Ferencváros, 1978 (1-2. szám)

1978 / 2. szám

I S mi a helyzet a József At­tila lakótelepen, 32 ezer em­ber lakóhelyén? Király Elvira két éve veze­ti a Dési Huber István Mű­velődési Házat. — Nagy gondot okoz ne­künk a lakótelep „alvó város” jellege. Nehezen aktivizálha­tók itt az emberek. Szerettük volna megtudni milyen ren­dezvények érdekelnék őket, ezért 2000 felmérő füzetet jut­tattunk el a lakásokra. Csu­pán 15 érkezett vissza. Elő­adóesteket hirdettünk, ismert művészek fellépésével. Bes­senyei Ferenc estjére alig százan jöttek el, Pécsi Ildikó műsorára húszán voltak ki­váncsiak. Mivel a felnőtteket nem tudtuk megnyerni, a gyere­kek, az iskolások felé fordul­tunk, s itt csatát nyertünk. Minden délután gyermekzsi­vaj tölti meg a szobákat, ter­meket. Bevált a zenei óvoda, a gyermektorna, a balett, számos díjat nyert az ifjúsá­gi bélyeggyűjtő kör. Sok a je­lentkező a napközis foglalko­zásokra, amelynek keretében zenei, kézműves, nyelvi, irodalmi és bábkészítő gyer­mekklub működik. Jó ötlet a népművészeti játszó, amelyet a Fiatal Népművészek Stú­diójának tagjai vezetnek, s amelynek népi kultúránk, tárgyi népművészetünk meg­ismertetése a célja. Főváros- szerte ismert a görög táncház, sok látogatója van a gyer­mektáncháznak is. Ottjártamkor éppen a ze­nei gyermekklub tartotta ala­kuló foglalkozását. A gyere­kek — akárcsak a bábosok vagy a néptáncosok — a ro­konnépek művészetével is­merkedtek. A lemezjátszón mongol zene hangzott fel. Se­bestyén Jánosné, a klub veze­tője furulyán érdekes, egzoti­kus dallamokat, mongol nép­dalokat szólaltatott meg. — Zenei klubunk harma­dik éve működik — mondta Sebestyénné —, ezek az ötö­dik általánosba járó lányok ' és fiúk, akik itt ülnek körü­löttem, az alakulástól kezdve tagjai a klubnak. — Az első évben az évsza­kokról szóló dalokkal ismer­kedtünk — meséli az egyik kisfiú, Kertész Attila. — Utána összegyűjtöttük az ál­latokról, majd a folyókról, hegyekről szóló dalokat, s a játékot rejtvényekkel színesí­tettük. Ismét Király Elvira, a mű­velődési ház fiatal vezetője veszi át a szót. — Azért a felnőttekről sem mondtunk le. Jól működik a szabás-varrás, a nyelvtanfo­lyam, a bélyeggyűjtő kör. S ha ezek a gyerekek felnőnek — mutat körbe —, otthonuk­nak tekintik majd a művelő­dési házat. Az utódomnak már könnyebb lesz a dolga, mint most nekem ... KÁRPÁTI GYÖRGY Ha csendes a fogadónap — márpedig igen gyakran az —, a körzeti pártalapszervezetek vezetőivel beszéli meg a gon­dokat. Bár a kapcsolat élő és mindennapos, nemrég adott számot a pártvezetőségnek eddig végzett munkájáról. A fogadóórán kívül sem zárkózik el Vári Viktor kör­zeti megbízott az ügyes-ba­jos esetek meghallgatásától, ha tud, tanácsot ad. Nemrég azzal állította meg egy férfi, hogy ki akarják szorítani a lakásából, mit tegyen. A helyzet nem könnyű, hivata­losan ha lépni kell, még in­kább elmérgesedhet a vi­szony, márpedig a tanácsot kérő nyugalmat szeretne. Nemcsak kora, hanem meg­romlott egészségi állapota miatt is. — A körzetemben néhány rendőri felügyeletes is akad — mondja Vári Viktor —, van, amelyiket köztörvényes