Ferencváros, 1977 (1-2. szám)

1977 / 1. szám

C/.ékely Istvánná tizenegy ^ négyzetméteres szobájá­nak ablaka dohos pincelejá­ratra nyílik. Beérné másik szükséglakással is, csak ha lehetne, utcai legyen. Olyan, ahonnan már nem kellene öregségére továbbköltöznie. Ha időben protestál a kifüg­gesztett névjegyzék ellen, ta­lán már véget ért volna kál­váriája ... 1958 óta lakás­igénylő. Komfort nélküli la­káshoz juthatna, csak hát annak 6000 forint a haszná­latbavételi díja... Így az­tán inkább kivárja a szükség- lakást, az egészségügyi cse­rét, ha „tudnak addig hosz- szabbítani az életén”, hiszen már eddig nyolcszor operál­ták az onkológián ... Lehet, hogy lesz egy hónap múlva, de az is lehet, hogy csak egy év múlva, attól függ, hol ürül meg lakás. Hiszen: szükség- lakás többé már nem épül. Nemcsak a Ferencvárosban, de az egész országban sem ... Illedelmesen reménykedő házaspár a Páva utca 33/D- ből. Az ember nyújtja át a kérvényt, „tessék elolvasni” — mondja —, nem szeretek sokat beszélni.,Három ki­csi gyerekük van, s szinte pil­lanatról pillanatra olvad le arcukról a szorongás, mi­kor megtudják, hogy igényük, lévén nagycsaládosok, soron kívül teljesíthető. Hacsak; alig 5000 forintos jövedel­mükkel győzik az új lakás rezsijét. Fekete, valószínűtlenül le­soványodott fiatal nő. Hu­szonnégy éves. Már egy mosókonyhával is beérné. Az anyóssal közös szoba-konyhá­ban lakik a férjével. Gyere­ket szeretne, de ide még a kiságy sem férne be. Ha nem mondaná is tudnám róla, hogy megviseltek az idegei, november óta betegállomány­ban van. Megannyi dráma. Ülök a kerületi lakásügyi osztály vezetőjének, dr. Kiss Máriá­nak a „szokásos” szerdai fo­gadónapján, s azon kapom magam, hogy szégyenkezem. Szégyenkezem, hogy valaki nekem szegezi a kérdést: „hát maga meg mit bámészkodik itt, amikor magának biztos van megfelelő otthona.” Szé­gyenkezem, mert arra gondo­lok, hogy milyen dühösen rohanok le a karnyújtásnyira levő tömbfűtőcnűbe, ha a kí­vántnál langyosabbak össz­komfortos lakásomban a fű­tőtestek ... Ugyanakkor jól tudom, hogy eltelik még jó néhány év, míg így zajlanak a fogadóórák a lakásügyi osztályokon. So­kak számára reménytelenül, újabb csalódással, sírással, ájulással, fenyegetőzéssel. Van még adósság a múltból. S aki később boldogul, jut megfelelő élettérhez, az egyre inkább azt látja csak, hogy „ő még mindig nem kapott la­Az igényléstől kulcsátadásig kásit”. Ezért a lakástudomány ismeretein túl elsősorban olyan ember kell a lakásügyi osztály élére, aki józanul, em­berségesen politizál, aki nem annak ad kiutalást, akit meg­sajnál. Olyan, minit dr. Kiss Mária, aki 1975 szeptembere óta teljesíti kerületünkben ezt a küldetést. Aki igenis meg­győzően tud érvelni amellett, hogy előbb-utóbb mindenkire sor kerül. De ehhez az igény­lőknek is jobban oda kell fi­gyelniük. Hogy időben jelezzék a családi körülményeikben, a jövedelmükben bekövetkezett változást. Elvégre a lakáshiva­tal nem mehet a csaknem ti­zenegyezer igénylő után. És még valami: január 10. és feb­ruár 10. között tegyék meg észrevételüket azok, akik az elfogultsággal aztán igazán nem vádolható számítógép munkája eredményeként nem kerültek fel a lakáselosz­tási névjegyzékre. Érdemben csak akkor lehet intézkedni 1 Úgyhogy teljesen felesleges hétről hétre elkéredzkedni a munkahelyről, vagy esetleg ............I...........................................................................................mm.......................................................................................................................................................................IIIIIIIIIIIII............................................................................................................Ilim......................1 A Danubius-kert Száva figurája FERENCVÁROS A Kálvin tér 9. sz. alatti. ház udvarán, múltat idéző, kies környezetben, allegorikus szo­bor látható: ülő nő néz a tá­volba. Az egykori Danubius- kút Száva figuráját felejtették itt a környék lakosságának örömére. A kút — melyet a Pesti Első Hazai Takarékpénz­tár adományozott a főváros­nak, és 1883. október 22-én avatták fel — a Kálvin téren áll, és a második világháború vége felé erősen megrongáló­dott.'A háború után a kutat restaurálták, erősen- meg­rongálódott, vagy^ megsemmi­sült részeket újrafaragták. Ez egyébként Budapest legszebb díszkútja ma is. A szoborcso­port, a főváros egyre jobban növekvő közúti forgalmát mindjobban akadályozta, ezért 1959-ben az Engels térre he­lyezték, de az eredeti Száva alakja itt maradt. A szoboradományozás régi, szép gesztusa most új követőre talált. A Budapesti Vegyimű­vek, fennálllásának centenáriu­mára, egy vegyipari munkást ábrázoló szoborral ajándékoz­za meg a kerületet, melyet Konyorcsik János szobrászmű­vész alkotott, és a József Atti- la-lakótelepen fog állni. A Száva a múlt, a Munkás FERENCVÁROSI 12 a jelen. A két avatás között csaknem egy évszázad telt el, a Ferencváros 1792-ben tör­tént névadása óta viszont, majd kétszáz esztendő per­gett le a történelem homok­óráján. E városrész kövei, fa­lai, műemlékei, emlékművei, művészeti alkotásai, roman- .iikus régi épületei, és egyhan­gúan szürke paneltömbjei a múlt és jelen izgalmas keve­redése, mely harcokról, törek­vésekről tudósít. A Ferencvárosban született s játszadozott — többek kö­zött — József Attila. A Mes­ter utcai platánok alatt járt nap nap után Stromfeld Aurél és Hámán Kató. Az utca 1. sz. épületének egyik lakásában Latinovits Zoltán tanulta Ga­lamb Sándor professzortól a j színház és színészet fortélyait, a versek szerétét, a szép ma­gyar beszédet. Elköltöztek már az élők sorából mind a négyen. Az Iparművészeti Múzeum magyaros, szecessziós épülete Lechner Ödönre, „a nemzeti építészet mesterére" és társára, Pártos Gyulára utal. A Ráday utca és Bakáta tér

Next

/
Thumbnails
Contents