Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-19 / 3. szám - Dzurányi László: Miniatűr kassai emlék
Felső sor: Franciskánus templom. A kassai Dóm. Evangélikus templom. — Középső sor: Az 1848*as lőportorony. A Dóm főoltára. — Alsó sor: A Jakab fpalota. Csermelyvölgyi részlet. A Dóm főbejárata. A régi kassai tömlöc Miniatűr hassal cmleK Irta: Dzurányi László A dóm hideg fenségü árkádja alatt Fischer Colbrie püspök zsámolyra boruló törékeny teste, amelyben azonban nagy-nagy lélek és minden emberi szenvedésnek kitáruló szív lakozott: ez a kép maradt talán a legélőbb és a lég. maradandóbb közel másfél évtizedes kassai életemben. De fölfényesedik bennem rajta kivül sok-sok igaz ember emléke, akik Kassa tradícióihoz méltóan mindig a nagy kulturváros nemes ötvözetével voltak a régi közéletben tényezők. Bajos lenne mind előszámlálni őket, pedig megérdemelnék, hogy egyszer megrajzolja valaki a kassai polgár sokszínű és igazi értékekkel teljes alakját: a Münstereket, az Édereket, a talpig kuruc Fodor kanonokot, a sárosi élet ősi izeiben soha meg nem halványodot Leskó prelátust, a puritán Korláth F.-cet, a messze elkerült nagyszerű Fürszt Sándort, az ugyancsak elszakadt Kemény bankvezért, de csupasziv Baán Bertalant, a megmaradt^ de nagyon elhallgatott szellemes Deák Gyulát, azután a kassai „schcngeist“-ek tisztes szektáját, meg a művészekét, akiknek sorait oly idő előtt ritkította meg Kőváry és Bauer halála, hogy a magam bransáról ne is beszéljek. Bennünk, régi kassaiakban elevenen él ez a galeri eleven életet a város minden hideg köve, mert, hiába, a szubjektív érzések a legerősebbek, ott hagytuk a fiatalságunkat az árnyas liget kedves sétányain, a főuccai színes korzón, a hangulatos régi éjszakákban, az Illés Béla nótái mellett. — Kicsit elszorul az ember szive, ha ezekről a Rákoczi-köruti és Malom-uccai szép napokról emlékezik: kedves leányokról, asszonyokról, rég elhallgatott nótákról, a fiatalságáról. És még jobban megfájul az otthon fala közé visszatérő vándor szive, ha látja a gond-szán tóttá arcokat és ennek a szebb életre érdemes városnak a nagy szegényedést. Pedig értékei a régiek. — És éppen ezért hinni tudunk benne, Kassa felett kisüt még a nap.
