Ferencváros, 1970 (1. szám)
1970-04-04
11 lág bámulatát kivívja. Ebben az újjáépítésben a szervező és hajtóerő a Kommunista Párt volt. Már 1945« februárjában megalakult a mellettünk levő házban a Kommunista Párt helyi szervezete, nemsokkal később megalakult a Független Kisgazda Párt kerületi szervezete. A Kisgazda Párt tagja lettem, mely 1945. márciusában az V. kerületi Nemzeti Bizottság tagjául bízott meg. Itt kezdtem dolgozni a kommunistákkal, mert ha bizonyos világnézeti szempontok el is választottak minket, a közös cél és a közös munka összekapcsolt bennünket. Itt tanultam meg becsülni azt a tervszerűséget, azt a következetes munkát, azt az áldozatkészséget, amely a kommunisták munkáját minden téren jellemezte. Már az V.kerületi Nemzeti Bizottságban is a legjobb kapcsolat alakult ki a két párt megbízottai között. Mikor pedig munkahely és lakásváltozás után a IX. kerület lakója lettem, ez a barátság tovább folytatódott, először itt is, mint Nemzeti Bizottsági tag, később mint a Kisgazda Párt elnöke. Ez a huszonöt év csattanós választ adott a felszabadulás utáni napok pesszimizmusárat itt, ebben a városban nem csak élni lehet, hanem olyan életet teremtettünk, amely a legvármesebb reményeket is meghaladta. Felépítettünk romokból egy olyan várost, amely a külföldiek csodálatát kelti fel és a világ egyik legszebb városának számit. Visszatekintve a megtett útra, talán megrendtű-ünk az indulás gyászos emlékeitől, de emelt fővel, büszkén mutatjuk eredményeinket és reménnyel eltelve tekintünk a jövőbe. Dr. S p á c z e 1 István ROMOKBÓL SZűLETEff ÍIJJÁ Az elmúlt negyedszázad életem ás szakmám legjelentősebb eseményeit tartalmazza, ezért nem tudok meghatódottság nélkül visszaemlékezni ezekre az időkre. A vágóhíd és húsfeldolgozó üzem múltját csaknem 4o éve, 1946 óta ismerem, ettől az időtől kezdve, - katonaéveimet leszámítva, - a Marhavágóhid "inasa? dolgozója voltam és vagyok. Budapest felszabadulását a Vörös Hadsereg tagjaként ünnepeltem. A főváros körül 1945. január elején bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. Katonatársaimmal átálltunk hozzájuk. Egyik tisztjük megkérdezte, hogy kik akarnak a Vörös Hadsereg kötelékében harcolni a németek és a nyilasok ellen. így kerültem a második ukrán hadsereg 48292 tábori posta számú egységéhez és vettem részt hazánk felszabadításában, sőt a háború befejeztéig mint vöröskatona a szovjet hadseregben harcoltam. így ért véget az 1943-ban kényszerből kezdett katonai pályafutásom, A fővárosban lévő üzemeket és berendezéseket a visszavonuló németek vagy elszállították, vagy lerombolták. Ezt a sorsot a Marhavágóhid sem kerülte el. Épületei, berendezési tárgyai, súlyosan megrongálódtak, A nagy vágócsamok, a kapcsolódó hűtőkkel, valamint a hús előhütésére szolgáló csarnokrész, továbbá az élőállatok istállózására, pihentetésére szolgáló fedett szin, teljes egészében leégett. A szovjet csapatok bevonulása után az első teendő a dolgozók mozgósítása volt. Lelkesedésük és áldozatkészségük nem ismert határt. így hamarosan megindulhatott a vágás és a feldolgozás, persze csak az akkori lehetőségek között. A lakosság megsegítésére és a szovjet csapatok ellátására márciusban több vagon füstölt húst raktak ki és készítettek elő szállításra, nem sokkal később megérkeztek az első élőállat szállítmányok is, A levágott állatok száma napról-napra emelkedett, áprilisban már elérte a 2oo-25o darabot.
