Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-09 / 6. szám - Győry Dezső: Élet vagy utazás - Egri Viktor: Mithridates aranya
ley. Szerintem a pénzgviijtés ne legyen több, mini célszerű sport. Más véleményen lesz barátom, ha majd maga is megkopaszodik, — nevetett rá miss Lillian. Gondolatban még hozzáfűzte, ha valaki ilyen fiatal és a p ollói termetetü, bűn volna másnak, mint a szerelemnek rabja lenni. Petersen a kopaszodásra való célzási magára vette és elnézően mosolygott. Nem érti a szenvedélyek lényegét, miss Lillian. « — mondta. — A passziót, ami minden gyűjtés és a kedvtelésen túl a hasznosat, a közérdekűt benne. Bizonyos szempontból például az öreg pipák gyűjtése se nevetséges. vagy nevetséges volna például az én éremgyüjtő szenvedélyem? Rögtön illusztrálom, mennyire nem az'. A mellényzsebéből cigarettatárca nagyságú apró lapos arany dobozt húzott ki és az asztalra tette. A dobozban gondosan selyemrongyba burkolt patinás érem volt, akkora mint egy ezüstdolláros. A bankár hévvel magyarázott: — Nézzék meg jól ezt a kis érmet. Ez Mithridates aranya. Lehet vagy kétezeregyszáz esztendős. Nem hiszem. hogy egy tucatnál több van belőle az egész világon. Az elmúlt héten értesített az ügynököm, hogy New- Yorkban felfedezett két példányt. Sajnos, későn érkeztem, csak az egyik érmet szerezhettem meg. Miss Lillian kezébe vette az aranyat és lekicsinylőleg mustrálgatta. — Nem is látni, hogy arany volna. Ennyi hűhó ezért a semmiségért! Mit adott érte, ha nem vagyok indiszkrét? — 1250 dollárt. — Ejnye, ezért már valami jóravaló mutatós gyűrűt vásárolhatott volna. Bogarasak maguk, gyűjtők. Alaposan tulfizette. Igaza van, alaposan tulfizettem, ha az ön szemével nézem, miss Lillian, mert hiszen az anyagértéke meg se közeliti a tiz dollárt. De nézze meg jobban. Mit lát rajta? — - Semmi különöset. Egyik oldalán egy puffadt bamba arcot, a másikon, na igen, ez már mutatósabb, egy görögös ruháju alakot, kinyújtott karjában valami madárral. — Kicsit felületes szemlélődés, — vélte a bankár. — A fej pontuszi Mithridatesé, elég eszes ember volt a maga idejében. Az érem revers oldalán maga Zeus ül. jobbjában sast, baljában jogart tart. Tekintse meg közelebbről a király hajdiszét. Szallaggal van átkötve és göndör, mintha az imént hagyta volna el a legdivatosabb fodrásztermet. És nézze meg Zeus székét. Ezerötszáz évvel utóbb a renaissance a legcsodálatosabb változatait keltette életre. Petersen egy szerelmes áhítatával simogatta meg az asztalra fektetett aranyat. A szomszéd asztaltársaság felállt, hogy megtekintse a ritkaságot. Egy perc múlva körbe járt az arany. Petersen közben valóságos értekezést tartott a numizmatika hasznosságáról. — Látszólag semmitmondó és mégis feltár egy egész a Hágót. Látom benne az eltűnt kor kultúráját, következtethetek ipara fejlettségére, a nép szokásaira, életkörülményeire. Egy nép mithologiájárói, művészete fáziasairól tesz tanúságot ilyen igénytelennek látszó éremdarab. Miss Lillian nagy önuralommal elfojtotta ásítását. — Pályatévesztett ember maga Petersen. Miért nem lett professzor? A bankár elnézően mosolygott és abbahagyta az értekezést. Remek darab, soká vadászhatott rá, — mondta a szomszéd társaságból egy himlőgyáros yankee. Éppen két esztendeig, bókolt feléje a bankár és Mr. Hudlevhez fordult. — Hogy tetszik önnek, Mr. lludley ?- Az első pillanatban azt bitiem, hogy hamisítvány. Az udinei Cigoek gyakran megtréfáltak már bennünket. A nagy Sándor korabeli érmekben, amilyen az öné, különös tökélyre tettek szert. A bankember meglepődött. Rögtön látta, hogy szakemberrel van dolga, talán ugyanolyan szenvedélyes gyűjtővel. mint ő volt és ez a tudat, hogy kollegára lelt, valósággal izgalomba hozta. — Honnan gondolta, hogy hamisítvány? Talán túlságosan szabályosnak tűntek lel önnek is a haj bodrai. Nézze meg a nagyitómmal. . . Szabad az érmet! Petersen a társaságra nézett, de hogy senki sem mozdult, megismételte a kérdést. Szótlanul nézték vissza rá. — Ott lesz az asztalon, — szólalt meg végre a himlőragyás yankee. Az asztalra pillantottak, de érmet nem láttak. Különös, az imént még ott volt valamelyiküknek a kezében és egyszerre nyoma veszett. Kinél volt utoljára? Miss Lilliannak az az érzése támadt, hogy Mr. Hudleynál. Világosan emlékezett, milyen sóvár szemmel nézegette. A lélekzete szinte elfuladt a gondolatra, ha valaki zsebrevágta az aranyat, csak az angol lehetett. És ilyen emberrel akarta Páris felé folytatni útját! Egy megbélyegzett ember, egy tolvaj csókja! Borzalmas! Kellemetlen percek következtek. Kínosan feszengtek. — Talán az asztal alá esett, — vélte az arany gazdája és nyomba megindult az asztal alatt a keresés. Felforgatták az összes szőnyegeket, megmozgattak minden bútort, de az arany nem került elő. Eltűnt, mint a kámfor. Már nem mertek egymás szemébe nézni, elvégre nem valami apróságról, hanem egy kis vagyont érő ritkaságról volt szó. A táncosnő hirtelen az asztalra borította gyönggyel kivarrott táskája diszkrét tartalmat. — Nézzék meg, nálam nincs, — jelentette be kategorikusan. A szeme közben állhatatosan Mr. Hudlevn függött, aki némán, halotthalványan állt a sarokban és az egész arany utáni hajsza alatt meg se moccant. — Uraim, nem marad más hátra, mint kézzelfoghatóan bebizonyítani, hogy tévedésből egyikünk zsebébe se került az arany, — tetézte meg a yankee a táncosnő ötletét. Emelte is mindkét karját a magasba. — Parancsoljon velem, Mr. Petersen! A bankár megrökönyödötten tiltakozott. Nem fog egy gentlemen becsületébe gázolni ilyen bagatell miatt. Hölgyek vannak a társaságban! — Bocsánat, itt nem az ön jóérzéséről és gavallérosságárál, hanem a mi becsületességünkről van szó, — mondta a himlőragyás. — Tehát rajta, nyúljon a zsebembe. Vagy ha önnek kényelmetlen, elvégezheti más. Petersen tiltakozása ellenére megmotozták egymást. Aprólékos gonddal, mintha körmönfont vámőrök lettek volna. Aki átesett a motozáson, hátravonult. — Megengedi, Mr. Hudley? A feketehaju angol sápadtan nézett szembe a himlőragy ássál. Bocsánat, de a zsebembe senkit sem engedek nyúlni. A társaság halkan felszisszent. Mit jelentett ez? Miért tiltakozik ez az ember, amikor senkinek sem volt a motozás ellen kifogása. Petersen csodálkozva nézett Mr. Hudlevra.
