A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1985 (26. évfolyam, 2-5. szám)
1985-12-01 / 5. szám
7 halottaink: íQj HAVAS Y IMRE O) Született Sárbogárdon 191*1 augusztus 25-én Meghalt 1985 október 6-án0 Boldog házasságának É8-ik évében. Tartalékos utász hadnagyként szolgált a második világháború alatt. Háború befejezése után Németországba talált menedéket családjával együtt. Onnét kivándorolt USA-ba 1951-üen. Letelepedett Clevelandba és ott élt haláláig. 1952-ben bekapcsolódott az AFABN-be majd a Kereszt és Kard Mozgalomba itt tisztséget válalt, mint intézőbizottsá gitag élete végéig. Minden magyar ügy érdekelte és anyagiakkal is pártfogolta. Igazi jó barát volt. A clevelandi magyar közművelődés egyik szerény de lelkes tevékeny tagja volt. "A hazáért mindhalálig." Gyászolják: felesége, gyermekei és unokái, valamint otthoni rokonai és barátai. Az örök világosság fényeskedjék neki ! A PAKISZTÁNI ÖTMILLIÓS MENEKÜLT rÁBOR LAKÓI a US-t a nemtörődömség összeesküvesével vádolják, mert mellébeszéléssel kezeli a szovjet Afganisztán elleni hadjáratát, mely a század legnagyobb genocideje tömeggyilkossága. AZ AMERIKAI HAJÓHAD "végre" beavatkozik a kábítószer szállítás megakadályozásába, lezárja a gyanús tengerrészt és a "Coast Guard", a parti őrség minden hajót leállit. Hogy miért kellett ehhez kb„ 10 év, hogy elhatározzák, ennek kellene alaposabban utánanézni. vitéz ERDÉLYI ISTVÁN szkv. m. kir. honv. százados a Szent Láázló Társaság és Rend érdemkeresztes, az Árpád Akadémia, a Turáni Akadémia, az Észak-Amerikai Magyar Ciszter Diákszövetség tagja, a Dél-Magyarországi Felszabat dító Tanács tí>. tagja, 1985, október 8-án, 74 éves korában^ boldog házasságának 47. évében legfelsőbb parancsra bevonult Csa,ba királyfi és Szent László égi seregébe örökös szolgálattételre. Holttestét végakarata szerint a New York-i Szent István templomban- tartott gyászmise után elégették és hamvait Budán a Farkasréti temetőben fogják örök nyugalomra helyezni. Vitéz Erdélyi István, apai, anyai részről ősi székely családok leszármazottja, }910, november 14-én, Kiskunfélegyházán látta még a napvilágot. Középiskolai tanulmányait Egérben és Budán a ciszterciták gimnáziumában végezte. 1929-ben jelesen érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1933-ban hadnaggyá avatták. Részt vett a felvidéki terület visszacsatolásában, Kárpátalja és a Délvidék visszafoglalásában, majd a gyors-hadtest kötelékében, az 1941-es oroszországi hadjáratban. 1944 decemberében a marosvásárhelyi „Csaba királyfi" gyorsfegyvernembeli hadapród iskolával, mint századost, Németországba telepítették ki. Az összeomlás után több emigráns szervezet alapító és vezetőségi tagja lett. Az Egyesült Államokba családjával együtt 1949 októberében vándorolt ki és haláláig New York városában élt. Első cikke 1949 augusztusában a Kanadai Magyar Újságban jelent meg. Állandó munkatársa volt az időközben megszűnt Magyar Végvárnak, Lármafának és a Kanadai .Magyar Újságnak. 1970-től 1975-ig a Svájcban megjelent Virrasztó, időszaki szemlét szerkesztette. Történelmi tanulmányai és cikkei a különböző lapokban (Katolikus Magyarok Vasárnapja, Szittyakürt, Északi Vártán, Ausztráliai Magyarság, stb.) saját nevén kívül „Eris”, „Csíkmenasági”, „v. E. L” és '„A Virrasztó hírszolgálata” jelzéssel jelentek meg.' Füzet alakban megjelent nagyobb tanulmányai: Adalékok a magyarság eredet kérdéséhez, London — 1968; A Csanádi püspökség vázlatos története és szerepe a Bánát életében, Cleveland — 1978 (Mindszenty József bíboros emlékére kiírt pályázat díjnyertes műve); A Szent Korona XX. századi kálváriája, Södertalje — 1978 (1978-ban ezüst Árpád-érmet nyert). „A hazáért mindhalálig!” Gyászolják: felesége, szül. Musil Ilona Mária; gyermekei, András, Farkas, Mária; hat unokája; két menye; veje; rokonsága és baráti köre. Az örök világosság fényeskedjék neki! vitéz ERDÉLYI ISTVA*N szds. a Kereszt és Kard Mozgalomnak megalakulása óta állandó munkatársa volt, és CSÍKMENASÁGI aláírással közöltük cikkeit.-RIP„
