A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1984 (25. évfolyam, 1-5. szám)

1984-03-01 / 1. szám

-7-A MAI KINA - AHOGY ÉN LÁTTAM... Hosszú utánjárás és előkészület után múlt év szeptemberében megvalósít­hattam 25-napos világkörüli utamat. New-Yorkf Japán, Kina, Hong Kong, Macao, Thajland, Pakisztán, majd Frank­furt, Salzburg, Zürich és vissza New-York volt az útvonalam. Ennek a több, mint harmincezer-mélföldes útnak a főcélja és fénypontja természetesen az a két hét volt, amit Kinában töltöttem. Kina mindig érdekelt és különös figyelemmel kisértem az utolsó évtizedek történéseit és azt a cél­tudatos törekvést, amellyel ez a hatalmas birodalom a mai világképbe iparko­dik behelyezkedni. Alkalmam volt helyszínen megcsodálni az egykori nagy dinasztiák alkotá­sait, a többezer éves múlt bámulatos emlékeit, művészeti csodáit. Jártam a mú­zeumokat, iskolákat, intézményeket, gyárakat és földművelő kommunokat. Meglá­togattam a gyárimunkást tiszta, egyszerű lakásában, teáztam a barátságos föld­művessel otthonában, rúgtam a labdát a téren, hosszasan időztem fellendülő sportjuk képviselőivel, együtt végeztem a néppel hires reggeli tomagyakorla­­taikat, barátkoztam katonákkal, s mindig készséggel rendelkezésemre álló tol­mácsom segítségével órákig beszélgettem egyetemi ifjakkal, akik majd vezetik ezt a milliárdnyi lakosságú óriást a jövő felé. A kérdés - hogyan és merre?... Mi rejlik a titokzatos kinai mosoly mö­gött ? Vajon ez a nemzedék szakit-e véglegesen a marxi-lenini irányelvekkel és tér rá egy nemzeti és szocialista életformára, melynek körvonalai oly - szin­te megdöbbentő dinamikával rajzolódnak ki a figyelmes szemlélő előtt. Lenin októberi forradalma nemcsak a cárizmus ellen irányult, hanem az orosz történelem, kultúra, az orosz paraszt életformája ellen is. Mao-Tse­­tung és az övéi azóban a kinai hagyományokra, a nemzeti érzésre hivatkoztak amikor forradalomra hivtak. Itt, nyugaton - a kinai kérdés tanulmányozásánál és kiértékelésénél e roppant fontos tényt figyelembe kéne venni, igy érthetőbbé válna mindaz, ami Kinában az utolsó évtizedekben történt - és ami ma történik. Xian-ban, a nagy ipari központban egy gyár vezetővel beszélgettem:-"Igen, mi nagy vizbe ugrottunk annélkül, hogy úszni tudtunk volna, so­kat nyeltünk, fuldokoltunk, - de közben megtanultunk úszni..." Ebben az egyszerű nyilatkozatban - úgy gondolom, benne van mindannak lé­nyege» ami Kinát mai politikájában vezeti. A Kereszt és Kard Mozgalom kezdettől fogva felismerte és vallotta a ki­nai kérdés és ennek nyomán a kapcsolatok felvételének fontosságát Hazánk jövő­je szempontjából. Boldog vagyok, hogy az első parányi, de valóságos lépést mecj­­tehettem a világ legrégibb kultúrájú, legnépesebb országában, ahol személyes tapasztalatom szerint vajmi keveset, azt is megdöbbentően elferdített formába tudnak rólunk keleti származásunk nem nagy dicsőségére. Legfőbb ideje volna, hogy anyanyelvűnkön egymásnak Írott vágyaink, elgondolásaink, ragyogó vezér­cikkeink tárgya végre amegvalósitás stádiumába lépjen, annak igen nehéz, de meggyőződésem szerint a legnagyobb, legnemesebb magyar feladat első lépéséhez, ami ma ránk hárul. Ez a meggyőződés vezetett, amikor nehéz, sokszor iegen magányos, de fe­lejthetetlen kinai magyar missziómon trianoni tragédiánk ismertetését vittem magammal és terjesztettem minden elképzelhető módon angolul és természetesen kínaiul , térképvázlattal és a megfelelő adatokkal. Meg kell mondanom, hogy ezzel kapcsolatban olyan megértés és barátság fo­gadott Kinában, hogy ezt mindenképen mélyítenünk, ápolnunk kell. Roppant cél­­tudatosság, kitartás kell hozzá, de a leghosszabb táv eredményes megfutása is az első lépéssel kezdődik, s ha jobb jövőnk alakulásához e parányi kis lépé­semmel egy picinykét hozzájárulhattam, én igen-igen boldog vagyok. vitéz Serényi István

Next

/
Thumbnails
Contents