Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 2. szám
(Folytatás a 3. oldalról) kezdődött. Lakásom nem volt. Az elvtársakkal gyakran találkoztunk az Ilko- vicsban. A legtöbbször Rudas Lászlóval kellett ott beszélnem. A helyiségnek két bejárta volt, kétfelől jöttünk, vettünk egy-egy tál gulyást, evés közben váltottunk néhány szót, aztán az egyik jobbra, a másik balra ment. 1945-ben megkérdezték, mivel akarok foglalkozni. Kizárólag szociális ügyekkel, mondtam. A Postás Szakszervezet szociális ügyeinek intézője lettem, ötszáz embert juttattam lakáshoz. Gyerekek, felnőttek ezreit ruháztam fel. Gerő Ernő kerestetett: tudok-e 48 óra alatt összeköttetést teremteni Debrecennel? 25 évig nem voltam postás. De megcsináltam. Álltam tüzelőőrként a telepen, mert lopták a fát, a szenet. 1957-ben én lettem az egyik legnehezebb munkahely, a csomag-levél- és vámosztály párttitkára. Az emberek visszahúzódtak. Alig tudtam nyolc párttagot találni. 1975-ig aktívan dolgoztam a kerületi pártbizottságon. De már idős vagyok. És rossz az egészségem. Van a házban egy velem egykorú asszony. Mindig arról beszél, jó élete, sok pénze, ékszere, szép lakása, cselédei voltak. „Ötven jó évem volt” — mondja. Ilyenkor arra gondolok, régen ha csak egyetlen jó évem lett volna... Én a felszabaduláskor koncentrációs táborból jöttem meg. A rokonaim elpusztultak. Mire jó életem, szép nyugdíjam, szép lakásom lett, az egészségem lett oda... Sötétkék kosztümöt emel ki a szekrényből, rajta kitüntetések: Szakszervezeti munkáért kitüntető jelvény arany fokozata, Szocialista hazáért érdemérem, Tanácsköztársasági emlékérem, Munkaérdemérem, Felszaba' dulási jubileumi emlékérem, a Munkaérdemrend ezüst fokozata. LAt/KOYICZ MIKLÓS A nagyméretű szoba sarkában szabászasztal, nehéz vasaló, vonalzó, szabókréta. A házigazda egykori foglalkozásúra utalnak. — 1‘6 éves koromban szabóként szabadultam. A sógorom kapcsolt be a mozgalomba. Akkoriban már jöttek haza az emberek Oroszországból, mesélték, milyen az élet ott. Erdélyben voltam katona, a Károlyi-kormány alatt a Népőrségnél szolgáltam. Ott ért március 21-e. Jött egy elvtárs, kiválasztott néhányunkat, s a belső rend- fenntartókhoz, a 4-es hadtesthez kerültem, Lacházától Úszódig harcoltunk. A Tanácsköztársaság után Pozsonyba mentem. Innen Bécsbe. 23-ban kerültem haza. Megalakítottuk a Természetbarátok Turista Egyesületét a VII. kerületben. Ezt 30- ban feloszlatták. Akkor Párizsba mentem, a Szeptember 1-i bizottság egyik csoportvezetője voltam. A rossz munkalehetőség miatt 31- ben Algírban próbálkoztam. Itt is megalakítottam a Szeptember 1-i bizottságot... Visszatértem Párizsba, 35- ben megjártam az Egyesült Államokat, anyámat, nővéremet látogattam meg. Érkezésem után két napra el is zártak. Féltek, hogy ott akarok maradni, ezért önként mondtam le az egyéves vízumról és visszatértem Párizsba. 1939. szeptember 1-én a nagy letartóztatási hullám engem is elért. 1940 áprilisában tudtam repatriálni Magyarországra. Azonnal bekapcsolódtam a munkásmozgalomba. A felszabadulásig tettem, amit a többi: ott voltam a 42-es tüntetésen, a Pe- tőfi-szobornál is. A felszabadulás után a pártközpont oktatási osztályán szerveztem a két-három hetes vidéki pártiskolákat. Voltam a Nemzeti Segélynél. A Külügyminisztériumban nyolc évig dolgoztam. 