A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1983 (24. évfolyam, 1-4. szám)

1983-05-01 / 2. szám

A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE FELHÍVÁSA! Százharmincöt esztendővel ezelőtt kelt föl a magyar nép elnyo­mói ellen, hogy kivívja a szabadsá­gát. A forradalom szellemi vezetői­nek - Petőfinek és társainak - első lépése volt a sajtó, a nyomtatott i­­rott betű szabadságának visszaszer­zése, mert jól tudták - eé az összes szabadságjogok legfontosabbika s nél­küle nem valósulhatna meg a teljes szabadság. 1848-ban a cenzúra eltörlésével és a sajtószabadság deklarálásával kezdődött a magyar nemzeti újjászü­letés. A forradalom első meghatáro­zó eseménye az volt, amikor a Pilvax­ból érkező ifjak a nép nevében lefog­lalták a Länderer és Heckenást nyom­da egyik gépét s azon kinyomatták a szabad magyar sajtó első termékeit a Tizenkét Pontot és a Nemzeti Dalt. Ekkor született meg Magyaror­szágon a sajtószabadság. S ezért e napon ünnepük a szabadföldi magyar sajtó munkásai a Magyar Sajtó Napját. Ennél méltóbb alkalom nem kínálkozik erre: jelezzük vele, hogy ma is ma­gunkénak valljuk Negyvennyolc szabad­ságeszményeit s hitet teszünk a csor­­bitatlan sajtószabadság, a szabad vé­leménynyilvánítás joga mellett. Hazánkban ma nincs sajtószabad­ság, neip léteznek független újságok. A rendszer ellenőrzése alatt tartja a nyomdákat, kézbentartja a papirel­­osztást és adminisztrativ eszközök­kel korlátozza az irói szabadságot: az irók, újságírók csak addig mehet­nek el, amig a párt engedi. Aki túl­lépi a tűrési határt, megfosztják a publikálás lehetőségeitől. Az igaz szónak, a bírálatnak, az őszinte, valódi képet tükröző i­­rásoknak csak az u.n. második nyil­vánosság, a szamizdat formájában va­ló megjelenés marad, ami nem szabad­ság. Éppen a szabadság hiányát bizo­nyítja, hogy az Írások egy része a föld alá szorul. Es ez a lehetőség nagyon törékeny: ha a rendszernek úgy tetszik, ennek is végetvethet. A szamizdatok irói és terjesz­tői ellen múlt év végén végrehajtott rendőri akciók - házkutatások, elkob­zások, kihallgatások - azt a gyanút keltik, hogy a rendszer eddigi enge- , dékenysége csupán taktika volt és most már kíméletlenül el akarja hallgattató ni az ellenzékieket. Ismerjük a dikta­túra módszereit: ezért őszintén aggó­dunk sorsukért. A Szabad Magyar Újságírók Szövetr sége öt év előtti megalakulása óta esztendőről-esztendőre kötelességének tartja, hogy 1848 márciusának évfordu­lóján ráirányítsa a figyelmet az emig­­rációs lapok munkájára és meghirdessa a Magyar Sajtó Napját. S ugyanakkor követelje, hogy szülőhazánkban állít­sák vissza a sajtó teljes szabadságát. A szabad magyar sajtó munkásai most ezt az alkalmat használják föl arra, hogy tiltakozzanak a hazai, vala­mint az erdélyi és felvidéki ellenzéki­ek tevékenységének, gondolataik Írásos közlésének hatalmi eszközökkel való megakadályozása ellen. A szamizdatok bátor íróinak és terjesztőinek érezni­­ök, tudniok kell, hogy nincsenek egye­dül. Mellettük állunk! Tudjuk, milyen nehéz körülmények és veszélyek#közt küzdenek szabadság­­jogaikért, súlyos kockázatot vállalva minden leirt szóval. Szolidárisaknak kell lennünk velük, mert igy támogat­hatjuk Őket harcukban, amit azért foly­tatnak, hogy leleplezzék a rendszer jogtiprásait. S aki ezeket közülünk itt a szabad világban el akarja ken­dőzni, őket döfi hátba. Március 15« emlékünnepén, a Ma­gyar Sajtó Napján az Írás, a bírálat szabadságáért küzdő hazai, erdélyi és felvidéki értelmiségiekkel való széli­­daritásunk kinyilvánitása legfőbb fel­adatunk! Mert céljaink azonosak: a de­mokratikus emberi jogok s azok közül is elsősorban a sajtó szabadságának biz­tosítása egy közös erővel megteremtett szabad Hazában! 1983. március idusán A Szabad Magyar Újságírók Szövét­­sége nevében: Stirling György Flórián Tibor ü.v. titkár elnök ERŐSÍTSD A MOZGALMAT ! LÉGY A MOZGALOM HARCOS TAGJA !

Next

/
Thumbnails
Contents