Ferencváros, 1979 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1979. május / 1. szám
A tűzoltó hivatás szép és nehéz. — Folyamatos a készültségünk — mondja Mezei József főhadnagy, kerületi tűzoltóparancsnok. A feladatunk kettős: megelőző tűzvédelem, ide tartozik a tűzvédelmi előírások, rendelkezések betartása; vállalatok, üzemek, létesítmények ellenőrzése tűzvédelmi szempontból, szükség esetén szankciók foganatosítása — és a lakossági bejelentések vizsgálata. — Feladatunk másik része a mentő tűzvédelem, ami alatt tűzoltás, műszaki mentés, életmentés és a káresetek felszámolása értendő. Ezt huszonnégy órás szolgálatban végezzük. — Hogyan lesz valakiből tűzoltó? — A jelentkezés önkéntes. Persze szigorúak a követelmények. Kiváló egészségi állapot, büntetlen előélet, letöltött katonai szolgálat, vagy a huszonhatodik év betöltése, és természetesen erkölcsi — politikai megbízhatóság. — Elegendő az utánpótlás? — Többnyire vidékiek jelentkeznek: szép számmal fiatalok is. Akad, aki csak két hétig marad, van aki hivatásának tekinti és komolyan veszi a jelentkezést. — Aki marad? — Akik maradnak háromhónapos, alapfokú tanfolyamot végeznek el, megtanulnak szerelni, oltani, megtanulják a „mit-mivel-hoK öztudott; a munkásszálló nem kulturális intézmény. Töb- bé-kevésbé elfogadható szállást ad a vidékről jött dolgozóknak s rendszerint ezzel ki is merül „szolgáltatásainak” köre. Ám ahol a munkást nemcsak munkerőnek tekintik, ott nem érik be annyival, hogy ágyat, s tisztálkodási lehetőséget adnak számára; ott a kulturált pihenéstől, a felfrissítő szórakozásról, az embert újító művelődésről igyekeznek gondoskodni. A Fővárosi 4. számú Építőipari Vállalat igazgatója, Erdélyi László fejtegeti így a munkásszálló rendeltetését s amit elmond, az nem csupán „elmélet”, hanem a mindennapok gyakorlata itt, a Hámán Kató úton. A szálló egyik gazdájával, Jámbor Károly munkásellátási vezetővel a „terepet” járjuk. A földszinti nagyterem — itt centenáriumi teremként tisztelik, mivel a szállót Pest-Buda egyesítésének születésnapján avatták — ugyancsak nevezetes: rendszeresen képzőművészeti tárlatoknak ad otthont. Mellette kisebb helyiség, a házikönyvtár. — Több, mint háromezer kötet sorakozik a polcokon — tájékoztat Gracsek Pálné könyvtáros, „civilben” a vállalat egyik titkárnője. A kartonokat számlálja: 120 rendszeres olvasót tart nyilván. Találomra kopogtatok az egyik második emeleti szoba ajtaján. Marton Lajos autódarukezelő házigazdaként invitál bel„Nagyon kedvelem a könyveket”. (Marton Lajos) A szálló sportéletének szervezője: Szabó István kőműves. FÜSI GYÖRGY felvételei jebb s hogy a könyvekről érdeklődöm, nyitja is a szekrényét. Akár egy „fiókkönyvtár”, annyi kötet a polcokon. — Nagyon kedvelem a könyveket — mondja —, hetente négyet, ötöt is kiolvasok. A múlt vasárnap is: tizenegykor értem vissza hazulról, de fél egyig még olvastam. Van egy kis éjjeli lámpám, azt égetem, nem zavarom a négy szobatársamat. De ők is sűrűn forgatják a jó könyveket, utána pedig megbeszéljük, ki mit olvasott... Senkinek sem kell itt unatkoznia esténként. Minden emeleten egy-egy tévészoba; ha érdekes a műsor, rendszerint pót- széket hozhatnak a későnjövők. De a klubszoba ajtajára ,is szinte mindig ki lehetne tenni a „telt ház” táblát, két asztalon zajlanak a heves rexcsaták. A klubszobának — már ami a népszerűséget illeti — riválisa is akad: a fotóklub tökéletesen felszerelt kis laborjában ugyancsak sokan töltik az esti órákat. Este nyolc óra. Szinte varázsütésre — nem értem a dolgot — elcsitul a szálló. Az előcsarnokban elteszik a pingponglabdát, sok TŰZOLTÓK Riadó!... PATAKI ZSOLT felvétele Közművelődés „négyes" módra
