A Ferencváros, 1973 (1. szám)
1973. február
/ szállások sokasága ellenére gyors és szakszerű orvosi ellátást lehetett megvalósítani. S ez az ellátás semmivel sem rosszabb mint Budapest bármely kerületében, bár a látszat ennek sokszor ellent mond. A gyors, szakszerű, mindenki számára hozzáférhető orvosi ellátás biztosításához körzeti rendelők, rendelő- intézetek (beleértve a tüdőgyógyászatot, a bőrgyógyászatot, a gyermekgyógyászatot és az ideggondozókat is) kellettek. Az igény óriási volt, a lehetőség kicsi. A; általános biztosítás megvalósításának első éveiben még elfogadható volt, hogy az orvosi lakásokban rendeltek a körzeti orvosok, de később a személyi feltételek és igények fejlődésével ez már elégtelenné vált. A negyvenhárom körzeti orvos részére tíz rendelő egységet létesítettek. Külön helyiségekben helyezték el a tüdőgondozót, a bőr- és nemigondozót, az ideggondozót, nem is beszélve a gyermekgyógyászati szakrendelők létesítéséről. Az elmúlt évtizedben mindezt sokszor csak üzlethelyiségek, vagy lakások átalakításával lehetett megoldani. Ezek szükségmegoldások voltak. Természetesen az új lakótelepeken már új körzeti orvosi rendelők épültek, s a nagyobb üzemekben is modern új épületekben helyezték el a rendelőket. Átadásra került a Gubacsi úti szolgáltatóházban az új rendelő, ahol kielégítő feltételek mellett lehet elvégezni azt a munkát, amit a lakosság el is vár az egészségügy dolgozóitól: egészsége megvédését, egészsége helyreállítását. Néhány hónap múlva az új Gyáli úti rendelő megnyitásával ismét nagyot lépünk a korszerűsítés útján- A belső tartalom, az orvosi munka lassan megkapja méltó külső feltételeit is. Nem mindegy, hogy hol és milyen körülmények között vizsgál meg az orvos egy beteget, de nem mindegy az sem, hogy a beteg hol és hogyan várakozik orvosára, hova teheti le ruháját, s elvégezheti-e szüséges dolgait — ami esetleg betegségével együtt is jár —, avagy sem. A Ferencváros lakossága egyre nő. De ezt még növeli az ideiglenes lakosok állandóan emelkedő, de egyben változó száma is. Az igények is nőnek. Nemcsak mindig a harminc évvel, az ötven évvel, a száz évvel ezelőttihez képest, hanem a jelenlegi igényekhez, a jelenlegi tudományos lehetőségekhez és a jelenlegi szükséglethez képest. Hiszen hol volt akár még negyven évvel ezelőtt is olyan üzemorvosi hálózat, mint amilyen most van a IX. kerületben? Hol volt az olyan gyermekgyógyászati hálózat, mint amilyen most van? És sorolhatnám tovább. Az elégedetlenség mégis dolgozik bennünk. Jelenleg a rendelőintézet folyosói még zsúfoltak, a laboratórium, a röntgen, a fogászat, az urológia és a többi szakorvosi rendelő kapacitása kicsi. Már nemcsak diagnosztizálni, de bizonyítani is akarunk. Egy orvos a diagnosisát csak akkor tudja felállítani, ha időben veheti igénybe a szakorvosok, a laboratórium, a röntgen stb. segítségét. Nem beszélve arról, hogy a modern célzott kezelések csak az említett szakágak igénybevételével végezhetők. Az általános betegbiztosítást az egyik napról a másikra nem lehet zökkenőmentesen megvalósítani. A cél az volt, hogy mindenki számára könnyen hozzáférhető, ingyenes és magas színvonalú legyen az egészségügyi ellátás. S mit értünk el a IX. kerületben? Elértük, hogy sürgős esetben egy órán belül mindenki orvosi, szükség esetén szakorvosi, avagy kórházi ellátásban részesül. Elértük, hogy a gyermekek már szakintézetben jönnek a világra. Elértük, hogy a csecsemők és kisgyermekek külön szakorvosi ellátásban részesülnek. Elértük, hogy a krónikus betegségben szenvedőket állandó orvosi ellenőrzésben részesítik. Elértük, hogy a nagyobb üzemekben külön szakorvosi hálózat, a kisebbekben üzemorvosi rendelők létesültek. Biztosítani lehetett a kórházi és szanatóriumi elhelyezést a IX. kerületben is ugyanolyan szinten, mint Budapesten bárhol. Az egészségügyben azonban ez nem minden. A szükséglet túl tág keretek között mozog. De éppen ez a széles szükségletskála a biztosítéka annak, hogy folyamatosan megvalósulnak az egészségügy fejlesztésének mai tervei. dr. Kovács Erzsébet A FERENCVÁROSI VENDEQLATÄS Ünnepi díszben a főváros, az ünnep érzete és öröme hatja át a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat több mint két és félezer dolgozóját Pest, Buda és Öbuda egyesítésének századik évfordulóján. A Ferencváros vendéglátóipara évszázados múltra tekint vissza, régi emlékeket őriz a vállalat színes üzlet- hálózata. A hagyományokat ápolva, elsődleges célkitűzésünk a korszerű vendéglátás egyre magasabb szintre történő emelése. A vállalat ünnepi programját — amelyet a gazdasági és politikai vezetőség együttesen dolgozott ki — a szocialista versenymozgalomra építettük. Egy éven át versenyeznek a vállalat üzletei egymással egy célért, hogy vendégeik megelégedését minél jobban elnyerjék. Verseny folyik az éttermek, vendéglők között, hogy melyik várja a legszebb terítéssel esténként vendégeit, milyen választékot nyújt étlapján és tálalásával. Műsoros estek, speciális összeállítású vacsorák szervezése is versenypont — mindezek zsűrije tulajdonképpen a kerület egész lakossága. Csatlakoztak az üzletek a „Szép, tiszta, virágos Budapestért” mozgalomhoz is, hogy ezzel is kifejezésre juttassák a fővároshoz, a kerülethez való tartozásukat. Bemutatókat, értékesítéssel egybekötött kiállításokat tartunk a vállalat termelő üzemeinek cukrász- és hi9
