Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-12 / 2. szám - Laczkó Géza: Lázadás a Pantheonban

Lázadás a (fkintíbeonüan dhiat J.ae$íié §é$a A világváros fölé mindenünen láthatóan emelkedett az Élők Pantheonjának fehér kupolája. A széles ave­­nuekvől, a hatalmas boulevardokról, amelyek néma csendjében, virágágyak, fák között, gyepen boldogan sétáltak az aggok, a ráérők és a gyerekek, minden ke­­resztuccánál a hatalmas fehér kupolái- szaladt föl aka­ratlanul is a tekintet. A világvárosokat jellemző süket csöndben, a fehéren szikrázva keringő repülőgépek között büszkén pihenő fehér kőszáli sasnak látszott fönt a hegyen, amelyet hajdan a mártírokról neveztek el s most 7-es sz.-ot viselte. A boulevardokat, különösen a régi még 1990-es épít­kezésüket meg-megrázta a föld gyomrában dübörgő villamosvasút és autóforgalom, de a Pantheonhoz, mely hajdan a Szent Szívé s most a Mindenható Agyé volt, nem hatolt föl semmi zaj. Minden hanghulámmal szem­ben süket levegőréteg övezte magános csillogásában az emberi haladásnak ezt a csak pár évtizedes újabb eredményét. Igen, hisz csak a 2014. évben fedezte fel Melanchton (igazi nevén George Hurst, de ez a század visszatért a kedves és egyszerű hangzású igen régi nevekhez, úgy vélekedvén, hogy „Plátó“ sokkal meggyőzőbben cseng, mint „Einstein“) az agyvelő konzerválásának oly mód­ját, amely lehetővé teszi, hogy az elhalt szelleme, amely­nek letéteményese az agy velő szürke kocsonyája, tovább éljen és hasson. Törvény intézkedett, hogy a haldokló nagy emberek, az úgynevezett „lángelmék“ (minő primitív, barlangkorbeli metafora!) agyvelejét kioperálják s kellő biológiai feltételek mellett elhelyezzék a Panthe­­onban. Ezek az agyvelők bizonyos tekin­tetben mind deformáltak voltak, enyhe vízfejűség vagy egyébb rendellenesség kü­lönösen fokozott működésre ösztökélte őket s igy születtek a nagy felfedezések, tudományos elméletek és jeles költői müvek, A törvény meghozatalára azért is szükség volt, mert a modern élet munka- és élvezethabzsolóvá tette az embert, akinek legfőbb szórakozása és némileg egyetlen életformája a rohanás volt. A szaladgálás pe­dig megölője a szemlélődésnek, viszont nemcsak uj, de átalakított gondolat is csak szemlélődésből fakadhat. A nagy emberek agyvelejét tehát el kellett tenni „télire“, mint XX. századi primitív ősanyáink a tyúk­tojást. (Ezért a történelmi adatért itt mondok köszönetét Lucullusnak, a nagy statisztikusnak.) Valakinek csak kellett gondolkozni és alkotni! Ott állt tehát az Élők Pantheonja a hegyen. A fehér kupola belsejében enyhe kékes fény deren­gett és testmelegre volt temperálva a levegő. A Pantheon igazgatója és asszisztensei tehát a nagy teremben, amely fölé a kupola borult, állatbőreiket, illetőleg tógáikat le­vetve, meztelenül teljesítettek szogálatot. A Baráti Szö­vetségek, amelyek felváltották a család és nemzet sze­rinti beosztást, igen helyesen, a legrégibb korok egyiké­nek higiénikus ruházatát, a tógát elevenítették fel. Nem hagyhatom itt megrovás nélkül egyes primitivségimá­­dóknak azt a törekvését, hogy a tógát állatbőrökkel he­lyettesítsék. Ez dandyzmus (mily finom avatag szó!) és piperkőcség. Nem méltó a 2030-as évek „függő barátai­hoz. Igen, a múlt század még a szabadságon nyaggatódzott. Mi felismertük a minél többtől való függőség megnyug­tató értékét. Eurázsiában csak barátok vannak s én, Plinius, boldognak vallom magam, hogy körülbelül 105 baráti szövetség tagja lehetek. Vezető po­zíciókat töltök be a Nemfelelők, a Délben­­kelők, az Éhomra. Pezsgőtivók, a Szájtátva Figyelők, a Prózát Kézzel, Verset Géppel írók s még vagy száz baráti korporációban s tagja vagyok a Baráti Szövetségek Köz­ponti Főtanácsa Intézőbizottsága Végre­hajtó Delegációjának s kis híja, hogy Eu­rázsia Főbarátjának nem választottak ta­valy. De a rádiószavazást Afrika baráti szövetségei gaz hullámhosszmanőverrel megzavarták s én bosszúságomban majd­nem kivándoroltam a sivatag Amerikába,

Next

/
Thumbnails
Contents