Ferencváros, 1977 (1-2. szám)

1977 / 2. szám

A mikor négy esztendeje kerületünkben is újjá­választották a lakóbi­zottságokat, s ismertették ve­lük a lakóterületi politikai munka továbbfejlesztésével kapcsolatos igényeket, a kü­lönböző társadalmi szervekkel való együttműködés felada­tait, a tömegmozgalmi ele­mek erősítésének szükségessé­gét a hatósági kisegítő tevé­kenység rovására, nos, akad­tak — s nem is kevesen —, akil^ kételkedtek abban: ké­pesek lesznek-e a lakóbizott­ságok arra, hogy a lakosság öntevékeny társadalmi érdek- képviseleti szerveivé válja­nak? Ma már elmondhatjuk: az átalakulás jó irányban folyik. Elég talán néhány példát idézni a sok közül — bizony­ságul. Ki ne értékelné azt a közéleti aktivitást, a helyi tár­sadalmi-politikai célok eléré­sét segítő mozgósítást, ame­lyet a lakóbizottságok fejtet­tek ki a különböző politikai feladatok végrehajtása érde­kében! Gondoljunk csak az or­szággyűlési képviselő-, a ta­nácstagi és a népfrontbizott­sági választásokra, állami ün­nepeink méltó megünneplésé­re. Növekvő szerepet játsza­nak a lakóbizottságok a helyi lakóterületi fejlesztési tervek­kel kapcsolatos tájékoztatás- , ban, e tervek mielőbbi meg­valósítását szolgáló cselekvő összefogás, társadalmi munka szervezésében. 1976-ban kerü­letünk áldozatkész lakosai la­kóházuk, környezetük szépí­tésére, parkosításra, faültetés­re, különböző közintézmények felújítására, karbantartására kommunista műszakokat szer­veztek, s összesen 13164 óra társadalmi munkát végeztek! Aktív résztvevői voltak a lakóbizottságok az V. ötéves terv előkészítésének. A lakó­területen szervezett fórumok nemcsak arra voltak alkalma­sak, hogy ismertessék a vá­lasztókkal a kerületi tanács fejlesztési elképzeléseit, ha­nem arra is, hogy összegyűjt- sék a lakosság javaslatait. így került be az 1980-ig tartó terv­időszak feladataiba például az öregek napközi otthonának lét­rehozása. Aki részt vett már valaha ta­nácsi testület ülésén, annak nem meglepő, legfeljebb szo­katlan az a határozottság, amivel a lakóbizottsági veze­tőség elnöke. Házi József irá­nyítja a megbeszéléseket. Az első napirendi pont: Mi­hályi Sándornénak, a kerületi ÖNTEVÉKENYEN tanács elnökhelyettesének tá­jékoztatója a közművelődési határozat végrehajtásáról, és a további feladatokról. Időnként meghökkentő számokat sorol: a kerületi tanácsnak 32 (!) munkásszállással van kapcso­lata, s tapasztalatai szerint ezekben a közművelődés szín­vonala rendkívül változó. Ke­vés szálláson működik függet­lenített népművelő. Egy három évvel ezelőtti felmérés tanúsá­ga szerint, a kerület dolgozói­nak 30 százaléka nem rendel­kezett nyolc osztályos általá­nos iskolai végzettséggel! Az elnökhelyettes tájékozta­tója nyomán felparázslik a vi­ta: az iskolák vigyék tanulmá­nyi kirándulásra a gyerekeket a Mester utcai pincetárlatokra, hiszen a képzőművészeti neve­lést nem lehet elég korán kez­deni; javítsák meg a József Attila-telepi mozi műsorpro­pagandáját; lépjenek fel eré­lyesen a Centenárium Ifjúsági Klubba be-betévedő garázda elemek randalírozása ellen. Amikor Gáti Istvánná, a végrehajtó bizottság szervezé­si csoportjának előadója, a la­kóbizottsági vezetőség titkára beszámol a legutóbbi ülésen elhangzott javaslatok, bejelen­tések sorsáról, egészen felizzik a vita. Rutterschmidt László, a 85- ös választói körzet lakóbizott­sági és területfelelőse az Aszó­di úti telepiek bevásárlási ne­hézségeit panaszolja: az élelmi­szerbolt csak fél kettőig tart nyitva, a munkából hazatérők még kenyeret, tejet sem tud­nak vásárolni. Tolmácsolja a környékbeliek másik gondját is: jó lenne a körzeti pártház­ban egy öregek napköziottho­nát vagy nyugdíjasok klubját nyitni. Zárják be a Gyáli úti talpon­állót; szervezzenek minél több gyárban kihelyezett osztályo­kat a dolgozók általános isko­Ráday: utca 57., bejárat a ka­pu alatt. Itt található a kerü­leti Népi Ellenőrzési Bizottság. Egyszerű két helyiség, belül a kisebb Varga Lászlóné elnök­nő