A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1983 (24. évfolyam, 1-4. szám)
1983-02-01 / 1. szám
3 Vannak egészen furcsa dolgok... Dr. Kollarits Béla AZ ELPUSZTULT HADSEREG. Mint ismeretes, a Magyar Külügyi Társaság (MKT) meghívására Dr. Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője, október 30-án New Yorkban, a Magyar Ház nagytermében “Miben reménykedhetünk?” címen előadást tartott. Az előadás után szűkebbkörű fogadás volt, ahol a rendező MKT- en kívül több más szervezet képviselői jókívánságaikat fejezték ki 70. születésnapja alkalmából. A fogadás után a 82. utcai Független Magyar Református Egyház templomának dísztermében ünnepi vacsorát adtak tiszteletére. És itt meg kell állni egy pillanatra. Köztudott dolog, hogy Varga Béla balatonboglári plébános az elejétől kezdve tagja volt a legitimistákkal éles ellentétben álló Kisgazda Pártnak, és ahogy az az idők folyamán egyre jobbra-balra tolódott, úgy lett belőle képviselő, majd vezetőségi tag. Nem volt tehát véletlen, hogy az 1945 őszén megtartott választáson az orosz megszálló hatóságok a polgári pártok közül egyedül a Kisgazdapárt indulását engedélyezte. Minthogy a többi párt mind marxista volt, a Kisgazdapárt abszolút többséget kapott és a párt az utolsó szabad (?) magyar parlament elnökének Varga Béla falusi plébánost választotta meg. Hogy ez a parlament mennyire volt “szabad”, elég legyen csak annyit megemlíteni, hogy a Kisgazdapárt abszolút többsége ellenére orosz “nyomásra” koalíciós kormányt alakított 8 kisgazda, 3 kommunista, 3 szociáldemokrata és 1 parasztpárti miniszterrel; hogy 1946 elején Mindszenty bíboros hercegprímás éles tiltakozása ellenére megszavazzák az ezeréves alkotmányos királyság eltörlését és a köztársasági államforma bevezetését; hogy 1947 márciusában a Kisgazdapárt vezetősége megállapodott a marxistákkal a kötelező vallásoktatás megszüntetésére, stb. És mindez Varga Béla parlamenti elnöksége alatt történt (lásd: Mindszenty József: Emlékirataim, Toronto 1974, 67., 104 — 5 — 6., 170-71. o.). így aztán senki sem csodálkozott rajta, hogy az időközben (Spellman bíboros titkárának elírása folytán) “véletlenül” megmonszinyőrösödött Varga Bélát Mindszenty bíboros amerikai útja alkalmával sehol sem lehetett látni. Otthoni és emigráns politikai pályájára Varga Béla azzal tette fel a koronát, hogy mint a Magyar Bizottság (MB) elnöke, az MB több tagjával együtt 1977-ben az amerikai kormányszervek előtt a Szent Korona kiadása mellett foglalt állást. (Lásd: a Kongresszus Nemzetközi Bizottságának 1977. nov. 9-én megtartott kihallgatásáról készült “Yhe Holy Crown of St. Stephen and United States —Hungarian Relations” Washington 1978. c. hivatalos kiadvány erre vonatkozó részeit és az akkori sajtó közleményeit.) Ebben a megveszekedett mai világban “vannak egészen furcsák dolgok. ..” Ezek közé tartozik az is, hogy az Úr 1982. esztendejében New Yorkban az utolsó koronás magyar király, IV. Károly elsőszülött fiát, Dr. Habsburg Ottót 70. születésnapja alkalmával az ünnepi vacsorán az utolsó “szabad” magyar parlament, a FE által életrehívott és fenntartott, a trianoni status quo alapján politizálgató, gyászosemlékű Magyar Nemzeti Bizottmány (MNB), majd 56 óta a Magyar Bizottság (MB) elnöke, Msgr. Varga Béla köszöntötte — az a Msgr. Varga Béla, akinek döntő szerepe volt az ezeréves alkotmányos magyar királyság eltörlésében, aki itt kinn, szabad földön pusztán “reálpolitikából” a trianoni status quo alapján politizál és aki a Szent Koronának az otthoni kommunista rendszer részére való kiadása mellett foglalt állást. Mégcsak néhány évvel ezelőtt is, az ilyen minden színt megjátszott, idegen érdekek szolgálatába szegődött, az egyetemes magyar érdekeket eláruló, a magyarság nemzeti tragédiáját aprópénzre váltó percemberkék szóhoz sem juthattak az emigrációban. Áll ez még akkor is, ha a “reálpolitikusok” kisded csoportjából összetoborzott MNB-t, majd az MB-t a mindenkori amerikai kormányok “félhivatalosan” a magyarság érdekképviseleteként kezelték anélkül, hogy erre nekik akár az otthoni, akár az emigráns magyarság bármilyen formában is megbízást adott volna. Most pedig, hogy az emigráció komoly értékei a természet rendje szerint sorra kidőltek a sorból, mindenütt ezeket a mindenkori helyzethez ügyesen alkalmazkodó percemberkéket lehet látni ágálni, szónokolni, vezérkedni az összmagyarság mérhetetlen kárára. Magyarország világháborús részvételének legtragikusabb szakaszát jelentik a Don folyéig előretolt 2. hadsereg harcai, súlyos veszteségekkel járó előrenyomulása és visszavonulása, amely megsemisiílését okozta. 1943 január 12-én a Vörös Hadsereg támadásba lendült, áttörte, szétszagatta a magyar vonalakat. Az offenziva 13. napján, január 24-én a hadsereg parancsnokság naplójának tanúsága szerint: "A magyar hadsereg a mai napon 12 órákkor kivált az arcvonalból. " A hadsereg ember vesztesége 141,971 fo volt "sebesültekben, halottakban és eltűntekben." 40 év, negyven keserves évtized telt el azóta... A nyugati hatalmak és szövetségesük, a Szovjetunió tönkreverték a hitleri Birodalmat, s Magyarország a bolsevizmus rabságába esett. Hazánk ma szovjet-gyarmat, "kormánya" Moszkva parancsainak végrehajtója, szovjet érdekek kiszolgálója. S Magyarországon ma a magyar falvakat, városokat elpusztító, asszonyainkat-leányainkat meggyalázó, rabló, fosztogató szovjet hordák bestiális garázdaságát felszabadulásnak, a leigázott magyar nép helyzetét szabadságnak keU nevezni. A legkisebb falvakban is emlékművek állnak "a dicsőséges felszabadítok" emlékére, a háborúban elpusztult magyar katonáknak még egy szerény kötábla se jutottigaz, hazánkat "háborús bűnössé" nyilvánították, de háborús bűnösök voltak a nép katonasorba kényszeritett egyszerű fiai? Az összeomlás után működésbe lépett, a népbiróságnak nevezett vésztörvényszékek futószalagon küldték a "háborús bűnösöket" vesztőhelyre, börtönökbe, kényszermunkára és számtalan magyart hurcoltak el orosz haláltáborokba. Nagy Ferenc miniszterelnök kijelenthette: "mindenkinél súlyosabban büntettük meg háborús bűnöseinket." A nép egyszerű névtelenjeit nem iUették a háborús bűnösség vádjával, a "Népi Magyarország" mégsem gondolt a nép elveszett fiaira, akik nem bűnösei, de áldozatai voltak a háborúnak. Vagy talán voltak akik megemlékeztek róluk? / folytatás a 8.oldalon / v. E. I.
