Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-02-09 / 6. szám - Győry Dezső: Élet vagy utazás - Egri Viktor: Mithridates aranya

ley. Szerintem a pénzgviijtés ne legyen több, mini célszerű sport. Más véleményen lesz barátom, ha majd maga is megkopaszodik, — nevetett rá miss Lillian. Gondolat­ban még hozzáfűzte, ha valaki ilyen fiatal és a p ollói termetetü, bűn volna másnak, mint a szerelemnek rabja lenni. Petersen a kopaszodásra való célzási magára vette és elnézően mosolygott. Nem érti a szenvedélyek lényegét, miss Lillian. « — mondta. — A passziót, ami minden gyűjtés és a kedv­telésen túl a hasznosat, a közérdekűt benne. Bizonyos szempontból például az öreg pipák gyűjtése se nevetsé­ges. vagy nevetséges volna például az én éremgyüjtő szen­vedélyem? Rögtön illusztrálom, mennyire nem az'. A mellényzsebéből cigarettatárca nagyságú apró la­pos arany dobozt húzott ki és az asztalra tette. A doboz­ban gondosan selyemrongyba burkolt patinás érem volt, akkora mint egy ezüstdolláros. A bankár hévvel magyarázott: — Nézzék meg jól ezt a kis érmet. Ez Mithridates aranya. Lehet vagy kétezeregyszáz esztendős. Nem hi­szem. hogy egy tucatnál több van belőle az egész vilá­gon. Az elmúlt héten értesített az ügynököm, hogy New- Yorkban felfedezett két példányt. Sajnos, későn érkez­tem, csak az egyik érmet szerezhettem meg. Miss Lillian kezébe vette az aranyat és lekicsinylőleg mustrálgatta. — Nem is látni, hogy arany volna. Ennyi hűhó ezért a semmiségért! Mit adott érte, ha nem vagyok in­diszkrét? — 1250 dollárt. — Ejnye, ezért már valami jóravaló mutatós gyűrűt vásárolhatott volna. Bogarasak maguk, gyűjtők. Ala­posan tulfizette. Igaza van, alaposan tulfizettem, ha az ön szemével nézem, miss Lillian, mert hiszen az anyagértéke meg se közeliti a tiz dollárt. De nézze meg jobban. Mit lát rajta? — - Semmi különöset. Egyik oldalán egy puffadt bam­ba arcot, a másikon, na igen, ez már mutatósabb, egy görögös ruháju alakot, kinyújtott karjában valami ma­dárral. — Kicsit felületes szemlélődés, — vélte a bankár. — A fej pontuszi Mithridatesé, elég eszes ember volt a ma­ga idejében. Az érem revers oldalán maga Zeus ül. jobbjában sast, baljában jogart tart. Tekintse meg kö­zelebbről a király hajdiszét. Szallaggal van átkötve és göndör, mintha az imént hagyta volna el a legdivatosabb fodrásztermet. És nézze meg Zeus székét. Ezerötszáz év­vel utóbb a renaissance a legcsodálatosabb változatait keltette életre. Petersen egy szerelmes áhítatával simogatta meg az asztalra fektetett aranyat. A szomszéd asztaltársaság fel­állt, hogy megtekintse a ritkaságot. Egy perc múlva kör­be járt az arany. Petersen közben valóságos értekezést tartott a numizmatika hasznosságáról. — Látszólag semmitmondó és mégis feltár egy egész a Hágót. Látom benne az eltűnt kor kultúráját, következ­tethetek ipara fejlettségére, a nép szokásaira, életkörül­ményeire. Egy nép mithologiájárói, művészete fáziasai­­ról tesz tanúságot ilyen igénytelennek látszó éremdarab. Miss Lillian nagy önuralommal elfojtotta ásítását. — Pályatévesztett ember maga Petersen. Miért nem lett professzor? A bankár elnézően mosolygott és abbahagyta az érte­kezést. Remek darab, soká vadászhatott rá, — mondta a szomszéd társaságból egy himlőgyáros yankee. Éppen két esztendeig, bókolt feléje a bankár és Mr. Hudlevhez fordult. — Hogy tetszik önnek, Mr. lludley ?