Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-12 / 2. szám - Pro és kontra az olvasó rovata • A nő joga
A nő joga Mi az eljegyzés? — Mikor jár kártérítés a menyasszonynak? — A hűtlen vőlegény tartozik megfizetni az apósnál elfogyasztott ebédeket és vacsorákat A jog nemcsak rögtől-rögig, bölcsőtől a sírig hü kísérője az embernek, hanem — mivel már a méhmagzatot is a védelmébe fogadja — születését megelőzőleg elébe siet, tárt karokkal várja az élet kapujánál. Ilyenformán az ember beleszületik a jogba. És mivel ugyancsak a jog parancsoló szava szerez érvényt az elhunyt végakaratának akkor, amikor már lezárult mögötte a lét, és így utolsó akarata túléli őt, örködig síri nyugalma felett: a jog egy darabon, jó darabon követi az embert az elmúlás utján is. A születés pillanatától fogva nincs a cselekvési lehetőségnek egyetlen olyan mozzanata sem, ahol a jog őrt ne állana. Mig egyrészt vigyáz arra, hogy az ember szabad ura lehessen akaratának, másrészt ellenőrzi, hogy ez az akaratszabadság ne lépje túl a jog vonta határokat. És e tekintetben a jog nem tesz különbséget férfi és nő között. De nem külömböztet azon elv tekintetében sem, amely szerint juris ignorantia cuique nocet, vagyis: a jog nemtudásával senki sem mentheti magát, amely elvben pedig implicite benfoglaltatik a jog ismeretének kötelezettsége is. Épp ezért nem lehet közömbös a jognak, ha nem is szakszerű, részletekbe menő, hanem inkább általános ismerete azok előtt a nők előtt sem, akik a családi élet keretein belül helyezkedtek el és kívül állanak a létért való küzdelemben résztvevők nagy tömegén, mert ez hozzátartozója, kiegészítője a kulturemberek műveltségének. Kevésbé közömbös a jog ismerete a nők azon a nagy többségére nézve, akiket ma már nem bástyáz körül az otthon négy falának védettsége, akiket a megváltozott életviszonyok kiszólitottak eddigi biztonságukból, beleparancsoltak a hangos, a lármás élet arénájába és akik az esetek legnagyobb részében a férfiakkal egysorbán vívják a kenyérért való harc kemény tusáját. Kell, hogy a ma nője, bármelyik táborba tartozzék is, tudja, hogy a jog nem misztikus, hozzáférhetetlen rideg terrénum, mint az a köztudatba beékelődött, hanem mindannyiunk számára a mindennapi élet egy darabja, lépten-nyomon, akarva, nem akarva találkozunk vele; felismerje, mit szabad cselekednie és mit nem, mihez és mennyiben van joga, hol van e jogok határa és miként védje magát az őt érő esetleges jogtalanságok ellen. Kell, hogy lássa azt is, hogy a jog keskeny ösvénye korláttal van kerítve, amelyről nem szabad megfeledkeznie, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynia, mert ez könnyen megbosszulhatja magát. Mikor tekinthető eljegyzésnek az eljegyzés? Jogi ismertetéseimet a házassággal kezdem. A házasságjog egy részét törvény, az úgynevezett Házassági törvény, az 1894. évi XXXI. te. szabályozza. A törvény csak az eljegyzésről, a házasság megkötéséről és megszűnéséről beszél, mig a házasságjog többi részét: a házasfeleknek egymáshoz való személyes és vagyoni viszonyait a törvény nem érinti, erre az anyagra egészen addig, amig a Magánjogi Törvénykönyv létre nem jön, csak a — túlnyomórészt a bírói gyakorlaton alapuló — szokásjog terjeszkedik ki. Tudnivaló, hogy nálunk a szokásjognak még ma is igen jelentős a szerepe. A Házassági Törvény, amelyet, valamint a vele együtt a törvénytárba került anyakönyvi törvényt és a gyermekek vallásáról szóló törvényt éles politikai és társadalmi harcok előzték meg, a kötelező polgári — állami közeg előtt létrejött — házasságon és a házasság bírói felbonthatóságán alapszik. Az egyidejűleg becikkelyezett anyakönyvi törvény hozta be Magyarországon az állami anyakönyvvezetést. Ezeknek a törvényeknek, az u. n. egyházpolitikai törvényeknek a megalkotásáig az anyakönyvezés, a házasságok megkötése és felbontása — már amennyiben a bontás egyáltalában lehetséges volt —■ az egyházakra volt bizva, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy Magyarországon annyiféle házassági jog volt, ahány egyház. Ennek a sok visszássággal járó állapotnak vetett a törvényhozás véget. A házasság prelúdiuma: az eljegyzés. Jogilag abban áll, hogy a házasulandók kölcsönösen elhatározzák, hogy egymással házasságra fognak lépni. Az életben ennek a felek nagyon sokszor gyűrűváltással, eljegyzési lakomával adnak külső kifejezést, vagy azzal, hogy eljegyzésüket hirlapilag közzéteszik. Az ily aktusokkal megpecsételt házassági szándékot persze a jog is eljegyzésnek fogja minősíteni, de eljegyzést fog látni a biró ily ünnepélyesebb cselekmények nélkül is, mihelyt meggyőződött arról, hogy a felek kellő komolysággal elhatározták a házasságkötést. Eljegyzés nélkül is lehel házasságot kötni Magától értetődik, hogy házasságot köthetnek olyanok is, akik sohasem voltak — jogilag véve — jegyesek. Viszont jogi kényszer arra, hogy a jegyes a házasságot megkösse, nincs. Ez ellenkeznek a törvénynek azzal az alapgondolatával, hogy a házasságot szabad akaratból, kényszertől mentesen kell megkötni. Nem jelenti azonban ez annyit, hogy a jegyességtől szabadon, kénye-kedve szerint visszaléphessen az egyik fél. Kölcsönösen persze meg lehet szüntetni az eljegyzést is anélkül, hogy ebből bármely jogkövetkezmény származzék; az egyoldalú jegyszegés — visszalépés az eljegyzéstől vagy alapos ok szolgáltatása a másik félnek a visszalépésre — azonban kártérítésre kötelez. A jegyszegő tartozik visszaadni a kapott ajándékokat, meg kell térítenie a másik jegyesnek vagy rokonainak a kötendő házasság okából tett kiadásokat: igy a Kúria gyakorlata szerint a vőlegény volt menyasszonya apjának, ha az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépett, a leendő após házánál élvezett ebédeket, vacsorákat is megtéríteni tartozik, amennyiben ezek a szokásos vendéglátás kereteit meghaladták. További érdekes döntések a bírói gyakorlatból: A bíróság kártérítést ítél a volt menyasszonynak jegyszegő vőlegénye ellen, ha az ő kérésére kenyérkereső foglalkozását abbahagyta. Sőt olyan ítélete is van a Kúriának, amely kedélyi bántalom címén Ítél meg kártérítést a hűtlen vőlegény ellen. Dr. Ungár Margit, ügyvéd. * Örömmel közöljük egy budapesti fiatal ügyvédnő érdekes fejtegetéseit a házasság és eljegyzések körüli gyakori honyadalmakról. Ez a téma — ugyhisszük — sokakat érdekel. Éppen ezért szívesen adunk majd helyet olvasóink egyéni hozzászólásainak.