szobája. Vele beszélge­tünk. — Milyen a kapcsolatunk a lakossággal? —mondja és már­is rendszerez, csoportosít ezzel is jelezve, hogy megszokta a rend, a gazdaságosság érvé­nyesítését bármiről legyen szó az életben „Idén eddig több mint nyolc­van bejelentés, panasz, vagy a mostanságban divatos szó- használattal élve, jelzés érke­zett kerületi bizottságunkhoz, előző esztendőkben évenként mintegy hatvan.” Ezt azonban Varga elvtársnő nemcsak a munkájuknak, hanem elsősor­ban egy a „Népünk szolgálatá­ban” elhangzott rádióadásnak tulajdonítja, mert annak nyo­mán más kerületekből, sőt vi­dékről is érkezett kérés, kér­dések. — Statisztikában első he­lyen az IKV problémák szere­pelnek, mert kerületünk há­zainak nagyrésze elöregedett, megérett a szanálásra. Így na­gyon sok a gond a lakások fel­újításával, tatarozásával és esetenként a lakáskiutalások­kal kapcsolatban — folytatja az elnökhő, nyomban hozzáté­FERENCVÁROS 6- A lakosság érdekében Varga Lászlóné, a kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke vizsgálatukat a Toronyház ut­cai iskola hétmillió forint ér­tékű uszodájával kapcsolatban folytatták le. Olasz cég készí­tette az új megoldású uszodát, fólia medencebetéttel, arhely a csempézést volt hivatva he­lyettesíteni. A fólia betétnek vízfeltöltésre ki kellett volna töltenie a szabályos medence üreget. Jó néhány hónapi hasz­nálat után azonban a fólia alsó része összeugrott, víz került alája, külseje és a medence belseje meggombásodott. Rö­viden, az uszodát többé nem lehetett használni. A kerületi tanács építési osztálya; mint építtető megpró­bálta garanciális jogait érvé­nyesíteni, de ez nem járt ered­ménnyel. Ekkor a tanács a ke­rületi Népi Ellenőrzési Bizott­sághoz fordult. A tanácson tudták, hogy a bizottság mint­egy kétszáz aktívája között ki­tűnő szakemberek már nem­egyszer birkóztak meg igen nehéz feladattal. Ezúttal is így történt. Igaz, a vizsgálat csak­nem négy hónapig tartott. Az építész főmérnökből, vegyész- mérnökből, villamos- és gé­pészmérnökből álló szakértő bizottság számos helyszíni szemle, műszaki és jogi bizony­latolás után bebizonyította az olasz céggel szemben, hogy eleget kell tennie garanciális kötelezettségének. — Ez persze nagyon hosszú vizsgálat volt, a dolgok termé­szete miatt, összes vizsgálata­ink átlag időtartama 3—4 hét, amelyhez egy-egy szakértő elvtársunk a témától függően 6—10 munkanapot használ fel — folytatja tájékoztatóját Var­ga elvtársnő. Ez a lakossági kapcsolat egyik összetevője. A szakértőket ugyanis a társadal­mi szervezetek, a vállalatveze­tőségek választják ki és java­solják, a teljes önkéntesség alapján. Aminek a pontosságát és helyességét aztán a kerületi népi ellenőrök odaadó lelkes munkája immár évek óta iga­zolja. A témák és a feldolgozási módszerek egyaránt jelzik a szoros kapcsolatot a lakosság­gal. Az IKV átszervezésének tapasztalatait például a Haza­fias Népfronttal és a kerületi szakmaközi bizottsággal közö­sen dolgozták fel. Ez közvetve csaknem a kerület egész lakos­ságát érintette. A házkezelő- ségek számának csökkentése az adminisztratív és a mű­szaki ügyintézés kettéválasztá­sa ugyanis eddig még nem hozta meg a kívánt eredményt. Az elképzelést ugyan a vizs­gálat jónak találta, de éppen a lakosság jobb ellátása érdeké­ben a továbbiakban is figye­lemmel kíséri az ügyintézést, a karbantartások, felújítások, megvalósítását. A népi ellen­őrök azon igyekeznek, hogy vizsgálataikkal, véleményeik­kel az egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb lakossági ellátást segítsék elő e téren is. — Ebben az évben még na­gyon sok a munkánk, de iga­ve, hogy közvetlen ezután az ellátás, az üzletek nyitvatar- tásának kérdései következnek. Nagy mértékben az élelmiszer üzletek alkalmazotti létszámá­nak hiánya miatt, amely oly gyakran közvetlen oka a ked­vezőtlen áruellátásnak, az áru- utánoótlás fogyatékosságának. Idén azonban a legérdeke­sebb és talán a legjelentősebb

Next

/
Thumbnails
Contents