Ferencváros, 1978 (1-2. szám)
1978 / 2. szám
Megoldás: a tömbösítés Évekkel ezelőtt • történt: megbetegedett, kórházba került a házfelügyelőnk. Az első napokban fej sem tűnt, hogy nem látjuk őt seprűvel, vödörrel a kezében — de a lépcsőházban egyre inkább felgyűlő szemét „kézzelfoghatóan” emlékeztetett bennünket hiányára. S a takarítat- lan ház után egy sor egyéb „apróság” is adódott... Nem volt kire bízni a tévé- és villanyszámlák kifizetését; ha szerelőt vártunk, szabadságot kellett kivennünk, mert nem írhattuk ki: „kulcs a házfelügyelőnél”. Járhattunk a postára a napközben át nem vett pénzünkért: az idős lakók tej, friss péksütemény nélkül maradtak, mert nem volt aki elszaladjon a közértbe .. . Fokról fokra döbentünk rá: mennyire hiányzik a mi szorgalmas, készséges, minden szívességre vállalkozó ház- felügyelőnk! Nem túlzás: egészen gyámoltalanok, elárvultak voltunk ... — Ez az elái'vultság vár most egész fővárosunkra? — fogalmazódott meg bennem a kérdés, amikor a házfelügyelők gondjairól tájékozódtam. Megtudtam, hogy mind több épület marad házfelügyelő nélkül, s akik még vállalják ezt a mesterséget, azok iS egyre öregebbek, utánpótlás alig van. — őszinte legyek? Nem elegáns szakma a mienk — mondja Rékasi Béláné. Tapasztalatból beszél: huszonhét éve viseli gondját a Mester utca 22. szám alatti, hatemeletes bérháznak. — Ez a munka 24 órás szolgálatot követel: álmomból is felriasztanak, s ha leülök enni, biztosan megzavar valaki. Mintegy igazolásképpen: kopogtatnak . .. Idős asszony jön igaz. hogy ő nem zavar, régi, kedves lakó. Most is azért jött. hogy megkérdezze a- gyengélkedő házfelügyelőnőt: akar-e valamit a közértből. Én meg tőle kérdezem: a lakó szemével nézve sok munkája van-e a házfelügyelőnek? — Ha akarja sok, és Réka- siné akarja ... A ház mindig tiszta, a szemét lehordva az emeletekről, de megnézheti a ház előtti járdát is!... Ha csöpög a csap, ha elromlik a zár — hozzá jövünk tőle várunk intézkedést. Egyszóval az az érzésem, megállás nélkül dolgozik, intézi a ház ügyeit. — Na látja ... — summáz Karika Gáborné Rékasi Béláné Rékasiné — hát hol az a fiatal nő, aki mindezt szívesen vállalja, annyi pénzért, amennyit a házfelügyelők kapnak... Legfeljebb lakásért,' mert az nagy vonzerő. — A lakáslehetőség kedvéért tehát a fiatalok is elmennek házfelügyelőnek? — kérdezem a IX. kerületi IKV- nál. — Eljönnének, ha tudnánk lakást biztosítani. De általában nem tudunk. Egy végképp kiöregedett házfelügyelőt, harminc-negyven évi szolgálat után nem tehetünk ki a lakásból; nemcsak a rendelkezés, hanem a méltányosság is ezt követeli tőlünk. Jóhiszemű, jogcím nélküli lakóként a lakásban marad. A ház pedig ott áll ház- felügyelő nélkül... No és ha meg is üresedik egy szolgálati lakás, az a mai fiatalok igényeit többnyire nem elégíti ki. A régi házmesterlakások jórészt konfortnélküli- ek, sötétek, egészségtelenek. Eszembe jut Rékasi Bélá- né lakása: egy szoba-konyha, pici fürdőszoba az alagsorban; az előszobát már ők maguk ragasztották hozzá, hogy az utca sarát ne égye- nesen a konyhába hordják. Hiába friss a festés, a dekoratív burkolat, a szép berendezés —• a villanyt nappal is égetni kell, s a belső udvarból nem a legtisztább levegő árad a lakásba. — Eszerint végképpen megoldhatatlannak látszik a kerület házfelügyelői helyzete? — faggatom tovább Vere- bély György kezelési igazgatóhelyettest. — Ügy próbálunk segíteni magunkon, ahogyan a többi kerület: tömbösítéssel. 