Ferencváros, 1965 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1965. március / 1. szám

- 11 TRKRREK05 EMBER—30BBRN EL

írta: burgheím györcy

Tizenegy éve annak, hogy a Ferencvárosba jöttem. Tizenegy éve, hogy a ferencvárosi takarékpénztárt vezetem. Azóta megszerettem ezt a városrészt és ma már tősgyökeres ferencvárosinak érzem magamat. Ha végigmegyek a ferencvárosi utcákon, meghitt és régi ismerősök üdvözölnek, megismertek, befogadtak egy nagy kerületi családba.

Megszoktam és otthonommá fogadtam a kerületet. Ha az utcákat rovom, otthon érzem magam, a Ferenc körút, a Tolbuchin körút, az Üllői út modern fényárban úszó útjain, de otthon érzem magam a középső kerület romantikus régi utcáiban is. Büszke vagyok kerületünk fejlődésere. Ha ránézek az úttörőházra, a Ferenc körút és Üllői út korszerű tengelyére, az egyre szépülő Üllői útra és nagyszabású artisztikus új lakótelepünkre, valóságos apai büszkeség fog el, hiszen immár tizenegy éve hozzátartozom ehhez a kerülethez, hús vagyok húsából és vér vagyok véréből.

Gondolataim visszaszállnak a múltba és elégedetten lélegzem fel. Tizenegy év nagy idő egy ember életében. Tizenegy év alatt nagy fejlődésnek voltam a tanúja es talán valamennyivel mi takarékpénztári dolgozók is hozzájárultunk a fejlődéshez.

Tizenegy év előtt kis bankhoz jöttem, amelynek mindössze tizenkét dolgozója volt és betétállománya még a tízmillió forintot sem érte el. Ma nagy fiókhálózattal rendelkezik a ferencvárosi takarékpénztár és több mint háromszáznegyven-millió betétet őriz. Akkor tizenkét dolgozó működött a takarékpénztárnál, ma legalább százharminc dolgozót foglalkoztatunk. Az akkori két helyiséggel szemben , ma tizenhárom helyiségben szolgáljuk ki a lakosságot.

Elmondhatjuk, hogy a ferencvárosiak általában takarékos emberek. Ezt az is bizonyltja, hogy ma már minden második embernek takarékbetétkönyve van. A kerület lakossága otthon érzi magát a takarékpénztárban és nemcsak maga takarékoskodik, hanem lelkesen segít nekünk abban, hogy mindenki, takarékos emberre váljék. Kezdve a kerületi kisiskolásokon, akiknek megtakarítása az elmúlt évben több, mint egy-millió forint volt, egészen a kerület legöregebb nénijéig és bácsijáig, segítőtársaink az emberek nevelésében és a takarékbetét gyűjtésében. Vannak barátaink. A takarékos ember jobban él. Ma már kerületünk lakossága komoly célkitűzéseket tart szem előtt, amikor takarékbetétben gyűjt. Lakásra, bútorra, külföldi utazásra, háztartási gépekre, televízióra, gépkocsira gyűjt a legtöbb ember. Lemérhető, hogy növekedik az egy főre eső átlagbetét. Egyre nő lakosságunk müveltségigénye és az igényeket mindig jobban ki tudják elégíteni. Es ezzel együtt mind mosolygósabb az emberek arca.

Azt hinné az ember, hogy a takarékpénztári munka száraz dolog. De ez nem igy van, hiszen a Takarékpénztár a lakosság bankja és nekünk pénzintézeti dolgozóknak nemcsak két- lábon járó paragrafusoknak, szabályvégrehajtóknak kell lennünk, hanem baráti kapcsolatban kell lennünk az emberekkel.

Mindig több és több ember úgy jön be hozzánk, mint jó baráthoz, vagy ügyvédjéhez.

Sok szép emlékem van arról, amikor segítséget tudtunk nyújtani az embereknek. Ilyen emlékem volt az is. amikor a Ferenc térről egy katonatiszt barátunknak a központunk átnézte beváltott kötvényét és rájött, hogy nem az a 2oo,- forint jár neki, amit a posta tévesen annakidején kifizetett, hanem amikor átvizsgálták a kötvényeket rájöttek, hogy a kötvény 5o.ooo.- forintot nyert. A kötvényre lakótársunk történetesen ráírta nevét és elmét. Meglátogattam a házában és üzenetet hagytam neki, hogy keressen fel a fiókban. Amikor feleségével együtt megjelent nálam, kérdést intéztem hozzá, hogy nem sej- ti-e miért hivattam be. Erre azt felete, hogy arra gondol, fél évvel ezelőtt kötvényt váltott be és nyilván nem jár neki a pénz, vissza kell fizetnie. Miután iráspróbát vettem tőle, felszólítottam, hogy üljön le, mert közlésem után igy is úgy is le fog ülni a meglepetéstől. Ezután közöltem vele a jó hirt, hogy 5o.ooo.- forintot nyert és az összeget mindjárt fel is veheti pénztárunknál. Jó volt nézni a mosolyt a fiatal házaspár arcán. Ezek a fiatalok azóta is jó barátaink és lelkesen takarékoskodnak.

A múlt évben takarékossági dolgozatokra pályázatot hirdettünk a kerület iskolásgyerme- kai számára. Vajon ki tud ellentállni annak, hogy egyik kis pajtásunk azt irta, hogy táborozásra gyűjt és szorgalmasan veszi a takarékbélyegeket. Leírja, hogy mennyit spórái meg a tizóraipénzekből. mozipénzekből és terve szerint, igy év végéig 4oo.- forintot gyűjt össze. De még hiányzik loo forintja, mert annyiba kerül a táborozás Hét persze, hogy a pályázat egyik nyertese lett és az OTP. kiegészítette a nyaralási pénzét az áhított 5oo.- forintra. Mellesleg mondva a kis pajtás dolgozata nagyon ügyes volt és megérdemelten nyerte el az egyik dijat.

Kerületünkben havonként több mint negyedmillió toto és lotto szelvény fogy el. Fiókunkban az elmúlt két évben két öttalálatos szelvényt fizettünk ki. Egy másfelmilliós és egy közel kétmilliós nyereményösszeget. Reméljük, hogy a ferencvárosiak ezután is hűségesek lesznek a hagyományokhoz és megőrzik szerencséjüket.