A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1988 (29. évfolyam, 1-4. szám)

1988-02-01 / 1. szám

gyütt Churchill is a németekhez hasonló| éretü bűntényeket követett el«

Irving borotvaéles történeti megállaitásaival már eleddig is felkeltette a ilág figyelmét, de legutóbbi, őszi előiásával Sydneyben minden^előző szenveélyes megnyilatkozását túlszárnyalta« usztrália legismertebb vezető lapja:The ydney Morning Herald október 8„ számában gész. oldalon számolt be a Churchill-reét megrengető Irving-előadásról. Ez a DRUNK WHO COST BRITAIN ITS EMPIRE" cimü éltatás is egyik jeles bizonyitéka annak z ébredésnek, amely a közel fél évszázaos kelet-nyugati történeti métely, szöryrü mérgét kezdi kihányni.

Szomorú tényként jegyezzük meg azt is ogy szabadsággal dicsekvő két északameikai angolszász állam egyikében sincs lyan sajtószabadság, amely lehetővé teníé az ausztrál tömeglaphoz hasonló 'audiatur et altera pars" (hallgassuk neg a másik felet is) elvének korlát_an érvényesülését.

Joggal kérdezheti valaki: ugyan mi cöze van Churchillnek a magyar tragéliához? Nagyon is sok! Mindazonáltal a válasszal itt csak érintőleg foglalkozhatom. Nem kétséges, hogy Churchill nélcül távolról sem kellett volna annyit szenvednünk.Nélküle a háború sohasem jltött volna olyan méreteket mint amilyennek szenvedő tanúi voltunk. Chur— :hillott ült Jaltában, ahol ő is hozzájárult hazánk kiárusításához és Európa cettéosztásához.Közvetlenül is a bőrüncön éreztük a brit bombákat és golyókat ímelyek Churchill parancsára zúdultak ítthonainkra, országútjainkra,személyvonat jainkra, sőt a mezőn dolgozgatók?a is. Irving kétszer is említette a nagyarokat mint Churchill bombázásainak íldozatait legutóbbi ausztrál előadása során. Igen, magyarok ezreinek kinhalá- La száradt Churchill lelkére, aki "more than half of the time was d r u n k in cabinet."

Lássuk csak vázlatosan, milyen is /olt az álarc nélküli Churchill szereplése .

Irving oknyomozva vezeti le,hogy Churchill megmenthette volna volna a Drit világbirodalmat, ha Hitler békeíjánlatát elfogadva, nem lökette volna Dörtönbe Hess Rudolfot 19Úl-ben. Nehézség nélkül nyújthatott volna békejob- Dot Hitlernek, annál is inkább, mert Churchill minisztertanácsában számos ïrôteljes támogatója akadt a kibékülésnek. Ezt az irányzatot a népakarat béketüntetések által is kifejezésre juttatta, mégpedig több angliai nagyvárosban.

Amikor 19^0 május 10-én végre elfoglalhatta a hőn óhajtott kormányelnőki széket, maga Roosevelt elnök nevezte "részeg csavargónak". És nem ok nélkül mert Churchill iszákossága olyan méretű volt, hogy fölösleges katonai véráldozatokat is okozott a harctereken. Az is előfordult, hogy részegsége miatt, hangutánzó szinész állt helyette a BBC mikrofonja elé és mondta el Churchill nevében annak beszédét.

Mint a részegeseknél általában, Churchill jellemén is csorba esett.Könnyűszerrel került tehát Stalin hálójába, amelyben szenvedélyesen élvezte a vörös diktátor vodkáját és egyéb csalétkét a csúcstalálkozókon, mignem a vörös horda fél Európát birtokba vette. Anyagi gondjai és hatalmi vágyai a zsidó pénzes emberek karjaiba hajtották és befolyásuk alá gyűrték.

Irving alapos kutatásainak eredményeként új megvilágositásba kerül Anglia németek általi bombázásai is.Mivel Churchill elutasította a békét és egyéni becsvágyból tüzzel-vassal a háború folytatása mellett foglalt állást,szinte kikényszeritette a németek légitámadását. Kellett neki ez a halálthozó színjáték, hogy általa a békére áhitozó briteket a “barbár" németek ellen uszítsa. Berlin 19Ú0 augusztusi bombázásával sikerült is a Luftwaffe megtorlását kiváltania a London fölötti Blitz-cel szeptember 7-én.

Mindezek után nem meglepő,hogy David Irving legújabb könyve, amely az ausztrál Veritás könyv kiadó gondozásában jelent meg, azt a Churchillt mutatja be, akit sem a céhbeli történészek, sem hazugságon élősködő "győztesek" nem kivánnak tudomásul venni.

Ezen céhbeli udvaroncoktól főként abban különbözik Irving, hogy nem elégszik meg más Írókra utalva, azok állításaira forrásként hivatkozni. Bizonyítékok után a levéltárakban kutat, és az eredeti elsárgult okmányokat tanulmányozza. Tapasztalatai felháborító részleteket tárnak fel a nyugati hivatalosok hamisításainak eredményéről. Először is a levéltárak valódi anyagához nem lehet hozzáférni. Csupán a másolatok tekinthetők meg, amelyeket kihagyásokkal és egyéb mesterkedéssel csonki-