Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1944. július / 7. szám
166 FOLYÓIRATOK. A Sorsunk IV. évf. 4. sz.-ban Karácsony Sándor ír tanulmányt „Háborús nevelés“ címen. Többek között arra a megállapításra jut, hogy a háború sűrített életforma. Erre kell nevelnünk. „Nem arra, hogy permanens az életveszély vagy hogy kötelező az emberanyag, vagy hogy harcolni kell foggal és körömmel is, ha máskép nem megy. Hanem arra, hogy háború van, sűrített életformát kell élnünk, életrehalálramenő komolyat, egész embert kívánót, nagy felelősségűt és príma kvalitásút. Nem felesleges azt hangsúlyoznunk, hogy ami sűrített, se nem okvetlenül leg- magasabbrendű, se nem normális. Az oxigénbelélegzés lélegzésnek pl. sűrített életforma, de nem normális. Mindig azonban változatlanul az adott helyzetben életbenmaradásunk egyetlen lehetősége... A háborús nevelés sikerének másik titka az, hogy ne az értelmiség „szakemberei“ neveljék az ifjúságot, hanem a szofokráeia bölcsei, papi lelkű nevelők, akik művészetet, tudományt és társadalmi tettrendszert az áhítat fokán élik és képviselik a jövő várományosaival életközösségben. Háborús időben közösségi életet csak a legmagasabb lelki feszültségben, az áhítat fokán lehet élni.“ A Vigilia 1944. IV. számában Sinkó Ferenc: ,,A népi irodalom és a magyar katolicizmus“ címen értekezik. ,,A jelszavak körül dúló vitákban eszmék, gondolatok körül folynak szócsaták a nélkül, hogy azok tartalmát pontosan ismernék a viaskodók. Az annyit emlegetett nemzeti gondolat, haladás és hagyományhűség, kultúrfölény és vezetőszerep valóban komoly eszmék és eszmények. Csak éppen mindenki máskép értelmezi őket. Ilyen szó a népiség is.“ A népiség képviselői között Sinkó megkülönbözteti a népi materializmus és a népi spiritualizmus irányát, mely utóbbiba különösen Tamási Áron, Sinka István, Erdélyi József és Kádár Lajos tartoznának. ,.A spirituális népiséget nem szabad úgy értelmezni, hogy azok, akik hordozzák, mindnyájan hitvalló keresztények. Nem egyikben pogány velleitások vannak, keserű szavakkal fordulnak az egyházak ellen, harcolnak Istennel, de munkáikban tudatosan vagy öntudatlanul felszínre hozzák a népi gondolkozásmód, a népi élet metafizikai elemeit és jellegzetességeit.“ Ilyen szempontból a népi irodalmat a katolicizmus támogató jóindulatába ajánlja. A cikk jó szolgálatot tesz, mert a katolicizmus jórészt nem tud mit kezdeni a népi irodalommal, s sokszor valami protestáns megmozdulásnak nézi. A Termés legújabb kötete Eröss Alfréd: „Költészet és filozófia“ címen hatalmas tanulmányt közöl Reményik Sándor költészetéről. „Benne a vágyakozó lélek, a szerelmes szív keresi a hitet. Reményik nem annvira értelmével, mint inkább szívével keresi Istent. Cor quaerens fidem. Egy olyan korban élt, mely a legnagyobb lelki válságokon ment át. A felvilágosodás olcsó racionalizmusából már kiábrándult, a boldogító hitet még nem találta meg. A költő ennek a nemzedéknek a szócsöve, élő szimbóluma és lelkiismerete.“ Ugyanebben a számban Bözödi György: írásos népi műveltség címen egy kezébe került és Bözödi László István által írt versesfüzet-kéziratból közöl részleteket. Rendkívül érdekes és szép dokumentumok az 1800-as évek közepéről. A Kalangya elsőnek közöl képekkel illusztrált művészettörténeti tanulmányt a visszakerült Muravidék művészeti emlékeiről. Ismerteti a XII—XIIP. sz.-ból való nagytótlaki kápolnát és a bántornyai ótemplomot, valamint több XIV—XV. sz.-i építészeti emléket. (Bálint Béla tanulmánya.) A Nagymagyarország az Ostmark-i magyarok egyesületi életéről ír. A Bécsi Magyar Egyesületek Központja fogja össze ezeket az egyesületeket, ez irányítja és képviseli az egész ostmarki magyarságot. A Képes Magyar Naptár szerint 1938-ban alakult a Bécsi Magyar Szövetség, mely főleg kultúresteket rendez. A Szent István Egyesület szegény magvarok szociális támogatója. A Bécsi Magyar Munkások és Alkalmazottak Egyesülete még 1898-ban alakult, s ma kb. ezer tagja van. A Bécsi Magyar Iskola-Egyesület 1921 júliusában alakult és főleg a gyermekek magyar