1956 óta nyugdíjas vagyok. Laczkovicz Miklós ma is intézkedik, érvel, sürget, vitatkozik. Arról, hogy mit lehet tenni az alkoholizmus ellen. Miért közönyösek az emberek. Hogy a kitüntetéseit is felírnám? Magyar Népköztársaság sport érdemérem ezüst fokozata, Magyar partizán emlékérem, Tanácsköztársasági emlékérem, Szocialista hazáért érdemérem, Munkaérdemrend ezüst fokozata, Felszabadulási emlékérem. Hogy az élete kész regény? 150 oldalnyi gépelt kéziratot mutat életéről, a korabeli munkásmozgalomról szól. Ezzel tölti nyugdíjas napjait. TÖTH ILDIKÓ Három nemzedék találkozója az eseménysorozat egyik rendezvényén. Az ifjúság hetéről Nagy felelősség évről évre megrendezni a kerület munkásifjúságának egyhetes seregszemléjét. Sok fejtörést okoz a változatos program összeállítása és nagy figyelmet, erőkoncentrációt a szervezés. — Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy az előkészületek egyik rendezvénytől a másikig tartanak... — mondta Gulyás Kálmán, a kerületi KISZ-bizottság titkára. — De abban már semmi túlzás nincs, hogy szeptember 26. és október elseje között megrendezett „napokra” júliustól fogva készülődtünk. — Mi volt az újdonság az idei eseménysorozatban? — Az idén először vontuk be a programba „hivatalosan” is a szakmunkástanulókat, mégpedig annak , a több éves tapasztalatnak az alapján, hogy „szervezetlenül” is igen nagy érdeklődést tanúsítottak a rendezvény iránt. Rájöttünk, nagyon hasznos, ha a holnap ifjúmunkásai már tanulóként részt vesznek a munkásifjúságnak szervezett rétegrendezvényeken. Számos programot úgy alakítottunk ki, hogy aktív lehetőséget biztosítsunk a résztvevőknek: ilyenek voltak a szakmai, a kulturális és a sportrendezvények, a különböző kiállítások. — Felülmúlta-e változatosságban, tartalmasságban az idei rendezvénysorozat a tavalyit? — Szeretnénk hinni, hogy túlszárnyalta azt. A szak- múnkástanulóknak három, a fiatal szakmunkásoknak négy szakmában rendeztünk versenyt, ezekre meghívtuk az úttörőket is, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak a különböző mesterségekkel. Politikai vitadélutánt tartottunk a KISZ propagandamunkájáról; dia- és filmvetítéses beszélgetést az Ifjú Gárda tevékenységéről. Megrendeztük a pedagógus KISZ-szervezetek tapasztalatcseréjét, és a szolgáltató vállalatok KISZ-eseinek a „Munkád mellé add a neved” című kerekasztal-beszélgetést. A „Radar a Ferencvárosért” fórumon a kerület vezetői válaszoltak a fiatalok kérdéseire. Megtartottuk az ifjúsági brigádvezetők, a fiatal alkotók tanácskozását; a KMP megalakulásának 60. évfordulójáról emlékműsorral, plakátkiállítással, koszorúzással emlékeztünk meg. Számos kulturális, sport- és szórakoztató programot szerveztünk: megnyitottuk a ferencvárosi amatőr képzőművész csoport kiállítását, megrendeztük az amatőr előadóművészek bemutató műsorát. Volt nyitó és záró bál, diszkóval, jó kedvvel. És természetesen volt kispályás foci, asztalitenisz, tollaslabda, játékos sportvetélkedő. Ez utóbbiba az idén minden nemzedéket igyekeztünk bevonni, s a gyerekek meg az idősebbek bekapcsolódását azzal is segítettük, hogy a „Gyere velünk, mozdulj velünk” sportvetélkedőt a lakóterületen rendeztük meg. Szép és tanulságos volt a három nemzedék találkozása — veteránok, KISZ-esek és úttörők —, eredményesen zárult az öt klubban, öt témával megrendezett Nyitott klub akció, a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa és a tudományos diákkör közös tanácskozása. A ferencvárosi ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok teljes programjaiban idén is több ezer fiatal vett részt. o K. L.
