A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1984 (25. évfolyam, 1-5. szám)
1984-03-01 / 1. szám
-7-A MAI KINA - AHOGY ÉN LÁTTAM... Hosszú utánjárás és előkészület után múlt év szeptemberében megvalósíthattam 25-napos világkörüli utamat. New-Yorkf Japán, Kina, Hong Kong, Macao, Thajland, Pakisztán, majd Frankfurt, Salzburg, Zürich és vissza New-York volt az útvonalam. Ennek a több, mint harmincezer-mélföldes útnak a főcélja és fénypontja természetesen az a két hét volt, amit Kinában töltöttem. Kina mindig érdekelt és különös figyelemmel kisértem az utolsó évtizedek történéseit és azt a céltudatos törekvést, amellyel ez a hatalmas birodalom a mai világképbe iparkodik behelyezkedni. Alkalmam volt helyszínen megcsodálni az egykori nagy dinasztiák alkotásait, a többezer éves múlt bámulatos emlékeit, művészeti csodáit. Jártam a múzeumokat, iskolákat, intézményeket, gyárakat és földművelő kommunokat. Meglátogattam a gyárimunkást tiszta, egyszerű lakásában, teáztam a barátságos földművessel otthonában, rúgtam a labdát a téren, hosszasan időztem fellendülő sportjuk képviselőivel, együtt végeztem a néppel hires reggeli tomagyakorlataikat, barátkoztam katonákkal, s mindig készséggel rendelkezésemre álló tolmácsom segítségével órákig beszélgettem egyetemi ifjakkal, akik majd vezetik ezt a milliárdnyi lakosságú óriást a jövő felé. A kérdés - hogyan és merre?... Mi rejlik a titokzatos kinai mosoly mögött ? Vajon ez a nemzedék szakit-e véglegesen a marxi-lenini irányelvekkel és tér rá egy nemzeti és szocialista életformára, melynek körvonalai oly - szinte megdöbbentő dinamikával rajzolódnak ki a figyelmes szemlélő előtt. Lenin októberi forradalma nemcsak a cárizmus ellen irányult, hanem az orosz történelem, kultúra, az orosz paraszt életformája ellen is. Mao-Tsetung és az övéi azóban a kinai hagyományokra, a nemzeti érzésre hivatkoztak amikor forradalomra hivtak. Itt, nyugaton - a kinai kérdés tanulmányozásánál és kiértékelésénél e roppant fontos tényt figyelembe kéne venni, igy érthetőbbé válna mindaz, ami Kinában az utolsó évtizedekben történt - és ami ma történik. Xian-ban, a nagy ipari központban egy gyár vezetővel beszélgettem:-"Igen, mi nagy vizbe ugrottunk annélkül, hogy úszni tudtunk volna, sokat nyeltünk, fuldokoltunk, - de közben megtanultunk úszni..." Ebben az egyszerű nyilatkozatban - úgy gondolom, benne van mindannak lényege» ami Kinát mai politikájában vezeti. A Kereszt és Kard Mozgalom kezdettől fogva felismerte és vallotta a kinai kérdés és ennek nyomán a kapcsolatok felvételének fontosságát Hazánk jövője szempontjából. Boldog vagyok, hogy az első parányi, de valóságos lépést mecjtehettem a világ legrégibb kultúrájú, legnépesebb országában, ahol személyes tapasztalatom szerint vajmi keveset, azt is megdöbbentően elferdített formába tudnak rólunk keleti származásunk nem nagy dicsőségére. Legfőbb ideje volna, hogy anyanyelvűnkön egymásnak Írott vágyaink, elgondolásaink, ragyogó vezércikkeink tárgya végre amegvalósitás stádiumába lépjen, annak igen nehéz, de meggyőződésem szerint a legnagyobb, legnemesebb magyar feladat első lépéséhez, ami ma ránk hárul. Ez a meggyőződés vezetett, amikor nehéz, sokszor iegen magányos, de felejthetetlen kinai magyar missziómon trianoni tragédiánk ismertetését vittem magammal és terjesztettem minden elképzelhető módon angolul és természetesen kínaiul , térképvázlattal és a megfelelő adatokkal. Meg kell mondanom, hogy ezzel kapcsolatban olyan megértés és barátság fogadott Kinában, hogy ezt mindenképen mélyítenünk, ápolnunk kell. Roppant céltudatosság, kitartás kell hozzá, de a leghosszabb táv eredményes megfutása is az első lépéssel kezdődik, s ha jobb jövőnk alakulásához e parányi kis lépésemmel egy picinykét hozzájárulhattam, én igen-igen boldog vagyok. vitéz Serényi István