1968- ban, amikor a fővárosi tanács meghozta a tömbösítés- re vonatkozó határozatát kerületünkben még 800 házfelügyelő volt, ma körülbelül 450 dolgozik. Lett viszont 46 háztömbfelügyelőnk. Nekik nem kellett lakást adni. Tíz- tizenkét nagyobb vagy húsz kisebb lakóépület tartozik hozzájuk, ennélfogva ők már természetesen nem a régi értelemben vett házfelügyelők; nincsenek mindig kéznél, nem lehet hozzájuk bármikor becsengetni, apróbb szívességekre megkérni. Irodájuk van, fogadóórát tartanak. Azért a háztömbfelügyelőket nem holmi kényelmes hivatalnokoknak kell elképzelnünk! Munkaköri leírásuk 35 pontban foglalja össze teendőiket. A pontok között ilyen tennivalók szerepelnek: az épület állagának folyamatos ellenőrzése, a hibák bejelentése, a javítások szemmel tartása; az épületek takarításának biztosítása, a takarító- személyzet munkájának irányítása; lakónyilvántartás, a lakbér beszedése, kapunyitás és -zárás, a ház világítása. Az egyik „parancsolat” így szól: „Havonként egyszer — a bérlők nyugalmának zavarása nélkül — a közös használatú vízvezeték berendezéseket... ellenőrizni...” A bérlők nyugalmának zavarása nélkül... Szóval nekik sem könnyű! S ráadásul bármilyen lelkiismeretesen végzik is munkájukat, a lakók kicsit ferde szemmel néznek rájuk: ez nem a mi régi házmesterünk ... — A háztömbfelügyelők fogadtatását az határozza meg: jó vagy rossz házfelügyelő helyébe kerülnek-e — mondja el tapasztalatát Karika Gáborné, a Mester utca 36— 38., a Bokréta utca 4—6.. 10 —14., a Ferenc tér 13. számú házak tömbfelügyelője. — Engem elég hamar elfogadtak, a legtöbb lakóval jó viszonyban vagyok. Nagyon jól jártam a takarító- személyzettel is, szorgalmas, rendes emberek. — Megfelelőnek tartja-e a fizetést, amit szerteágazó munkája után kap? — Nem a magam pénzét keveslem, hanem a takarítókét. Legtöbbjük nyugdíjas, akiknek a bérét nem emelik. Van olyan nyugdíjas takarító, aki 1200 forintot kap, a fizetése évek óta nem emelkedett, jutalmat nem kaphat — rettegek, melyik nap hagy itt. — Az IKV a tömbösítéssel magasabb színtű szolgáltatásokat kíván biztosítani, s úgy látszik, ezt a célt el is éri. De lehet-e valakihez, aki 14 ház gondját viseli, személyes problémákkal, kérésekkel fordulni? — Nézzen oda! — mutat Karikáné, a pici irodahelyiség egyik sarkába. Hat ételhordó áll ott, címkékkel, nevekkel. — A nyugdíjas lakók ebédje. Hetek óta rossz a lift, ezért mi hordjuk nekik a befizetéses ebédet. Azt hiszem, ezek a dolgok — a lakókkal való jó viszony, a segítőkészség — nem azon múlik, hogy házfelügyelőnek, vagy háztömbfelügyelőnek hívják-e az embert. KENEDI LIA Már a részvevők száma miatt is rendhagyó volt a találkozó, mindössze négyen ültünk a Hazafias Népfront IX. kerületi bizottságának kistermében, pedig a meghívást többen is megkapták. De most sem kötelező semmi, akár a rendes klubnapokon, mindenki akkor érkezik, addig vitatkozik, marad, amíg az ideje engedi. Jó gondolat volt a népfronttól, hogy a gazdaságpolitikai munkabizottság égisze alatt életre hívta ezt a kerületi fórumot. Azt már kívülállóként állapítom meg, hogy Hernádi Gyula, a gazdaságpolitikai bizottság vezetőjének „kiszemelése” — sakknyelven' szólva — remek húzás volt. Lelkes, agilis, példamutató, vezetői és pedagógiai ismeretek híján sincs, szóval viszi magával az embereket. Azt teFoto: Erdősi Agnes
