocialista brigád. CSERI ISTVÁN FERENCVÁROS 9 Kwasnyné és három gyermeke. A negyedik a szomszéd szobában alszik
