A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1988 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1988-05-01 / 2. szám
3 KRUPA SÁNDOR O.F.M. Inkább Halál mint SZOLGA SÁG ! Már két hónapja tart a kő és harckocsi küzdelem. Minden reményt és várakozást meghazudtolva, semmi jele, hogy harci kedvük csökkenne azoknak, akik inkább a halált vállalják, mint a további szol- | gaságot. Mindkettő jelszava: egy tapodtat sem engedünk! Ez hihetőleg hangzik azok torkán, akik állig fegyverzettek, de nagyon kétségesen, akik csak bodzapuskával lövöldöznek, vagy még azzal sem. Mégis, ahogyan múlnak a napok, látszólag egyre erősebbek lesznek a gyengék kiáltásai,s egyre gyöngébbek az erőseké. Gyöngül a hangjuk és erejük, mert egyre széthullóbb az eddig is gyönge abroncsba szoritott egységük. Elméletileg és gyakorlatilag ellenségei lesznek egymásnak és már nemcsak elméletileg, hanem ököllel is harcolnak egymás ellen. Kert már vannak, akik nemcsak tárgyalni szeretnének, hanem "lemondani","feladni" is: csak béke lehesseníMár vannak, akik részvéttel néznek az ellenségre; akiknek jobban fáj az adott seb, mint a kapottoAkik mégan még teljesitik a kapott katonai parancsot, de utána vita közben egymást püfölik. Lelkiismereti kérdéssé válik számukra a könnyen osztogatott sebek, egész életre szóló nyomorrá verés. 7.000 katona szégyennek és bűnnek tartja: nők,gyerekek, aggastyánok és "kölykök" elleni "harcot".Már vannak közöttük, akik nem Jeruzsálem harci kürtjére figyelnek,hanem Washington béketárgyalásra való felhívására. Az urak egyre növekvő gyengesége megmutatkozik abban is, hogy betonváraikban élő települtek nem érzik magukat biztonságban. Nincsenek fegyver hiján,de kötött a kezük és nyitott a szemük: békés élet nem lehet az ellenség tenger közepette. Keményebb eljárást, szabad kezet követeltek a kormánytól, de mivel egyiket sem Ígérték nekik: megkezdődött a kiszivárgás inkább paradicsomot Ígérő településeikből. Ezek a kiszivárgók békét kerestek Izraelben s nem háborút! Demokratikus életet s nem a kisebbségek szolgaságát. Szabadságot maguknak, zsarnokságot senkinek! Szabadtelepüléseket s nem haláltáborokat ! Hitler uralmát örökre elfelejteni s nem fájdalmasabb módon azt ujraélni,ujraéletni! Szerintük, százaknak, ezreknek nyomorba verése nem megoldás, hanem újabb feledhetetlen késdőfés a megbénított tagokba. Ha elitélték Hitlerek népirtását, milliók elűzését, szolgaságban tartását, nem szentesíthetik a magukét. Ha úgy viselkedünk mint Hitlerek, -mondják- tragikus sorsunk már a falra van Írva! Máris az arabok győzelemről kiáltoznak. Mi lesz, ha tényleg győznek s ily kegyetlen számlákkal kerülünk kezükbe? Tárgyalni s nem "deportálni" ! Tárgyalni, mig nem késő!- kiáltja 600 izraeli akadémista. A békét mindenáron vissza kell szerezni! Washington ajánl is terveket a béke érdekében. De olyan gyönge dolgok ezek, mint a hajnalt hirdető kakaskukorékolás. Közben a PLO is éledzik. Nemcsak zászlaját lengetik a tüntetők, hanem nevével ajkukon halnak meg. Képviselőjüknek ot, az engesztelhetetlenül gyűlöltet kiáltják. Izrael számára súlyosbítja a helyzetet, hogy a vallás is belépett ellenfelei sorába. Már a mecsetek tetején is PLO zászlaja lobog, s papjaik onnét kiáltják: Fiuk, előre Allah nevében! Ez pedig veszedelmesebb a csúzlinál,a felszaggatott köveknél, a benzines üvegeknél, mert vele egy másik fanatizmus lépett a küzdőtérre, ami ellen az atombomba is tehetetlen. Eddig Izrael az ortodox muzulmánokat tutujázta: iskolákat, óvodákat adott nekik, kedvezményekben részesítette abban a reményben: a vallásosakból nem lehet terrorista s majd mérsékelőleg hatnak,inkább a szélsőségesekre. Es most megdöbbenve kell nekik tapasztalniuk,hogy a dédelgetettek a mozgalom eszmei rugói, Brutuszaik az elszántabb gyilkosaik. Ezek az Ayatolla szélsőséges irányzata, a félelmetes muzulmán fundamentálisták felé sodródnak. Közben romlik az izraeli katonák erkölcsi biztonsági érzése is. Látva, mit tesznek, lelkiismeretük nyugtalankodni kezd. Igaz, helyes ügyért,igaz helyes eszközzel harcolnak? Nem lehet asszonyok, gyerekek ellen tankokkal rohamozni. Nem lehet a kődobálót agyonverni! Aki eddig azt vélte, ha mindegyik tüntetőt a falra mázolják, már holnap vége a forrongásnak, ma már szélmalomharcnak látja az egészet. Ugyanakkor a fiatal katonaság elvadul. Yérévé válik az erőszakosság. Élet-,emberértékelés megváltozik. Fa jókról.'kisebbségekről vallott eddigi
