Ferencváros, 1976 (1. szám)
1976 / 1. szám
Festő és agitátor A régi ferencvárosi bérház két szobája egy múzeum. Teli festménnyel, rajzzal, grafikával. Alkotójuk a több mint harminc esztendővel ezelőtt elhunyt nagy művész, Dési Huber István. Feleségével beszélgetünk, aki évtizedek óta óvja ezeket az alkotásokat, s szóban és írásban ápolja a művész emlékét. Éppen a születésnapján érkeztünk, áprilisban töltötte be 79-ik évét. Korát meghazudtolóan mozgékony, derűs, energikus. 1957-ben ment nyugdíjba, de most a nyolcadik X határán sem pihen: a Hazafias Népfront szülői bizottságában tevékenykedik, az országos nőtanács tagja. — 1923 októberében kötöttünk házasságot Pistával — emlékezik —, apám köszöntött fel bennünket, utána elmentünk egy Kun utcai moziba, ahol Chaplin Kölyök című filmjét adták. Ez volt a nászútunk. Pista, aki az első világháborúban gyógyíthatatlan betegséget szerzett, rövid életében kétfelől égette a gyertyát. Nappal gyári munkásként dolgozott, este rajzolni tanult. A festészetet a világnézeti harc részének tekintette. Elkötelezett művész volt. Képei — az Agitátor, az összecsapás, a Csendélet sarlóval és kalapáccsal, az Áldozatok temetése — megalkotásakor ecsetjét a kitörő heves indulat vezette. Meg akarta mutatni, hogyan élnek a munkások, a parasztok. Ám nemcsak képeivel harcolt a Horthy-fasizmus ellen. Feleségével együtt illegális munkát végzett, a szak- szervezetben a fiatalok nevelésével foglalkozott, marxista szemináriumokat tartott, lakását az újjászerveződő kommunista párt rendelkezésére bocsátotta. A negyevenes évek elejétől betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. Ám minél többet szenvedett, annál többet akart dolgozni, festeni. 1944 februárjában, 49 éves korában halt meg. „Olyan művész, olyan ember távozott személyében — írta róla a Népszava —, akire az elkövetkező időkben nagy-nagy feladat hárult volna”. Dési Huber István festészete kultúránk megbecsült értékei közé tartozik. A festőt 1958. március 15-én a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa posztumusz Kossuth-díjjal tüntette ki. K. Gy. 0-----------J ózsef Attila emléke FERENCVÁROS A Gát utca 3-ban, az egyik földszinti lakásban látta meg a napvilágot 1905. április 11-én József Áron és Pőcze Borbála proletárszülők gyermeke, József Attila. Itt, ebben a munkáskörzetben szerezte első ismereteit és élményeit a létről, az emberi sorsról, a világ dolgairól. A Gát utca 3-ból költöztek később a 21-be. De nemcsak ez az utca őrzi emlékét. József Áron eltűnése után, lakbér- fizetéstől a következő lakbérfizetésig állandóan vándoroltak. A Ferencváros számos utcáját megjárták. Laktak a Márton utca 1-ben, a Haller (ma Há- mán Kató) utca 15-ben, majd a Szve- tenay (ma Lenhossék) utcában, a Ferenc tér 11-ben, a Bokréta utca 10- ben, az Üllői út 63-ban és a Thaly Kálmán utca 40-ben is. József Attila a II. és III. elemit a Mester utca 67-ben járta. (Ez az iskola ma az ő nevét viseli.) Tanulmányait 1914—1916 között az Ipar utca 8. alatti fiúiskolában folytatta. A Ferencváros volt első szűkebb pátriája. Sokat csatangolt a ferencvárosi teherpályaudvar környékén. A Kirakják a fát című verse, amely ezekkel a sorokkal kezdődik: „A pályaudvar hídja még remeg, / de már a kényes őszi szél dorombol / és kiszáradt fahasábok döngenek, / amint kidobálják őket a vagonból” — ezekből az emlékekből építkezik. Ferencvárosi emlék az is — híres Curriculum vitaejában megírta —, hogy vizet árult a Világosság moziban, amely az Üllői út 63-ban volt. Kerületünk mai lakói közül többen személyesen is ismerték József Attilát, idézik emlékét, a fiatalság pedig szerető szívvel szavalja költeményeit. A IX. kerületi Tanács, a József család egykori lakását, amelyben a költő József Attila született, emléklakássá rendezte be. 1964. április 11-én — amikor az országban első alkalommal rendezték meg a költészet napját —, József Attila születése napján adták át az emlékét tisztelő és irodalmat szerető közönségnek. A megnyitó beszédet Kassáit Lajos, a költő atyai barátja és egyik tanítója mondta. A Kassák által megnyitott emlékszobát 1975-ig tekinthették meg a látogatók: hazaiak és külföldiek, mindazok, akik tisztelegni akartak a nagy költő emlékének, vagy ihletet meríteni jöttek írásaiból, szelleméből. József Attila születésének 70. évfordulójára a IX. kerületi Tanács átrendezte az emlékszobát, és új kiállítással adta át ismételten rendeltetésének. Az emlékszobát — ezt a régi szoba- konyhás lakást — nem lehet megille- tődés nélkül megtekinteni. Az első, köves helyiség egy proletárcsalád konyháját mutatja be; a szoba — amelyben Attila született — fényképekkel és egyéb szemléltető tárgyakkal a költő életét, emlékét idézi. XANTUS ZOLTÁN A konyha, ahol a József család megannyi szegényes ebédje főtt A Gát utcai ház udvara
