Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1944. június / 6. szám
139 következtében. Ő templomunkról „Soli Deo Gloria“ címen 1920-ban így énekel: „Orgonahang puha szárnya alatt Összebújtok szeretettel itten És nyújtjátok síró lelketeket Az egy kereszt felé a hitben. „Vegyétek s egyétek, ez a testem.“ Közös asztal nyújtja az ostyát. „Vegyétek s igyátok, ez a vérem.“ A bort egyazon kehelyből osztják. Egyszerű oltár, egyszerű zsoltár, Közös bűn és közös Éden. Bizony mondom, szlovák és magyar, Testvérek vagytok az Ür nevében.“ Ugyancsak gyülekezetünk fia az egyik tekintélyes kassai kereskedőcsalád sarja Henszlmann Imre (1813—-1888), ez a páratlan régész, a magyar műtörténet és műemlékügy úttörője. Gazdag munkássága, régészeti kutatásai mellett a mfltörténeti értékeket is föltárta. „Kassa városának ó- német stylű templomai“ című 1846-ban megjelent munkájával áldozott szülővárosának. Nem a város szülötte, de az itteni evang. egyház neveltje Benczúr Gyula is, az európai hírű festőművész (1844—1920). Önarcképe helyet nyert a firenzei Uffizi-képtárban, a világhírű festőművészek arcképcsarnokában. Eredeti festményei nem egy kassai család féltve őrzött kincsei. Kiváltképen saját családjának leszármazottai ápolják kegyelettel a nagy művész emlékét. Jeleseink azonban főkép azok, akiknek nevét itt a földön talán el is feledték. Elkallódtak az anyakönyvek is valahol, ahová születésüket és elhalálozásukat jegyezték egykor. Azok ők, akik csöndes tűréssel és bizakodó reménységgel éltek, akik szószéken, a templom padjaiban, műhelyben és hivatalban, családi otthonban és a közélet küzdelmeiben az Isten országát és annak igazságát keresték. Ezeknek nevei a mennyekben vannak feljegyezve, ök az egyház virága, az egyház magja és dicsősége: a szentek közössége. Mohr Gedeon. SZÉI __I EG YZETEK Növek edett az áldozatkészség, amit ékesen bizonyít lapjaink gyűjtése a bombakárosultaknak és a budapesti gyermeknap gyűjtésének eredménye. Áz emberi szenvedés, az anyák és gyermekek jajkiáltása, az otthontalanokká váltak elszegényedése lassan mozdulatlanná váló társadalmunkat mélyen megindította. Sokra értékelhető ebben az az önkéntesség, amellyel segítésre jelentkeztek. Mindenkiben él azonban az a reménység is, hogy a befolyt száz és százezer pengők most már valóban azoknak jutnak, akik reá- szorulnak. Ez a jelenség biztató ígéret abból a szempontból is, hogy társadalmunk felismeri végre hivatását a nemzet életében, hiszen milyen sokszor hívták már nemzetmentő szolgálatra s erre többnyire képtelennek mutatkozott. Sokkal inkább élt benne hajlandóság az áldozat és szolgálat elől való menekülésre. Ezért lett könnyű mar-
