A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1986 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1986-02-01 / 1. szám
t~\ A térképen és színein elábrándozhatunko Egyesek pesszimizmusa nőhet a riasztó kép, illetve elszíneződés láttán. Ugyanakkor azonban bele kell olvadnunk a térképen látható népek gazdasági helyzetébe, a népek elégületlenségét okozó kenyér-ügybe is. Alig léphetünk át azon a tényen, hogy a bevezetőben felhívott jelszavak kétszáz év óta nem adtak kenyeret a millióknak. Ka már a milliókat nem lehet igével és propagandával etetni.Utánanéznek annak is hogy honnan, melyik politikai és gazdasági rendszerből jön vagy jöhet az a kenyér, mely fentartja életüket. Aligha lehet a milliókat megtéveszteni azzal, hogy az az ország, mely sa*, ját polgárainak is alig tud 68 év után elég kenyeret adni, a tervbevett felszabadi tandóknak, a világ egyesítendő proletárjainak biztosítani tudná az elengedhetetlen életszükségletet. Két politikai rendszer került egymással szembe, mely egyben két külön ga2 dasági elven szolgálja a népét, egyik sem hibátlan. A kapitalista elismeri hibái nak -h i ánya inak sorát, főleg azt,hogy nincs propagandája, csak kegyetlen szabadversenye, mely azonban kenyeret ad annak, aki dolgozik,, ügy néz ki, hogy in máron eljött az idő, amikor a tömegek ez zel mérik a jövőt, mert elegük van a prc paganda üres hangoskodásából, no meg a kéretlen felszabaditási tömeggyilkosságokból. Lehet, hogy a színeiben változó Kína az első, amelyik mindennek hangot ad? Lehet, hogy a világ legnépesebb"vöröses" országa hirdeti meg elsőnek azt, hogy a milliók kenyeret kérnek s nem igét, illetve azt az igét követik,amelyik kenyeret ad. Lehet, hogy ezzel a térkép színei megváltoznak vagy legalábbis az elszíneződés, a vörössé-válás lelassul? "Nincs veszve bármi sors alatt ki el nen csüggedett". Dr.Dabas Rezső: nemzeti egységünk történeti szemléletben A dicsőséges ötvenhatos szabadságharc 30-ik évfordulójának évében méltó és igazságos a tiszta búzának a konkolytól való elválasztása. Ez az immár történeti távlatból végezhető mérlegelés, ugyanis az idő a legjobb biró - nem von le semmit a negyvenötös hősök gyermekeiből lett ötvenhatos fiatalok vértanuságának dicsőségéből. Ellenkezőleg, a tévhitek eloszlatásával emlékük még fényesebben ragyog a hadak utján... Az ötvenhatos "pesti srácok" hősi szellemmel párosult hazaszeretetét meg az anyatejjel szívták magukba, még szemtanúi voltak a vörös horda rémtetteinek és szenvedő alanyai voltak a szüleiket üldöző és kínzó muszkavezetők rémuralmának. Az ő lelkűket még nem sikerült megmérgezniük a kádár-csermánek mai janicsárjainak. Velem együtt valószínűleg másoknak is feltűnt az elmúlt három évtized folyamánaz a gyakran hangoztatott állítás, miszerint a magyar nép sohasem volt olyan egységes mint az ötvenhatos felkelés idején. Kint minden korszaknak, háborúnak és hősi ellenállásnak, úgy az ötvenhatos eseményeknek is megvoltak az önző haszonélvezői. Amint gyümölcséről ismerni meg a fát, úgy következtethetünk a nyugatra menekültek tömegéből^ ötvenhat őszének magyar társadalmára, illetve annak állítólagos egységére. Ugyanis a menekültek közül soknak semmi köze sem volt a szabadságharchoz. Ezek az egyéni haszonlesésből, nem pedig szabad vágyból tengerentúlra érkezettek akkor vallottak szint, amikor egy-két hónap leforgása után visszatérni kivántak és a kanadai hatóságok kérésüket teljesítve, már 1957 elején hazaszállították őket. A ravaszabbak persze, Nyugaton maradtak, s belőlük kerülnek ki a legbuzgóbban dicsekedő hazajárók és kollaboránsok. Tanulságos megfigyelni az idekinti hangadók némelyikének egyetlen "érdemét és pedig azt, hogy az októberi eseménye két fővárosunkban élhette át. De ténylegesen nem harcolt a bolsevisták eller nem kockáztatta életét az összeomlás előtt pedig szabotálással, árulással "tüntette ki"magát. Emberileg érthető, hogy mindenkinek nem jutott puska s ezért a fegyverforgatásra alkalmasak is a pesti pincékben meghúzódva várták ki a veszély végét. A tárgyilagosság megköveteli, hogy korszakalkotó nemzeti eseményeinket az összehasonlitás fényénél is kiértékeljük. És ez nem lehet sértő, ha tények-
