Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-16 / 7. szám - Simándy Pál naplója - Irodalom, kritika (rovatvezető Darvas János) • (d.j.): Irodalmi értékeink tömörítése
Van-e bennem szeretet? ezt kérded. Ostoba kérdés. Minden azon fordul meg, hogy ki és mi iránt. * Tragi-komédia. Első jelenet: Feleség: Ha szeretsz, megteszed a kedvemért. Férj: Ha szeretsz, nem kívánod ezt tőlem. ( összevesznek.) Második jelenet: Férj: Hát jól van megteszem a kedvedért. Feleség: Ha megteszed, most már megharagszom. ( összevesznek.) Harmadik jelenet: Férj: (tényleg megteszi.) Feleség: (tényleg: — nem haragszik meg.) * Szer elem: A szerelem epekedés: előbb az után, ami nincs, később pedig amiatt ami van. Isten örök végzés szerint az egy teljes embert haragjában kettészakította, férfiúvá és asszonnyá teremtvén őket, hogy így többé ne legyenek boldogok egymás nélkül, valamint — egymással sem. * Isten: Van-e, vagy nincs Isten? Nem ez a kérdés! Istent sem bizonyítani, sem megcáfolni nem lehet. Van-e szükséged Istenre? ez a kérdés. És ha van, miért bízod magad az olyanok ítéletére, akik úgy érzik, hogy nincs szükségük Istenre? * — Felháboritó, mikor a mentő kocsi gázol el valakit. * Vágtató halottas kocsi. — Este van, a halottas kocsi abba hagyta a munkát, megy hazafelé a szolgálatból. Ahogy letér a mellék uccába, előbb ügetni, majd vágtatni kezd. Üvegfala bántóan zörög a kövezeten. A lovakon még ott a gyászköpeny, a kocsis a bakon szintén díszben ül, de a kocsi belseje üres. A kocsi civilben érzi magát és vágtat. Szemmelláthatólag jól esik neki, hogy levethette magáról a komor méltóságot, a hivatali pózt és most fesztelenül, mint a többi boldog civil kocsi, kedvére szaladhat végig az uccán; szaladhat haza, ahol teljes kényelembe fogja vágni magát, ahol elmondhatja majd a kocsiszínbe a civiltársának, hogy milyen jól is érzi magát, igy neglizsében és hogy milyen kedvetlenül gondol a holnapra, amikor újra fel kell öltenie a komolyságot, az ünnepi pózt, amikor feldiszitik koszorúkkal, körülveszik testőrséggel, és csak lépésben szabad majd haladni, affektéit előkelőséggel, méltóan önmagához .... Vágtat a halottas kocsi. Menekül,... * É j s z a k á k. Hó hogyha hull s szellő se lebben; angyalkák állnak árva lesben: nem tér-e meg lenn valaki? Csillag, ha csillog s felhők futnak fényes fehéren vágyódva várják fenn az égben: titkokra szive kinek döbben? S zivatar, hogyha zengve zug s vak éjszakát villám világit, dühödt Isten haragban hadonászik mert senki se tért, senki se döbbent. Irodalmi értékeink fömöritése A szlovenszkói irodalom megújhodásához az esztétikai szempontú kritikán át vezet az ut. Azonlan az ilyen kritikai mozgalom szükségességének hangoztatásánál mindig fölmerülhet a gyanú, hogy cui prodest? Nem kiván-e klikk-célokat szolgálni? Mert ha ez a gyanú a legcsekélyebb részben is jogosult, abban a pillanatban vége a kritikai mozgalom hitelének és épitő hatásának, önmagunk iránti mulasztás és az ügy iránti bűn volna e helyen szóvá nem tenni a klikkgyanu és általában a szlovenszkói irodalomban mutatkozó klikkalakulások kérdését. A fogalmak tisztázása mindig hasznos és szükséges. És ez a hely van annyira független és pártatlan, hogy itt a legkényesebb témához is hozzányúlhatunk, ha azt sine ira et stúdió, a javítás célzatával tesszük. Egyébként a szlovenszkói irodalom tiz esztendeje is elég időtávlat ahhoz, hogy a tárgyilagos szemlélő megalkothassa róla az első elnagyolt irodalomtörténeti vázlatot. Ha a tiz év távlatából tekintünk vissza, úgy visszaemlékezhetünk, hogy a publicisztika sokszor beszélt egy jobboldali és egy baloldali irányzatról. Az úgynevezett jobboldal az irodalmi tradiciónalizmust hirdette és ápolta úgy formában, mint tartalomban, a baloldal pedig a formai és világnézeti radikálizmust. A jobboldal a különszakadó szlovenszkói irodalmi életet a kilencszázas évek nyelvével és nemzeti lendületével akarta az irodalmi konzervativizmus alapjaira fölépíteni. Ady nyelvi és művészeti forradalmáról nem is akart tudomást szerezni. Ez az irodalom a világösszeomlásból a magyar katasztrófát érzi és fájlalja, nem akar lenni; más mint a magyar fájdalom és tiltakozás retorikus, agitativ, hitébresztő irodalma. A baloldal viszont az irodalmat ott akarta folytatni, ahol Ady szimbolista forradalma abbahagyta. Erősen szucalistaavantgardista izü, Kassák hatását érzi, a nagy összeomlásban humanista-pacifista elveket hangoztat, tele van világfájd alommal és politikai izü plakátmüvészettel. A konzervatív irány tehát nemzeti-etikai alapot adott irodalmi programjának, a baloldal a forradalmi etikait. . Aki a jobboldalon a nemzeti cél nemes szándékával tollat ragadott, rögtön fölkentje lett az irodalomnak. Az etikai ér lék előbbvaló volt az irodalomban, mint az esztétikai érték. De a baloldal is a poiltika szolgálójává sülyesztette az irodalmat. Persze a saját politikai világnézetének szolgálatába Mindnkét oldalon tehát egyformán tupolitizálták az irodalmat s a politikai szempont túlzott kultiválásával tág kapukat nyitottak a dilettantizmusnak az irodalomba. Mert nemcsak a konzervatív irányzatnak, hanem a baloldalnak is voltak és vannak dilettánsai. Legföljebb amazokat könyebb fölismerni. A formatisztelő konzervatív dilettáns már a külső formáknál, a tökéletlen rímeknél leplezi le magát, a
