A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1991 (32. évfolyam, 1. szám)
1991-01-01 / 1. szám
MINT NÉMETORSZÁG.- A 'DEMOKRÁCIA" E HÍRHEDT MINISZTERELNÖKÉNEK BÁRDOSSY LÁSZLÓ 1946 JAN.IO-én AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN ADTA MEG A MÉLTÓ VÁLASZTISTEN ! - SZABADÍTSAD MEG MAGYARORSZÁGOT EZEKTŐL A BANDITÁKTÓL!' ________________________________3------------------------------------------------Dr. Nánay Endre: HO£ A pesszimisták szerint sehol. A kontinenseket külön-külön kell szemügyrevenni. A reflektor fénye csak a moszkvai külszint világítja meg, azt is csak az ünnepnapokon. Ázsia, Középkelet, Afrika, talán még Délamerika is kimaradt a fénysugár mindennapjaiból. A kommunista világelkülönés csak a gorbacsevi birodalmat mutogatja. A " tőbbi"kommunista egykézbe tartozó ország kimarad a nagy optimizmus szolgálatában. így a hatalmas Kina is olyan hideg-meleg az uj térképeken vele együtt Vietnam és szomszédsága is. Az európai csatlósvilág kommunista jelene,a szlávság politikai mikéntje csak a szokásos politikai nagyvonalúsággal talál helyet a statisztikázásban. Néha-néha pld. a kambodzsai állandó vérfürdő keretében olvashatók csak a " sárga-kommunisták" mérhetetlen kegyetlenkedése, főleg az hogy a kommunista hatalomért ma is ömlik a vér. Újabban a vallás-faji egységek hatalmi feltörésével is kell foglalkoznia a sajtónak. Ezt az amerikaiak számára kényes témát nagyon körülményesen érinti a sajtó. Ezek között az izlám összetartozás diktálta vérontásokat is. Az afrikai világban természetes a feketék-feketék elleni harca, mert ez a fekete kontinens: itt csak a "betolakodott", de háromszáz éve ott élő holland telepesek (és a rájuk telepedett angolok) és a feketék harca az újabb mindennapok problémája. A részben elfogult statisztika a nagyvilág tömegháborujából valódiként kb. ötöt emleget. Afrikában a legnagyobbként az ethiópait, Ázsiában a kambodzsait. Az igazság azonaz, hogy a legnagyobb és legkegyetlenebb ellenség az éhség és a betegség, mely még legnépesebb demokráciában, Indiában is arat, éspedig a nagyvilág szeme-láttára hosszú évtizedek óta. Ezen az álszent világ alkalmi jóténykodá^ssal próbál segíteni. A hanyagul szerkesztett politikai ábécé azonban csak két nagyhatalomnak ismert ország újabb leszerelési hullámával foglalkozik: egyesek ugyanis azt hiszik,hogy ez a folyamat valódi-és őszinte, sőt olyan nyira ügydöntő, hogy az egész világra át fog ragadni a leszerelési hisztéria,Kos hogy az iráki diktátor, az izlám ország elleni háborúját egy másik mohamedám ellen kezdett háborút. A politikai bölcsek ezért átszövegezték a háborús-veszély- bacilus-albumát-; sőt újraértékelik a vonatkozó statisztikát is. A sajtó egy része ennek a századnak visszapillantó-tükrében keresi-kutatja a nagyhatalmak politikai nagyságát, előrelátását, bölcsességét, illetve ezen elemek hiányát. Olyan drasztikus ráolvasás is található, mely a politikai nagyravágyás jegyében a hozzáértés teljes hiányát proklamálja. Az élszereplő nagyok életleirása nem predestináta őket a világ sorsa feletti döntésekre. Képzettségük, múltjuk, részrehajlásuk helyzet vagy történelmi ismeretük csak most jutott el a politikai malomba.A politikai malmai olyan adatokat is prezentálnak- utólag - mely tetemrehivja a résztvevőket még a temetőkből is. A nagyszámú ráolvasásból csak a bennünket érdeklőket (azoknak is csak parányi hányadát) idézhetjük.Van olyan ráérő politikus, aki ma azt állitja.hogy "tegnap"oktalanság volt Amerikának a két világháborúba beavatkozni s a fiatalságot (nem különben a billió dollárokat) feláldozni, ha a háborúkat befező rendezés (azaz a békekötés) során elügyetlenkedték az eredményt. így pld. (mondják( szövetséges franciák-és angolok Wilson amerikai elnök békepontjait teljességgel átlépték. Wilson még a Monarchiát sem akarta megszüntetni, helylyette több európai federációt kivánt létrehozni. A bőlcsség helyet a gyűlölet diktálta a befejezést;a magyarokra Trianont vezették be. A másodiknál Közép-és Keleteurópa nyakára ültették (Churchill és Roosevelt) a szovjetet. Az Európán kivüli kritika túl hangosan kritizálja még a koreai, de különösen a vietnami hadviselést is, az amerikai szuperhatalmi elvakultságot, sőt számtalan olyan hatalmi aktust, mely politikailag- és gazdaságilag (egyaránt) nem szolgálta az amerikai nép érdekeit. A dollár által beültett amerikai politikus nem ismeri a "valódi" életet legkevésbé az Amerikán kivüli mindennapokat. Lehet, hogy főpolitikusainak töb" Ph.D-je ( doktorátusa) van,még a politikai tudományokból is, de tudásánál naivsága
