A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1987 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1987-01-01 / 1. szám

* * * A MAGYAR NEMZETI EGYSÉGFRONT HIVATALOS LAPJA * * * A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE a MAUYAIt Cm ET' XXVIII. évfolyam 1. szám 1987 január hó HUJESZTENDÖ Ismét elsuhant egy év felettünk, egy reményeinkkel,csalódásainkkal súlyos esztendő. És mint annyiszor emigrációnk elmúlt évei során, számot vetettünk ön­magunkkal, cselekedeteinkkel. Aggódó fi­gyelemmel kisértük a világeseményeket,s álmatlan éjszakákon át mérlegeltük azok súlyát, kerestük az adódó lehetőségeket hazánk jövőjével kapcsolatban.Itt-ott reménysugarak villantak, de legtöbbször a reménytelenség súlyos, sötét fellegei boritották be előttünk a horizontot.És hányszor kiáltottunk fel néha elvisel­hetetlennek tűnő magányunkban: Uram,med­dig még?... Mert nézzük, mi a "valóság" körülöt­tünk: A "fasizmus" felszámolása után a "népek önrendelkezési joga", "az egyéni szabadság", "a félelem nélküli élet",so­ha többé háborút" hangoztatása az"Atlan­­tic Charta" és az "U.N. Alapokmány"zász lajára irt hangzatos elvek lobogtatása ellenére az úgynevezett győztesek fel­építettek egy a történelem folyamán ed­dig ismeretlen, nagyságában, embertelen­ségében páratlan vörös világhatalmat,a­­mely most már elnyeléssel fenyegeti a győzteseket, veszteseket,a semlegeseket és az el nem kötelezetteket egyaránt. Ha körülnézünk a körülöttünk zajló, ma még szabad világban, látjuk, hogy a szabad világ építésére, esetleg annak megvédésére hivatott ifjúság miként tá­volodik el megdöbbentő gyorsasággal^ mindazoktól az elvektől és erényektől, melyeknek emberi kultúránk és minden ér­tékünk létét köszönheti. Az egyetemeken marxizmust tanítanak, de nincs szó val­lásról, hazafiságról, a család fontos­ságáról. Ha ezekről szó van, akkor csak mint elavult, mosolyogni való formában. Szinte napról-napra tapasztaljuk azoknak KÜSZÖBÉN... az elveknek a kikapcsolását és szám­űzését a mindennapi életből,melyre ennek a jobb sorsra érdemes, hatalmas ország­nak az alkotmánya és élete épült.Istent kitaszítják az iskolákból és a közélet­ből, melynek eredményeként a minden te­kintetben megnyilvánuló, rosszul értel­mezett szabadság megdöbbentő jelenségeit tapasztaljuk, az erkölcs és fegyelem a tekintély tiszteletének teljes hiánya, ideálok megvetése, modortalanság és tel­jes eldurvulás, s mindezt betetézi a ká­bítószerek élvezetének halálos járványa. És éjjel-nappal folyik a tervszerű zül­­lesztes. Elnökünket akiben végre az i­­gazi ellenséget és veszélyt meglátó vezetőt kaptunk, szemünk előtt próbál­ják lejáratni és tönkre tenni az ellen­ség belső erői.... Az emberben feltódul a kérdés kell-e ide ilyen körülmények között külső ellenség?... Igen, ez a néhány sorba süritett itteni valóság, ami minket körül vesz. Otthon, sokat kell ugyan vállalni, de mindenkinek "jól megy" halljuk szin­te minden oldalról. A világsajtó szinte szentté avatja már Kádár rendszerét, de hallgat arról, közben meghalt a nem­zeti öntudat, s mindaz az erény, mely több, mint ezredéves nemzeti létünket biztosította. Nincsenek történelmi jo­gok, nincs felvidéki, vagy erdélyi ma­gyarság. A minket körülvevő ellensége­ink szaporodnak, erősödnek, nálunk az abortusz-rendelet értelmében millió­­számra vesznek el véreink.Világrekor­dot tartunk az öngyilkosságok,válások fmost már az alkoholizmus terén is. vek óta már több koporsót ácsolnak, mint bölcsött - és sorolhatnánk. .. Igen ez a szomorú otthoni valóság. Itt, az emigrációban döbbenetesen

Next

/
Thumbnails
Contents