Ferencváros, 1970 (1. szám)

1970-04-04

A budai részlegtől függetlenül a Pesten lakó dolgozók a,Gyáli-uti, erősen megrongált épületben öntevékenyen megkezdték a romeltakarítási munkát.

1945« február elején 3udán még súlyos harcok dúltak, az ágyúzás még hallatszott, amikor a pesti részen a már felszabadult IX. kerületben a^Gyáli—uti^-Pesta romos törmelékeit fedő piszkos havat friss szél olvasztotta. A közelben lakó postás dolgozók néhánya felkereste a? elhagyatott munkahelyet kíváncsian, éhesen. Az első napokban nem tudtak mihez kezdeni. A romos épületben az ablaknélküli szobákban piszok, törmelék.,A Kísérleti Állomás épülete az ostrom ideje alatt munkaszolgálatosok szálláshelye volt. A szobákban vaságyak, deszkákból hevenyészett priccsek, rongyos szalmazsákok, szalmatörmelék. Néhány kö - zelben lakó takarítónő és altiszt látogatott be először, ezek között volt Janthó Mária,a jelenlegi távbeszélő kezelő is. Hozzákezdtek a szobák kitakarításához, a szeméthordáshoz. Nagy örömet okozott, amikor egy-egy újonnan jött régi arc megjelent, akik nem laktak túlságosan messze, azokat a lakásukról hívták be, s igy lassan bár, de megindult az élet.

A műszakiak az ajtókat, ablakokat, zárakat hozták rendbe. Az egyik földszinti szobában, a Rádió Osztályon felállították egy kályhát, ahol időnként melegedtek. Pénz, élelem nem volt, mégis a jelentkezettek minden másnap bejöttek, és takarították a törmeléket. A helyreállító munkában nagy részt vállalt Tóth Kálmán elvtárs, az Intézet jelenlegi igazgatója, aki nemcsak irányította, összefogta, hanem ő maga is megfogta a munkát. Sok lenne név- szerint felsorolni az ebben a munkacsatában résztvevőket, az Intézet jelenlegi,dolgozói nem ismerik még neveiket sem, csupán azokét, akik ma is dolgozói intézetünknek. Budapest felszabadulása után a Dob utcában megalakult Postavezérigazgatóságtól Pinkert Béla szaktárs kapott megbízást a Kísérleti Állomás vezetésére, aki ma Intézetünk tudományos osztályvezetője. Irányítása alatt folytak tovább a helyreállítási munkák. A Zugliget-i részleggel meg volt a telefonkapcsolat, igy amikor az ideiglenesen helyreállított Ferenc- József, illetve Szabadság hidon már Budára lehetett menni, a zugligetiek néhány bútordarabot egy kézikocsin lehoztak a Krisztina krt-ra, onnan a Gyáli úti részleg dolgozói húzták tovább a Kísérleti Állomásra. Megható volt az Állomás dolgozóinak nagyfokú áldozat- készsége, amellyel a zugligeti villákban maradt berendezések, műszerek visszaköltözteté- séhez hozzáfogtak. A több, mint 15 km-es utat heteken keresztül naponta többször rótta., le a legyengült, igen gyengén táplált személyzet és gyalogosan kis kézikocsikon szállította vissza a kényes és igen értékes műszerek, szakkönyvek nagy,részét, hogy minél előbb hozzákezdhessen és bekapcsolódhasson a postaműszak újjáépítésébe.

Ilymódon jó egynéhány forduló zajlott le, de nemcsak kézikocsin, hanem egy lófogatu kézbesítő kocsin is, amelyet most emberek húztak. Még ki sem táv aszódott, amikor sikerült egy teherautót kapni a járműteleptől. Most már a nehezebb bútorok és műszerek is visszakerültek Zugligetből a már kitakarított szobákba. Ezzel a teherautóval sikerült néhány ballon kénsavat szerezni a PÉTI Nitrogén Müvektől, a Műszaki Egyetem közbenjárására, ami lehetővé tette a József Távbeszélő Központ akkumulátor-töltőjének az Uzembehelyezését.

Ez volt az előfeltétele a budapesti távbeszélő hálózat életrekeltésének. Az ehhez még szükséges desztillált vizet a,Posta Javítóüzem Páva utcai részlegében készítették egy megjavított vizdesztillálóval. A tüzelőfát a József Központ roncsaiból szerezték és kézikocsin szállították a Páva utcába.

Az országban ekkoriban nincs még egyetlen erősített távbeszélő áramkör sem. Az ország valamennyi erősitő-állomása üzemképtelen. Semmiféle interurbán hírközlési lehetőség nem volt. Az Állomás dolgozói először Debrecen éB Budapest között építették ki az interurbán vonalat, hogy a megalakult Nemzeti Kormány Budapesttel minél előbb összeköttetésbe kerülhessen. E célból kéthuzalos erősítőket szereltek fel Debrecenben és Szolnokon. A vonalszerelvényeket és távberendezéseket mindkét helyen teljesen újjá kellett szerelni.

Hasonló helyzetben volt a rádiózás is. Mindenegyes rádió-adóállomásunk, köztük a Laki- hegy-i nagyadó is romokban hevert. Az antennatornyokat a visszavonuló németek felrobbantották, azok összecsavarodott ócskavasként hevertek a földön, az adóberendezések kifosztva, szétverve, reménytelen állapotban voltak. Az ország rádió hirtájékoztatás nélkül maradt. Ez a körülmény sarkalta a Kísérleti Állomás dolgozóit a magyar rádió-hirköz- lés helyreállítására, összefogva a Lakihegy-1 adóállomás dolgozóival, a roncsokból élet15