Kereszt és Kard Mozgalom Tájékoztatója, 1966 (8. évfolyam, 1. szám)
1966-05-01 / 1. szám
o A fenti elmen tartotta meg Vasvári Zoltán a KRM. vezetőbe február havi előadását a Mozgalom havi előadás sorozatában igen nagy érdeklődés mellett. Magyar Testvéreim! ügy érzem, hogy erkölcsi kötelessége egy keresztény morális alapon álló magyar mozgalom vezetőjének tájékoztatni a mozgalom hiveit és barátait, ebben a rendkívüli zavaros és szemfényvesztő korban félelem mentesen az igazságról és a való helyzetről. Mi egy nagy magyar keresztény családi közösség átmenetileg ideszakadt fiai vagvunk, igy kötelez bennünket az örök magyar sors, annak áldása vagy hátránya és mindenek felett a megvédése. Sokunknak már 21-éves hazátlanság jutott osztályrészül, tehát szülőhazánk sorsának hátránya. Az idő múlásával szenvedéseink okai, sajnos sokaknál rohamosan elhalványodtak. A magukról megfeledkezett, vagy tudatos céllal félrevezető, emigrációs magyar politikát csináló akamokok ezt kihasználva ki is szolgálják az okozókat, hirdetve azt, hogy ez az egyedüli járható ut a magyar szabadság illetve a megbékélés felé. Itt kell pontot tennünk tevékenységük elé, nehogy az 1867 évi kiegyezés utáni, évek posványba süllyesztett népi követelések és hamis kokárdás időszaka szakadjon az esetleg felszabadult népünkre. Az akkor uralomra1jutott vezetőség teljes kiszolgálója lett Montefiore elvnek melynek következtében több millió szin magyar kénytelen volt elhagyni szülő hazáját, hogy északról beözönlő idegeneknek átadja helyét. Ezt az elvet kezdik a száműzetésben szereplő szervek és vezetők sajnos elég szép számban újra kiszolgálni, semmit sem okulva a múltból. A fiatal szabadságharcos vezetők közül is sokan teljesen figyelmen kivül hagyják elődeink előrelátó nagyjainak a figyelmeztetését a bekövetkezendő veszélyre. Hölgyeim és Uraim! A Kereszt és Kard Mozgalom nem hajlandó, csak azért politikai mozgalmat játszani, itt az emigrációban, hogy vezetői a könnyű érvényesülés alapján, esetleges felszabadulás alkalmával magas pol cokat érjenek el.................... A mozgalom mindenkor az örök magyarság élő lelkiismerete akar lenni: igy nem törődünk azzal, ha a felszínen úszók, haragszanák ránk, csak azért, mert a magyarság érdekeit képviselve zavarjuk a nemzetünkre káros érvényesülésüket. Igaz azt mondják a politika a lehetőségek eszköze, de az otthon szenvedő magyarnak az ilyen eszközök alapján elért eredmény nem kell, mert csöbörből vederbe nem akar esni........... Röviden a kommunista rendszer megbukasa után, ha felszabadul a nemzet, nem kér semmiféle liberális, kapitalista és ateistákkal megfűszerezett,---------- újra megkérdezése nélkül, nyakára ültetett vezetőségből. Ezzel legyenek már egyszer tisztában az emigrációs szervek és ne próbáljanak hangzatos nevek alatt ennek a csoportnak kiszolgálóivá lenni és becsempészni őket a magyar közéletbe. A megfáradt és agyon-gyötört magyar nép végre a maga ura szeretne lenni a saját portáján, a véréből és keresztény hitéből való szociálisan gondolkodó és cselekvő vezetőkkel. Itt értünk el oda a legfontosabb kérdéshez, amelyről sokan^ ma nem szeretnek beszélni, sőt nem is tartják ildomosnak. Tudom illetve érzem, sokan közületek is kíváncsian várjátok, hogy mit tartogat a tarsolyában
