A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1984 (25. évfolyam, 1-5. szám)

1984-03-01 / 1. szám

A MAGYAR SZENTKORONA EZERÉVES ÁLLAMISÁGUNK SZIMBÓLUMA A MATTSEEI DOMBTETŐ HUMUSZÁBAN.

A MATTSEEVEL KAPCSOLATOS HÍRLAPI KÖZLEMÉNYEK MARGÓJÁRA.

Amint ma is az eleven riportázs gondolatával idézem az 1983 szept.15- én az ausztriai dombélre vezetett útnak zarándok-szépségű, lélekemelő mozzanatait,- majd szomorú számvetéssel, annak szószerinti Rend-hagyói történését - a magyari események fájának elhajlott ágán.

Mert akár a szükséges tájékozottság, a kötelező komoly ellenőrzés hijján, - vagy az irreális elképzelés szerint történt - a nagyvonalúan még repülőjeggyel is megajándékozott texasi Worth B. Andrews, volt CIC.-s / Counter Intelligence Corps/ hadnagynak Mattseebe való meghivása, kinos meglepetést okozott sokunk számára. Hiszen a vendégül látott, 19^5 vérgozös tavaszán kiszolgálója volt a fejvadász Himler és Granville Grosznak. Parancsosztó gazdáinak komoly összegekkel jutalmazott ügyes legénye. Aki pedig abban a szervezetben működött, ahol copói igyekezettel kutattak a hazátvesztett, becsületes magyarjaink után, verték véresre, nyomorékká, rabolták el az értékeiket: az olyan ember, nem méltó arra, hogy rátéritsék a bátorság köntösét!

Kitüntessék azért, mert 19^5 július 23-án fürge igyekezettel vevén maga mellé a vallatással, halálos fenyegetéssel és bizonyosan töprengések között Őrlődött vitéz bankói Pajtás ezredes koronaőrt, - hogy az általa ismert mattseei dombnak Koronát rejtett helyét megmutassa, a kiemelésnél, ásásnál segédkezzék. S utána Andrews száguldó jeepen vigye az ereklyénket lázasan kutató Granville Grosz örömére, az augsburgi 7» amerikai hadsereg központjába.

Hogy az emlékezetes julius 23-ról 24-re virradó éjszakán történtekről egyedül v. Pajtás Ernő adhatna hiteles történelmi képet, - az bizonyos! Nem a CIC.-s Andrews, akinek semmilyen érzelmi kapcsolata nem fűződött a magyar Szent Koronához, kézrekeritését más motiválta, - amiért "barátságosan" bánt rab kisérőjével, v. Pajtással. Akiről még a budapesti "Magyarország" 1978 febr 23. lapszámában megjelent "Koronakrónika" cimü cikke is azt tudatta: "hosszas kihallgatások és vallatások után..." És hogy mit jelentett a vallatás, arról vitéz jákfai Gömbös Ernő százados is megnyilatkozott a Fiala-Marschalko "VÁDLÓBITÓFÁK" cimü pragmatikus értékű könyvében. Gömbös Srnő, akit 19^5-ben Mattseeben is megkinoztak, - és aki szeptember 15-én éppen mellettem állt, ott a dombtetőn. Mert eljött, hogy tanúja legyen a történéseknek. Ő, akit a "főbünösöket" szállitó repülőgépen vitt Budapestre Granville Grosz. S mert az idő fut, de a kép megmarad; kitűnő, Amerikában megjelentetett fénykép tanusitja, amint az egykori kávéházi pincér Granville Grosz napóleoni pózban áll a budapesti repülőtéren, oldalán négy érdemes kisérő legénye, közöttük Worth B. Andrews. És igy történt, hogy az emlékezetes szeptemberigünnepség alkalmával, v. Gömbös Ernő azonnal ráismert, rámutatott Andrewsre : Ő Az! Hiszen ott állt az ünnepi diszbe öltözöttek között, csak éppen 72 esztendejének megfelelően kissé teltebb formátumban, a sárgás szinü öltözetében.

Hogy ma erről irok, nem örömteli téma a számomra! A hozzám intézett kérdések és a mai postával érkezett levélnek fájdalmas hullámverése, kötelez, írója, az egyik éppen a Vitézi Rendbe tartozott, bitófára hurcolt kitűnő katonának a nőrokona: "Lehetséges ? Hiszen az igazság megcáfolása... s még alig 37 esztendeje..." Az ő kérdésére kiegészítésül:

Granville Grosz György "a nyakunkrajöttek" kasztjából, mint a budapesti Osztende kávéháztulajdonos "Grosz bácsi",a szociáldemokrácia radikális "Népszava" lapja körül is tevékenykedő fiaként látta meg a napvilágot. Ott növekedett az elvtársak kávéházi kerékasztalai körül, a baloldali lapokból áradó marxista világnézet iszapfürdőjében. Himler Márton, az Amerikában banyacsaloként is közismert, előbb őrnagyi, majd ezredesi ruhát öltve, - szabadult be a

világhatalomba^^^ ^ egy tisztatekintetü arcot is idézzek, a vitéz Paj