A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1989 (30. évfolyam, 1-3. szám)

1989-01-01 / 1. szám

* * * A MAGYAR NEMZETI EGYSÉGFRONT HIVATALOS LAPJA * * *

A

KERESZT ES KARD MOZGALOM

HANGJAS-^NÉ

LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGVAK ET*

XXX évfolyam

v.Serényi István:

1 szatn

1989 január hó

Reménykedünk...

Szeretett szülőhazánkból a világ minden tájára szétszórt magyarság úgy ünnepeli a karácsonyt, mint aztotthon a szülői házban vagy a magyar tájakon valamikor M megszokta. Meghitt,. ünnepi lélekkel, a családi tűzhely melegével és szeretetével úgy érezzük ma is a betlehemi jászolból felénk áradó re mény biztató örömét, mint valamikor otthon. Igazi keresztény módon ünnepelünk,- és valljuk az ünnep lényeget annak minden hagyományával ,

Valami azonban mindig árnyékot vet idegenben töltött karácsonyaink örömére, valami„igen valami mélységből feltörő fájdalom teszi fátyolossá szemeinket s fakasztja legtöbbször befelé hulló könnyeinket,Nem más ez, mint elvesztett hazánk és annak jovőjén ' érzett féltő aggodalmunk.

Ma különösen gyötrő ez a fájdalom, amikor el szakított területen élő honfitársainkra, és erdélyi testvéreinkre gondolunk, kik kettős járom alatt ma puszta létükért küzdenek,* azért mert magyarok! Ősi földjükön magyarul akarnak élni. Az átkos Trianon sátáni rendező- 1919 után-szemforgató kegyelemmel'helyezték kilátásba a határok későbbi,tárgyalások szerinti rendezését,es kitgazitását * ugyanúgy a a Jaltai rendezők sem győzik hangoztatni üres

jelszavaikat az Önrendelkezési és emberi jogok ról. Fennen hirdetik gyó'zelmük eredményeként a a fél vad és párszáze'zres kis banán Államocskák "függetlenségét", de cinikus mosollyal veszik tudomásul ezeréves keresztény kultúrnépek megalázó rabságba taszítását. Inkább «ásfelé tekintgetnek, csakhogy ne lássák buropa legna-Ä^gyobb "kissebsége" az LRÜLLYI * iVI VJ Y JK. * ?wMAGYARSÄG legelemibb emberi

^jogainak 1 abba 11 i pra'sá t.

A szocialista magyar népi demokrácia kommunista hivatalosai peaig "szolidaritás" cimén, valami megmagyarázhatatlan alázattal és alávaló sággal tétlenül nézik erdélyi véreink irtását, fcmberi észszel fel sem fogható mi kent is lehet ily mélyre süllyedni az aljasság mocskába. De vajon mit is várhatunk egy olyan embertelen rendszertől, amely a magyar nép nyakán csakis a "nagy'»álszocialista testvér" szuronyain képes megmaradni. Még ezek merészelnek bennünket kioktatni e's kritizálni, akik évtizedek óta tervszerűen döntik a tehetséges magyar népet teljes anyagi csoabe, és egy oly szellemi és erkölcsi züllést zúdítottak az egész országra,hogyha ma kezhetnénk el a nem zeti öntudat és erkölcs újjáépítését, hogy valamelyest is célhoz érjünk,nemzedékekre volna szükség, Sajnos ez a szörnyű valóság 19dö karácsonyán, amikor megújuló reménységgel kellene tekintenünk a reánkköszöntő ujesztenoó' felé. Nem marad számunkra több mint a r e m é n y és az abból fakadó megújuló elhatározás. Ranélni a reménytelenségben azzal az álhatatossággal .amivel

FELTÁMADÁS