- Az első pillanatban azt bitiem, hogy hamisítvány. Az udinei Cigoek gyakran megtréfáltak már bennünket. A nagy Sándor korabeli érmekben, amilyen az öné, kü­lönös tökélyre tettek szert. A bankember meglepődött. Rögtön látta, hogy szak­emberrel van dolga, talán ugyanolyan szenvedélyes gyűj­tővel. mint ő volt és ez a tudat, hogy kollegára lelt, való­sággal izgalomba hozta. — Honnan gondolta, hogy hamisítvány? Talán túl­ságosan szabályosnak tűntek lel önnek is a haj bodrai. Nézze meg a nagyitómmal. . . Szabad az érmet! Petersen a társaságra nézett, de hogy senki sem moz­dult, megismételte a kérdést. Szótlanul nézték vissza rá. — Ott lesz az asztalon, — szólalt meg végre a himlő­­ragyás yankee. Az asztalra pillantottak, de érmet nem láttak. Külö­nös, az imént még ott volt valamelyiküknek a kezében és egyszerre nyoma veszett. Kinél volt utoljára? Miss Lilliannak az az érzése támadt, hogy Mr. Hudleynál. Vi­lágosan emlékezett, milyen sóvár szemmel nézegette. A lélekzete szinte elfuladt a gondolatra, ha valaki zsebre­­vágta az aranyat, csak az angol lehetett. És ilyen ember­rel akarta Páris felé folytatni útját! Egy megbélyegzett ember, egy tolvaj csókja! Borzalmas! Kellemetlen percek következtek. Kínosan feszengtek. — Talán az asztal alá esett, — vélte az arany gazdája és nyomba megindult az asztal alatt a keresés. Felfor­gatták az összes szőnyegeket, megmozgattak minden bú­tort, de az arany nem került elő. Eltűnt, mint a kámfor. Már nem mertek egymás szemébe nézni, elvégre nem va­lami apróságról, hanem egy kis vagyont érő ritkaságról volt szó. A táncosnő hirtelen az asztalra borította gyönggyel kivarrott táskája diszkrét tartalmat. — Nézzék meg, nálam nincs, — jelentette be katego­rikusan. A szeme közben állhatatosan Mr. Hudlevn függött, aki némán, halotthalványan állt a sarokban és az egész arany utáni hajsza alatt meg se moccant. — Uraim, nem marad más hátra, mint kézzelfogható­an bebizonyítani, hogy tévedésből egyikünk zsebébe se került az arany, — tetézte meg a yankee a táncosnő öt­letét. Emelte is mindkét karját a magasba. — Paran­csoljon velem, Mr. Petersen! A bankár megrökönyödötten tiltakozott. Nem fog egy gentlemen becsületébe gázolni ilyen bagatell miatt. Hölgyek vannak a társaságban! — Bocsánat, itt nem az ön jóérzéséről és gavalléros­­ságárál, hanem a mi becsületességünkről van szó, — mondta a himlőragyás. — Tehát rajta, nyúljon a zse­bembe. Vagy ha önnek kényelmetlen, elvégezheti más. Petersen tiltakozása ellenére megmotozták egymást. Aprólékos gonddal, mintha körmönfont vámőrök lettek volna. Aki átesett a motozáson, hátravonult. — Megengedi, Mr. Hudley? A feketehaju angol sápadtan nézett szembe a himlő­­ragy ássál. Bocsánat, de a zsebembe senkit sem engedek nyúlni. A társaság halkan felszisszent. Mit jelentett ez? Miért tiltakozik ez az ember, amikor senkinek sem volt a mo­tozás ellen kifogása. Petersen csodálkozva nézett Mr. Hudlevra.

Next

/
Thumbnails
Contents