A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1990 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1990-04-01 / 2. szám
Eljönnek magyar területre. Mária Therézia (1740-I78O) magyar királynő királyi dekrétumokat adott ki, amelyekkel megengedte, hogy a még törökök által megszállott hazájukból 130.000 römán családp tehát körülbelül 700.000 oláh-vlach menekült letelepedjen Magyarországon és Erdélyben (l) Ezek az oláh, későbbi nevükön román menekültek a mai Erdélyben és elcsatolt magyar vármegyékben lévő román lakosságnak körülbelül 75 %-át teszik ki0 Ezeknek a menekülteknek, akiket az ország a . királynő engedélye alapján befogadott, adták oda 1920-ban és 1947-ben az országot. Ez nem lehet jogos alap arra, hogy az országot megcsonkítsák, hogy odaadják a nagyhatalmak az országot azoknak a menekülteknek, akiket az ország befogadott 1920 óta a románok állandóan gyarmatosították ezt az országrészt, állandóan betelepítettek oda Moldvából és Munteniábó a régen Valachiának nevezett területről románokat, és ezzel a gyarmatosítással bo ritották fel a népesedési egyensúlyt. (következő számban folytatjuk) Gulyáskommunizmus Amerikában?... ... avagy az amerikai élet magyar szemmel.. Ez a nép az amerikai „gulyáskommunizmus” béklyóiban sínylődik: vásároljon... dolgozzon... szórakozzon gondtalanul éjjel-nappal, hirdeti a televízió, a rádió és az újsághirdetés áradata. S a tömeg hagyja magát befolyásoltatni, így nem sok idő jut arra, hogy a saját sorsát érintő politikával, esetleg más népekkel mélyrehatóan foglalkozhasson. Eszem-iszom, dinom-dánom!... Vakulj jó amerikai! Igyad a sört ládaszámra, nézzed a ,hockeyt és a footballt’... és a 24 óra máris tovaszállott! Ne törődj Te semmivel, mert nyomorult szürke sorsodat úgyis ,mások’ intézik majd, ,ŐK’ szólnak és írnak a Nevedben, Neked is megmondják, hogy Neked mi a jó s azt is, hogy miért! A sajtótermékek, a televízió, a filmipar tulajdonosai helyetted is elhatározzák, hogy mivel szórakozz, s hogy miket olvashatsz! Szabadságban élsz!? A pomófílmek, pornófolyóiratok fertőjétől már fuldokolsz, s a véres erőszakkal telített televizióműsorok rothadtszagúvá szennyezik nappali szobád levegőjét. Nem menekülhetsz! Sehová! Féltve óvott gyermekedet nem az Úr Imádsága, hanem az óvszer menti majd meg az AIDS karmaiból? Panaszkodsz talán? Arcodba vágják, hogy szabad vagy ... az Alkotmányod biztosított .szabadságot’, demokráciát és ó, igen ,az emberi jogok törvényeit’! Új Hídfőből Az „elfogadott közvéleményt” másképpen látni jogod nincs, s ha szólni mersz, rádütik a társadalmi pecsétet, hogy antiez vagy meg anti-az vagy! Pénz a neve itt az Istennek, amellyel minden és mindenki megvásárolható, semmi más nem számít. S így alakul az ostoba szocialista embermassza, amely majd vakon engedelmeskedik akár a gép... „Gulyáskommunizmus” ... így hívták a Kádár-korszak vasfüggöny mögötti legvidámabb barakkját. És ugyan mi lett belőle? Talán túl sötéten látom, de úgy érzem, hogy valahol van valami rokonság a kettő között. Valaki ébresszen fel, ha esetleg álmodom! /V/a F A. és T.J. KESERŰ KÉRDÉS AHHOZ, AKITŐL NINCS HOVA FÖLLERReZNI Úristen, aki nemzetekkel játszol, Életre hívod őket s temeted, Míg lészen egykor egy Akol, egy Pásztor, — Világok sorsát tartó tenyered, Mondd, elhullatja mostan a magyart? Élete fényes szálát elszakasztod, Hogy hulljon, mint egy csonká törött kard Az űrön át a végtelen sötétbe? Eldobod, mint egy kihűlt csillagot? Mi sorsra tartod, Úristen, mi végre?! Mai sorsa talán csak lepkeálca, Melyből kiszáll à fényes légi vándor? Vagy eltört sorsán a fekete pálca? Ne csodáld, Isten, ha akad oly bátor, Keserű szívvel aki zaklat s kérdi: Meguntad, Uram, mivelünk beszélni? Némely kis áldozatot mi is hoztunk Tépett szívekből, sűrű anyakönnyből, S rosszabban, mint más, mi sem imádkoztunk! Kezed bennünket mégis mélybe intett, Isten, Úristen, miért épp csak minket? Vagy azt akarod: szertehúzó Vérünk Minden csöppje a kíntól fusson össze, •S a szenvedés tüzében összeégjünk, Összeforrjunk, pártos szívek örökre? Azért büntetsz? Avagy mit akarsz vélünk? Isten. Úristen. ítéletes lépted Népek sírkövén egykedvün kopog. Mondd, hát igazán olyan mindegy Néked, Ha nem dicsérnek magyar templomok, Kik Benned bíztak eleitől fogva? Tudom, hogy Tőled nincs föllebbezés, Uram, és Igéd, mint kőszlrt, kemény. Te magad vagy a zordon Végezés, Népemért Véled mégis vivők én! À magányban, a pusztán szembeszállók Véled, Isten — és érzéseim árja: Ima, fohász vagy lázadás, vagy átok Ostromol, míg a kőszirtet kivájja. Úristen, aki nemzetekkel játszol, Életre hívod őket s temeted, Míg lészen egykor egy Akol. egy Pásztor, Világok sorsát tartó tenyered Nem hullathatja el most a magyart! \ Reménylk Sándor
