Ferencváros, 1965 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1965. március / 1. szám

4 területen voltam tanácstag. Az ötvenes évek elején az egyik ilyen terület az akkori Mária Valéria telep volt. Nehéz lenne mindazt papírra vetni - és amely maradéktalanul visszaadhatná- az ottlakó emberek sokszor szomorú, máskor tragikus életét. Éppen ezért érthető, hogy szocializmust épitő hazánktól - nagyon sokat- problémáik megoldását, rendkívül nehéz lakásviszonyaik megváltoztatását, életkörülményeik átrendeződését vágták. Erre minden reményt megadott a kormánynak az a határozata, mely a Mária Valéria telep lebontáséiról intézkedett. Ez a lakótelep a Horthy rendszer szégyenfoltjaként maradt 1945-ben felszabadult hazánkra. A határozat végrehajtása azonban hosszú évekig késett, mivel a népgazdaság előtt álló egyéb sokoldalú feladat megoldása nem tette lehetővé az azonnali szanálást. Érthető, hogy ez a helyzet nyugtalansággal töltötte el az ottlakó embereket, erős kétségek merültek fel bennük, hogy valaha is megszabadulnak-e abból nyomorúságos helyzettől, amelyben hosszú évtizedek óta élnek?

Kétségeiket növelte az a tény, hogy közben Budapest számos területén erőteljesen megindult a lakásépítkezés. Az ottlakó emberek között úgy vetődött fel a probléma, hogy Horthy Magyarországának szégyenfoltját most sem akarják eltüntetni, mert nem tekintik őket olyan embereknek, mint Budapest többi lakósát.

Nyugodt lélekkel elmondom, hogy a Valéria telepen élők nagy többsége igen becsületes dolgozó volt, közülük szép számmal voltak tagjai az illegalitásban dolgozó kommunista pártnak, a szociáldemokrata pártnak, vagy a szakszervezeti mozgalomnak, akik hitet tettek a munkásosztály harca mellett,.küzdöttek a felszabadulásért, majd pedig a szocialista Magyarország megteremtéséért. Ezen elvtársaknak és az ottlakó becsületes dolgozóknak volt köszönhető az a számos siker amelyet pártunk a negyvenötön választások alkalmával és a későbbiekben is ezen a lakótelepen elért. A Ferencvárosban a Valéria telep volt mindég az a hely, ahol a legtöbben szavaztak pártunkra és a szavazást az elsők között fejezték be, hitet téve a párt politikája és a szocializmus épitése mellett. Nem egy olyan elvtárs nőtt ki a Valéria telepből, akik ma politikai és gazdasági életünkben jelentős tisztséget töltenek be.

Felejthetetlen élmény volt számomra az 1957-ben tartott egyik tanácstagi beszámoló.Már korábban értesítettek, hogy nehéz helyzetem lesz, mert az ottani lakósság helyzetük miatt elkeseredett és keserű kifakadások lesznek. Tanácstagi beszámolómat a házkezelő- ség helyiségében tartottam, amely zsúfolásig megtelt, az ottlakók apraja-nagyja képviselve volt. A beszámolót nyugodtan meghallgatták, majd ezt követően megindult a vita. Bgy-egy felszólaló egyszuszra igyekezett minden buját-baját elmondani. A legtöbb szó az ottlévő lakások elhanyagoltságáról esett, majd arról, hogy mikor kerülnek el azokból a nyomorúságos viskókból. Számosán kétségüket fejezték ki az iránt, hogy szándékunk van-e ott uj lakásokat építeni? Egyik-másik csak úgy magában megjegyezte, hogy elég volt a hitegetésből.

Mik is voltak a legnagyobb problémák a régi barakképületekkel kapcsolatban? A házak teteje tönkrement, befolyott a tetőn keresztül a viz a szobákba, az ajtók, ablakok nem zártak akkor sem,ha be voltak csukva. Két-három centiméteres nyíláson áramlott be a téli fagyos levegő. A szobapadlók el voltak korhadva bár sok helyen felbontották, hogy kijavítsák, de legtöbbje már alkalmatlan volt a javításra. Sokan panaszolták, hogy nagyon nagy a családjuk; tiz-tizenketten is voltak. Különösen nehéz volt ott, ahol két- három család is lakott együtt, nem egy esetben a család egyik-egyik tagja az ágy alatt aludt. A hozzászólók közül néhányan elmondták véleményüket a nemzetközi helyzetről és általában a politikáról a maguk nyelvezete és szókincse alapján. A beszámolón felszólalók panaszát szorgalmasan jegyeztem, a válaszadásnál azonban nem volt irigylésre méltó a helyzetem, hiszen a felmerült panaszok bármennyire is jogosak voltak, csak kis részben voltak megoldhatók, mert az előbb említettek alapján az épületek olyan állapotban voltak, hogy ha valahol elkezdték javítani, már a bontásnál nem tudták elhatározni, hogy meddig is menjenek vele, mert a megbontott ajtók, ablakok további része is tönkrement, vagy a korhadás következtében képtelenség volt azokat kijavítani.

Az elmondott tények igen nehézzé tették a felsorolt problémákra adandó választ.Ügyeltem arra, hogy senkit ne hitegessek és felelőtlen Ígéretet senkinek ne tegyek. Erre