Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
hyegetések mögött, az elhallgattatá- sok mögött, a titkos rendőrség és le- vélcenzura mögött ott settenkedik a bűn lavinája, s rettenetes, ha nincsen senki, aki megállítsa. Bocsánat, engedmény, szóhozjuttatás, nagyobb véleményszabadság, a felelősség megosztása és a felismert hibák jóvátétele — ez a megállítás módja. Vigyázzon Magyarország is, hogy bűnnel ne keríthesse kezébe egy csoport sem a népünket, mert úgylehet nincs a pusztulás lejtőjén akkor megállás. Itt van a fajt kérdés is a nyakunkon. S éppen, mert nem vagyunk igazán egy test tagjai, nincsen egy véleményünk róla, ha egyáltalában van véleményünk róla. így ebben az országban senki sem tudhatja, mi evangélikus egyházunk álláspontja. Gondoljuk csak meg, hogy a római katolikus egyház hányszor nyilatkozott már a maga módján. Legutóbb megint XI. Pius szólalt meg. Kétféle nacionalizmust ismer. Az egyik szerinte Isten akaratából való, természetes és emberi; ez ellen semmi kifogása. A másikat kárhoztatja, mely Istentől elrugaszkodott, gőgösen önmaga erejére támaszkodó. Most tegyük félre mindazt, amit tudunk; hogyan járja Róma kötéltáncát e kérdésben állandó németellenességével, s a fasizmus előtt való meghajlással, holott egy rendszer mind a kettő. A lényeges mégis az, hogy nyilatkozik, van szava hozzá s fel is figyelnek az emberek reá. És főképpen egy emberként áll a hivatalos felfogás mögött az egész papság. Nálunk meg az a helyzet, hogy ez a kérdés még komolyan szóba sem került, a lehető legkülönbözőbb vélemények vannak forgalomban róla közöttünk, egyházi tisztviselőink körében is. Sőt újabban evangélikus lelkészek politikai napilapokban is írnak e témáról a nélkül, hogy egyházuk véleményét képviselnék (s egyáltalában képviselhetnék, hiszen nincsen!). Pedig ebben egységes állásfoglalásra van szükségünk mihamarabb. Vájjon nem kezdhetnők-e meg hiányzó kapcsolataink egybekötözését <azzal. hogy megkérjük laptársainkat s hivatalos tényezőinket: szóljanak hozzá, miképpen juthatnánk egységes véleményre a faji kérdésben, s ho- gyán juttathatnék azt érvényesen kifejezésre!? Felmentette a Kúria Féja Gézát a nemzetgyalázás súlyos vádja alól. Végtelenül örülünk ennek, mert ha voltak is könyvének hibái, távol állott az minden nemzetbántástól. örülünk, hogy a magyar bíróság ilyen tisztán szolgáltatott igazságot. És örülünk, hogy ez megfelel a politikai hangulatnak is, mely bizonyára éreztette hatását e per végső döntésében. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ebben része van Féja Gézának magának is, hiszen az ő könyve is egyik indítója volt e hangulatnak. Csak most írói meglátásból és politikai hangulatból valóságos népmegsegítés és szociális újrarendeződés is szülessék! EGYHÁZI FIGYELŐ Templomaink — Isten házához méltó — ékessége, sajnos, alig egy-két gyülekezetben felel meg a legelemibb követelményeknek. A „szegénységünkére való szokásos hivatkozás sem mentheti az illetékesek mulasztását, mert nem azt panaszoljuk, hogy semmi se történik ezen a téren, hanem azt, hogy hanyagság és felületesség, tudatlanság és az evangélikus egyházmüvészeti alapelveket semmibe se vevő dilettantizmus pusztít a szent helyen. Míg ugyanis az iskolák felszerelésére vonatkozó előírásokat, rendelkezéseket általában pontosan megtartják gyülekezeteink (mert megtartatják velük hatóságaink!), addig az egyház legsajátosabb életnyilvánulásának, az isten- tiszteleti életnek kifejező eszközeiben manapság is háboríttatlanul, kénye- kedve szerint érvényesül, sőt uralkodik — nyilván a „protestáns szabadság“ nagyobb dicsőségére! — a stílustalanság és formátlanság.