tette miatt, van, akit garáz­daságra hajlamos magatar­tása miatt kellett felügyelet alá helyezni. Az előírások­nak megfelelően ellenőrzőm őket; megnézem, otthon vannak-e az előírt időben. Mivel egyre több helyen egy háztömbnek egy ház- felügyelője van, a felügyele­tesek lakásának lépcsőházá­hoz nekem is van kulcsom... Különben csendes ez a vá­rosrész. Egyéves működésem alatt mindössze tízszer kel­lett az urh-soknak /szólni, akkor is fizetésnapi családi perpatvar miatt. — Zsi — Ezer élménnyel gazdagodva — A VIT-ről röviden? ... — rendező­dik át a csodálkozástól a bájos arc. — Az lehetetlen! Ha bemelegszem a me­séiéibe, estig itt ülhetünk ... Nagy Ágnest, a KISZ IX. kerületi bi­zottságának úttörőtitkárát a Budapesti Úttörőelnökség javasolta a VIT-kül- döttnek, hogy ötödmagával a fővárosi úttörővezetőket képviselje. — El sem hittem, hogy igaz, amíg a KISZ KB értesí­tését kézhez nem kaptam ... Az első csoporttal utaztam Kubába. Július 25-én éjjel egykor indult a gépünk. Az út legcsodálatosabb része volt a nyolcórás repülés az óceán fölött! — Havannában újabb megtiszteltetés és öröm ért: ott lehettem a nyitóünnepségen felvonuló 150 magyar fia­tal között. Ez volt az egyik legnagyobb élményem; órá­kon át tomboló, éljenző emberek közt vonultunk, órá­kon át hallottuk: „Hungria! Hungria!" ... Sokan oda­szaladtak a csoportunkhoz egy kézfogásra... A Latin- Amerika stadionba érve hasonló ovációval fogadtak minket. Kubában jól ismerik és szeretik a magyarokat. — A nyitóünnepség egyszerűen csodálatos volt. En nem is sejtettem, hogy egy kétórás sportprogramba annyi politikumot, annyi eszmeiséget lehet belevinni! Nagy Ágnes egészen átéli emlékeit, mesélés közben azt a lelkesedést látom rajta, amit ott, a világ ifjúságá­nak fesztiválján érezhetett. — Nem is tudom, melyik élményemről beszéljek, hisz annyi, de annyi volt!... Remekül sikerült a finn— magyar baráti találkozó; káprázatos volt a kubaiak kar­neválja; színesek, látványosak voltak a nemzeti gála­estek; eljutottam a Hemingway-házba! Rendkívüli él­ményt jelentett a gyermeki jogok konferenciája, ame­lyen 54 nemzeti és 4 nemzetközi gyermekszervezet kép­viselője vett részt. Soha nem voltam még hasonló ren­dezvényen, szinte tátott szájjal figyeltem, hogy egy-egy témát milyen sokfelől lehet megközelíteni. Lenyűgöző volt az is, ahogyan a vendéglátók a konferencia hangu­latát biztosították: a Jósé Marti úttörőtáborban rendez­ték meg, 21 ezer kisgyermek között! Ebben az úttörőtá­borban hirdették ki a kubai ifjúsági törvényt is. A tör­vény néhány példányát Fidel Castro osztotta szét a gye­rekek között. — Jártam Kubában élő chilei családnál, vendégül lá­tott egy kubai orvosházaspár, és sok-sok más nemzet fiataljaival is találkoztam. Rendkívüli volt a záróünne­pély a Forradalom terén: 800 ezer ember, tarkaság, temperamentum, vidámság!... Az egész ünnepséget magnóra vettem, Fidel Castro beszédével együtt. Az volt a legkülönösebb, hogy bárén nem beszélek spanyolul, mégis úgy éreztem: mindent értek, mintha otthon lennék. ■ KENEDI LIA O ■■■ • nyelvtanfolyam • ».V

Next

/
Thumbnails
Contents