Ferencváros, 1965 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1965. március / 1. szám
- 9 kásbiztosság pedig arra az álláspontra helyezkedik, hogy azokat a lakókat ki kell tenni a telepről, akik nem fizetnek... A lakásbiztosság azután felmond azoknak, akik nem tudnak rendesen fizetni vagy egyáltalán nem fizetnek, és kihelyezi 3- ket Sashalomra. Hogyan éljenek meg ezek az emberek Sashalmon? ... Ezeknek az embereknek kilencvenöt százaléka munkanélküli, akik alkalmi munkát keresnek... Ha kihelyezik őket Sashalomra, akkor nem tudnak bejönni Budapestre és Így nem tudnak munkát keresni, nem tudnak alkalmi keresetre szert tenni, mert hiszen Sashalom messze van, és nincs költségük arra, hogy bejöhessenek villamoson, a felszerelésük és az öltözékük is nagyon hiányos, úgy hogy nem tudják ezt az utat megtennii Ott van a fővárosi fuvartelep—amellett a telep mellett. A fővárosnál alkalmazott fuvartelepi munkások közül felmondtak hatvanhét családnak, valószínűleg abból az elgondolásból, hogy ezeknek", mint fővárosi alkalmazottaknak, fizetésük van, s hogy férőhelyet teremtsenek másoknak... Ezek a fővárosi fuvartelepi munkások reggel fél négykor kezdenek dolgozni és dolgoznak este hatig, ök tehát nem mehetnek messze, ezért ezen a telepen telepedtek le és vettek ki lakást. Most elmentek a környékre lakás után nézni, amire az történt, hogy azon a környéken a munkásoknak való egy szobás kisebb lakások árát mindenhol felemelték a háziurak. Ez a következménye annak, hogy itt az emberek nem kapnak helyet. A környéken tehát a háziurak drágítanak, munkanélküli segély és munka nincs. Ezek az emberek sorsüldözöt- tek, hajótöröttek és ott kénytelenek élni, hiszen mit csináljanak mást... Mindegyik sorsüldözött ember, mindegyik élete egy-egy tragédia, mindegyik dolgozni akar és szeretne is dolgozni, és nem talál munkaalkalmat, bér keresi és nap mint nap jár be a városba, hogy valamit tudjon keresni... íme, 1936-ban a gazdasági válság hajótöröttjeiként emlegeti a Mária Valéria telep lakóit az interpelláló képviselő. De 1920-ban már volt ennek a telepnek találó* keserű neve, ez volt a"Nixbrót" városrész. Lakói úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Na, nem volt alkalmi munka sem, a ferencvárosi pályaudvarról kigördülő vonatok bátyusaitól "horgászták el" az erre a célra készített kampókkal a lépcsőn állót csomagjait az "élelmesek". így jutott eladó ennivaló a nyomorúság vámsáé— dőlnek, hogy a lakásuzsora mellett az ó- lelmiszerdrágitás is szabadon szedhesse áldozatait. A kevéssé "élelmesek" azok a szerencsétlen asszonyok voltak, akik a vasúti átjárónál a tehervagonokról lehullott széndarabokat szedegették össze, állandó életveszély közepette. így lelte halálát VI- dák Imréné is huszonkétéves korában, á kanyarodénál hajolgatott a talpfákon heverő széndarabok után, és nem vette észre a nyolcórai bécsi gyorsvonat közeledését, mert egy tehervonat eltakarta szénig elől a kilátást. A szerencsétlen asz- szonyt a gyorsvonat halálra gázolta. Nem ismerünk országot, ahol a megfagyás elleni védekezést hálbüntetéssel sújtanák, még ha "idegen ingó eltulajdonitása" árén történik is. A vak véletlen kegyetlenebb volt, mint a törvény... - jegyzi meg a Népszava /1932. HZ. 8./... És mi lett a sorsa azoknak, akik kereset hiján még a fabarakok 6-10 pengős bérét sem tudták kifizetni? Erre ad választ a Népszava 1937* Él. 4-1 számának cikke, amely "Dühöngő” néven emlegeti a Mária Valéria telep baraktáboráti- Amerre csak megy az ember ezeken a szűk sikátorokon, mindenütt csak gyermeket látni. Nedves, hideg földön ülnek körben és játszanak gondtalanul. Egy szál ingecs- ke takarja sovány kis testüket, négy közül egynek kendő van a nyakára csavarva. Fáj a torkúm... Az egyik lakásnak nevezett odúban egy asszony kiabál a gyerekeivel. Megint rajta van. Dilis szegény - legyint egy férfi - de nem is csoda. Az ura 20 fillér órabérért dolgozik Budán, ahova innen gyalog megy, jön, télen, nyáron, öt gyermekük van, és most innen is ki akarjál lakoltatni őket, mert a nyomozó jelentette, hogy a családfő dolgozik és mégsem fizetik a házbórt... Valójában már nem is élet az, amit itt élnek, ezekben a talpalatnyi, ólszerü lyukakban összezsúfolva... A baraktábor mögött, a szemétdomb mellett két szekrény fölött egy szál kátránypapir
