A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1988 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1988-08-01 / 3. szám
— —.-.IO)__________________________________________. "AZ EMBERISÉGET NEM AZ ÉHÍNSÉG, VAGY AZ ATOMBOMBA - HANEM AZ EGET, FÖLDET ÉS A VIZEKET BESZENNYEZŐ SZEMÉT - A CIVILIZÁCIÓ "ÜRÜLÉKE" FOGJA KIPUSZTITANI"._________________________________________________(Fábián József, Uj Hidfő) dr. Halmos Milán: Mennyit érnek a politikai rendszerek? Létezik jobb és rosszabb politikai renszer? Manapság e kérdésre csakis egyféle módon illik és divatos válaszolni: a demokrácia a jobbik, a totalitárius rendszer a rosszabb. Ezzel szemben tény, hogy a totalitárius rendszernek ma is vannak hívei, só't, mi több, a földgömb két legnépesebb országa, a Szovjetunió és Kína népei hosszú ideje totális rendszer alatt élnek. Érdemes visszaemlékezni arra is, hogy a régi, totalitárius cári rendszert csak igen rövid időre váltotta fel demokrácia; ez egyhamar kimúlt, s a totális szovjet rendszer lépett helyébe. A kérdés tehát közelről nézve sem olyan egyszerű. Ilyenkor jut eszünkbe Pondus Pilátus bölcs kérdése: „Mi az igazság?” A tapasztalat azt mutatja, hogy politikai viták alkalmával szinte lehetetlen valakit is érveléssel kimozdítani politikai meggyőződéséből. Ez fokozottan áll a tömegekre. Politikai viták egyhamar elfajulnak, a logikai eszközök célra nem vezetnek, s az ellenfelek a személyeskedés, vádaskodás terére lépve elmondják egymást mindennek, a becsületsértés határáig. Jobb, ha politikus nem bocsátkozik jövőt illető jóslásokba, mert az idő legtöbbször reá cáfol, óvatosan tanácsos bánni a múlt eseményeire való hivatkozásokkal is: kérdés ugyanis, hogy az érvelőnek mekkora időhatáron belül adnak igazat a múlt eseményei. Politikai viták, dialógusok általában kevés embert győznek meg. Egyénekre s főleg tömegekre meggyőzően csupán két tényező hat: erő és karizmatikus egyéniség, de ezek is csak akkor, ha idejük elérkezett. Vérszegény, erő mutatására képtelen politikai pártok legfeljebb annyit érnek el, hogy a kiábrándult választók egyéb hiányában, de minden meggyőződés nélkül rájuk szavaznak. Hasonlóképpen, színtelen politikai vezérek sem alkalmasak tömegek meggyőzésére. Amennyiben pusztán csak a legújabb korra szorítkozunk, rájövünk, hogy akik tömegek meggyőzésére, irányítására alkalmasnak bizonyultak, valamennyien rendkívüli egyéniségek voltak: Robespierre, Napóleon, Bismarck, Clemanceau, Lenin, F.D. Roosevelt, Mussolini, Hitler, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Sztálin már csak Lenin örökét vette át. Ezek, ha kezdetben erővel nem is rendelkeztek, azt megteremtették saját maguknak. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy jelen pillanatban nem személyi értékek felmérésével foglalkozunk; pusztán csak azt keressük, kiknek volt erejük politikai meggyőzésre? A demokrata vitázófél dolga könynyű: egy lélegzet alatt elmondja, hogy az ő rendszerében mindenki szabadon cselekszik, félelem nélkül bírálhat, szabadon választja képviselőit stb. Ez mind valóban remekül hangzik. Akkor pedig miért áll fenn az a fonák helyzet, hogy a világ leghatalmasabb demokráciájában, az Egyesült Államokban egyre szélesebb tömegek vesztik el érdeklődésüket a politikai életben való részvétel iránt? Nem maradhat magyarázat nélkül az a tény, hogy a választásra jogosult amerikai polgároknak alig a fele, de sokszor még annyi sem (legutóbb a mi választókerületünkben 38%) járul a szavazó urnákhoz! A választók meg is felelnek, hogy miért? A magyarázat sokrétű: a jelöltek pusztán saját érdeküket nézik, s megválasztásuk után csak a saját újraválasztásuk érdekli őket; ha eddig angyalok lettek volna, előbbutóbb elkapja őket a korrupció. A választási propagandához óriási pénztömeg szükséges, akik ezt adják, ellenszolgáltatást követelnek érte. Á végeredmény az, hogy a megválasztott képviselők, szenátorok nem a közérdeket szolgálják, hanem az őket támogató lobbykat. Szólásmondássá vált, hogy a lobbyk pénztámogatása nélkül még kutyapecérnek se választanák meg a jelöltet, nemhogy szenátornak. Hasonló vélemények széltében-hosszában keringenek. Súlyosbítja mindezt az a körülmény, hogy a szorgalmas, becsületes, törvénytisztelő polgárnak ugyanannyi a beleszólása a választások kimenetelébe, mint a lusta, semmirevaló, ingyenélő, törvényt semmibe vevő csavargónak: mindegyik csak egyet szavaz! Amiről aztán kevés választópolgár tud, az az, hogy a tömegek véleményét jó előre irányítani lehet a hírközlés útján; addig hallja számtalanszor ugyanazt a frázist, amíg el nem hiszi. Ezt hívják pszichológiai kondicionálásnak. A választó alapjában véve nem is tudja, hogy más felfogás is létezik, mint az, amit lépten-nyomon olvas és hall. Demokráciában még közérdekből sem lehet titkot tartani. Az elnöki hálószoba titkaitól a hadsereg bizalmas adataiig mindent dobra vernek a minden lében kanál újságírók, alkotmányos jogokra appellálva. . El nem vitatható előnye a demokráciáknak az, hogy a nép saját képviselőit békés úton leválthatja csak azért, hogy rengeteg energiát felemésztő újabb választások után oda lyukadjon ki, ahol eddig volt. Az ellenpólust jelentő totalitárius rendszerek felmérését másik alkalommal kíséreljük meg. ÜJ HÍDFŐ MAGYAR AMERIKA POLGÁRAI! faltában a Roosevelti li-;j berális demokrácia fél Európát juttatta szovjet kézre és FELELŐS A KOMMUNISTA MAGYARORSZÁGÉRT! TUDOD, hogy AMERIKA BÉKÉJÉT, BIZTONSÁGÁT, és a kommunista világhóditás elleni harcot mindenkor és EGYEDÜL a REPUBLIKÁNUS KORMÁNYZAT jelentette^ Jöjj soraink közé és SZAVAZZ George Bush. EGYÜTTESRE mert I ELNÖKSÉGE az egyetlen reménységünk HAZÁNK DEMOK- r RATIKUS MEGÚJHODÁSÁNAK!
