Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 1. szám
Évente több tízezer ember számára tartunk polgári védelmi tanfolyamokat. Az öltözködés végén Így fest a vegyvédel ml védőruha. az önkéntes, csak a „járőrtárs”, a kétéves Kántor kezd dühödt csaholásba, mert számára ismeretlen civilek is jöttek. Kozmási István elmondja tapasztalatait, majd az egyik vagon tolatás közben megsérült plombájára hívja fel a figyelmet. Mert ugye az alkalom szüli a tolvajt, nyitva az ajtó, (nagy a kísértés arra, hogy valaki megdézsmálja a vagonban szállított árut. Ebben a kocsiban heverők vannak, az ilyesmit nem lehet feltűnés nélkül elemelni... Visszatérünk a vendéglők, presszók tájékára, hogy lássuk, mi újság a záróra körül. Semmi érdemleges, minden a szokásos mederben halad, ezért kíváncsiságból tüzeteKuruez Sándor fűtörzsőrmester felírja a „csomagos” Zsiguli rendszámát a Ráday utcában. ERDOsI ^GNES felvételel sebben szemügyre vesszük a Ráday utcában parkoló autókat. Tavalyelőtt 51 esetben fordult elő a IX. kerületben járműlopás, 86 alkalommal pedig az autóból emeltek cl értékesebb tárgyakat. A tolvajoknak olykor könnyű dolguk volt, nem egy kocsi ajtaját nyitva felejtette a tulajdonos, mások tessék-lássék módon húzták fel az ablakot, s valamennyiben kellette magát a magnó vagy bőrkabát, táskarádió vagy értéket sejtető csomag. Az ilyen és ehhez hasonló esetek megelőzésére a kapitányság , levelet írt a könnyelmű, feledékeny autósoknak, kérték, körültekintőbben járjanak el. A bűn- cselekmények megelőzését szolgáló munkájuk eredménnyel járt. Tavaly már csak 14 járműlopás történt személyi tulajdon sérelmére, a járműből lopások száma pedig a felére csökkent. Néhányan megköszönték a rendőrség figyelmességét és figyelmeztetését. Az UB 60— 77-es Zsiguli tulajdonosa a Ráday utcából ezt írta: „Igyekszem ügyelni arra, hogy hanyagságommal ezután ne adjak indítékot bűn- cselekmény elkövetésére. Figyelmességüket köszönöm. Megelőző tevékenységükhöz sok sikert és egészséget kívánok.” H. László gépészmérnök a Tompa utcából így reagált: „Figyelmeztetésüket köszönöm. Ügyelni fogok arra, hogy ne maradjanak csomagok a parkoló kocsiban.” A Ráday utcában ezen az estén is■ találunk bűnre csábító kocsit. Az UL 41—46-os Zsiguli hátsó ülésein a háttámla magasságáig rakott csomagok fekszenek. Kurucz Sándor főtörzsőrmester felírja a kocsi rendszámát, parkolási helyét, az időpontot, gazdája azóta bizonyára megkapta a figyelmeztető levelet. Ejfél után újra a rendező pályaudvar felé kerülünk, de már új járőrkettős ül a 13-as URH-sban: Gyursánszky János főtörzsőrmester és Megyeri Miklós őrmester a kísérőnk. Kíváncsiságból benézünk a plombasérült vagonba, a he- verőkből egy sem hiányzik. Visszafelé rutinellenőrzés következik. A Vágóhíd utcai HÉV végállomás várótermében nyolcán szundikálnak, alszanak a padokon. Mintha vonatra várnának, pedig az utolsó szerelvény már elment, a hajnali első járat meg jócskán várat magára. Igazoltatás közben apróbb szabálytalanságokra derül fény, ezeket emlékeztetőül feljegyzik a rendőrök. A Soroksári úton néhány igencsak kapatos ember bizonytalan botorkálásának tanúi vagyunk, majd egy teljesen részeg férfi akad utunkba. Alig áll a lábán, szempillái már nem engedelmeskednek, minduntalan lekop- pannak, félő, hogy rövidesen kialszik benne az akarat utolsó szikrája is, elterül és elalszik a földön. Intézkedni kell, hogy a kijózanítóba kerüljön. Ezután már semmi dolgunk nem akad. A ferencvárosi lakásokban békésen pihennek az emberek. Az öreg házak ablakszemei vaksin tükrözik az utcai lámpák fényét. Mi tagadás, számunkra álmosító ez a nyugalom, a rendőrjárőr viszont elégedett, hiszen a kerület utcarendjének, tereinek, parkjainak védelmében és megóvására tett sok-sok intézkedésük, ellenőrzésük gyümölcsét látják. A rend és nyugalom kerületének háborítatlan éjszakáját járják. SZABÓ ZSIGMOND REND ÉS NYUGNLOM
