Ferencváros, 1965 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1965. június / 2. szám
3 Május közepétől már csak cammognak a napok. Kisdiák-nagydiák egyforma, türelmetlenséggel várja a szünidőt, legfeljebb a kisiskolás többször emlegeti a szülőknek is, a serdülő viszont csak társai és barátai körében sóhajtozik utána, ha úgy véli, hogy "gyerekes"- nek tűnnék a felnőttek előtt nagy vágyakozása. Jól-rosszul befejeződik a tanév, aszerint, hogy mekkora a különbség a vért és a kapott bizonyítvány között. Node akár jobb, akár rosszabb az eredmény, megkönnyebbülten sóhajt fel a család: "Végre itt a vakációi" Az édes napsugaras nyár érleli az emberi munka gyümölcsét a természetben, hogy gazdag lehessen a betakarítás. Milyen jó, ha ez az időszak, amely egybeesik az uj iskolai év kezdetével, egyúttal gyermekeink gyarapodását, testi-lelki fejlődését is mutatja.Menynyire kívánatos, hogy a barnára sült, nagyot nőtt emberpalánták lelki finomságban, humanitásban, becsületórzésben, felelősségtudatban is gazdagodjanak fizikai fejlődésük mellett a két hónapos szabadság alatti Szabadsági A legnagyobb kincse minden embernek. De mert az ember az ész és érzelemadta korlátok között társadalomban ál, egyetlen pillanatra sem feledkezhetik meg másokkal szembeni kötelezettségeiről. Az Igazán szabad ember könnyen tud önmagának parancsolni, feltéve, hogy környezete, családi otthona már gyermekkorától a helyes példát sugározta. Ésszerű tehát, ha a vakáció pihenését sem szülő, sem gyermek nem érti félre, hanem helyes életrenddel, minden szabadosságot elkerülve élvezik a szabadságot. Édesapa, édesanya a fiával, lányával több időt tölthet együtt. Ner> kell számonkérni a leckét, nincs vita az iskolai feleletekről. Mennyi bizalmas, meghitt beszélgetésre nyílik alkalom! A közös kirándulások, közös háztartási tennivalók, az esetleges közös üdülés szórakozásban, munkában közel hozza egymáshoz a család tagjait. Az lakóiatáreakkal töltött nyári táborozás vagy a serdülők épitőtábori munkája után bensőséges élmény ismét a családdal tölteni a megszokott ritmusú napokat, heteket. Igaz, azokban az otthonokban, ahol az édesanya is részese a termelő munkának, nem nyílik annyi alkalom az együttlétre. Azonban ez sem ok arra, hogy kisiskolások "bandákba" verődve csatangoljanak, vagy serdülők "autóstoppal” gyűjtsenek élményeket. Számos bérházban akad olyan nyugdíjas nagypapa, nagymama, aki néhány gyerekkel tekinti meg az Allatkertet, tesz kirándulást a Szabadsághegyre vagy máshova. Teszi ezt azért, mert elsősorban szereti az unokáját, és tudja, hogy hasonlókorú társakkal sokkal kedvesebb az élmény, de szereti általában a gyermekeket is, és érzi, hogy milyen üdítő, derütadó a néha velük töltött idő. Serdülőink is megértik, hogy amíg intézményesen nem rendezett hazánkban az "autóstop", addig nemcsak erkölcsileg kockázatos, hanem néha életveszélyes is lehet a teljesen ismeretlen vezetővel való alkalmi társulás. Az iskola kívánta ellenőrzés ideje legyen a vakációban a naponkénti társas együttlét alkalma serdülő fiunk, lányunk részére. Ismerjük meg gondolkozásukat, és adjunk módot nekik Is arra, hogy megérthessék a modern szülő szemléletét: testben-lélekben egészséges, embertársait megbecsülő ifjúságot akarunk nevelni. Együttérzünk velük, de ha kell, saját érdekükben szigorral is gátat vetünk olyan törekvéseiknek, amelyek fizikai vagy erkölcsi károsodásukat idézhetik elő. Az iskolai év folyamán kialakult baráti körök nyári programját ismerjék meg a szülők. Ha jó osztályközösség jött létre, akkor rendszerint édesapák és édesanyák is megITT a VAKÁCIÓ
