Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-12 / 2. szám - Laczkó Géza: Lázadás a Pantheonban
Lázadás a (fkintíbeonüan dhiat J.ae$íié §é$a A világváros fölé mindenünen láthatóan emelkedett az Élők Pantheonjának fehér kupolája. A széles avenuekvől, a hatalmas boulevardokról, amelyek néma csendjében, virágágyak, fák között, gyepen boldogan sétáltak az aggok, a ráérők és a gyerekek, minden keresztuccánál a hatalmas fehér kupolái- szaladt föl akaratlanul is a tekintet. A világvárosokat jellemző süket csöndben, a fehéren szikrázva keringő repülőgépek között büszkén pihenő fehér kőszáli sasnak látszott fönt a hegyen, amelyet hajdan a mártírokról neveztek el s most 7-es sz.-ot viselte. A boulevardokat, különösen a régi még 1990-es építkezésüket meg-megrázta a föld gyomrában dübörgő villamosvasút és autóforgalom, de a Pantheonhoz, mely hajdan a Szent Szívé s most a Mindenható Agyé volt, nem hatolt föl semmi zaj. Minden hanghulámmal szemben süket levegőréteg övezte magános csillogásában az emberi haladásnak ezt a csak pár évtizedes újabb eredményét. Igen, hisz csak a 2014. évben fedezte fel Melanchton (igazi nevén George Hurst, de ez a század visszatért a kedves és egyszerű hangzású igen régi nevekhez, úgy vélekedvén, hogy „Plátó“ sokkal meggyőzőbben cseng, mint „Einstein“) az agyvelő konzerválásának oly módját, amely lehetővé teszi, hogy az elhalt szelleme, amelynek letéteményese az agy velő szürke kocsonyája, tovább éljen és hasson. Törvény intézkedett, hogy a haldokló nagy emberek, az úgynevezett „lángelmék“ (minő primitív, barlangkorbeli metafora!) agyvelejét kioperálják s kellő biológiai feltételek mellett elhelyezzék a Pantheonban. Ezek az agyvelők bizonyos tekintetben mind deformáltak voltak, enyhe vízfejűség vagy egyébb rendellenesség különösen fokozott működésre ösztökélte őket s igy születtek a nagy felfedezések, tudományos elméletek és jeles költői müvek, A törvény meghozatalára azért is szükség volt, mert a modern élet munka- és élvezethabzsolóvá tette az embert, akinek legfőbb szórakozása és némileg egyetlen életformája a rohanás volt. A szaladgálás pedig megölője a szemlélődésnek, viszont nemcsak uj, de átalakított gondolat is csak szemlélődésből fakadhat. A nagy emberek agyvelejét tehát el kellett tenni „télire“, mint XX. századi primitív ősanyáink a tyúktojást. (Ezért a történelmi adatért itt mondok köszönetét Lucullusnak, a nagy statisztikusnak.) Valakinek csak kellett gondolkozni és alkotni! Ott állt tehát az Élők Pantheonja a hegyen. A fehér kupola belsejében enyhe kékes fény derengett és testmelegre volt temperálva a levegő. A Pantheon igazgatója és asszisztensei tehát a nagy teremben, amely fölé a kupola borult, állatbőreiket, illetőleg tógáikat levetve, meztelenül teljesítettek szogálatot. A Baráti Szövetségek, amelyek felváltották a család és nemzet szerinti beosztást, igen helyesen, a legrégibb korok egyikének higiénikus ruházatát, a tógát elevenítették fel. Nem hagyhatom itt megrovás nélkül egyes primitivségimádóknak azt a törekvését, hogy a tógát állatbőrökkel helyettesítsék. Ez dandyzmus (mily finom avatag szó!) és piperkőcség. Nem méltó a 2030-as évek „függő barátaihoz. Igen, a múlt század még a szabadságon nyaggatódzott. Mi felismertük a minél többtől való függőség megnyugtató értékét. Eurázsiában csak barátok vannak s én, Plinius, boldognak vallom magam, hogy körülbelül 105 baráti szövetség tagja lehetek. Vezető pozíciókat töltök be a Nemfelelők, a Délbenkelők, az Éhomra. Pezsgőtivók, a Szájtátva Figyelők, a Prózát Kézzel, Verset Géppel írók s még vagy száz baráti korporációban s tagja vagyok a Baráti Szövetségek Központi Főtanácsa Intézőbizottsága Végrehajtó Delegációjának s kis híja, hogy Eurázsia Főbarátjának nem választottak tavaly. De a rádiószavazást Afrika baráti szövetségei gaz hullámhosszmanőverrel megzavarták s én bosszúságomban majdnem kivándoroltam a sivatag Amerikába,
