Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-02-02 / 5. szám - Brogyányi Kálmán: Schönberger Armand

5Q ÍV VILÄC1QALQM [______DeUbaUehPáj. ~ H Németorszáq A német irodalom utolsó ötven éve, a német világirodalom tehát 1880-ban kez­dődik. 1870-ben a poroszok legyőzték Franciaországot. Ezzel a győzelemmel és a nagynémet gazdasági fejlődésével, Bis­marck nagy tettével, hogy Németország kisállamait garibaldisan egységgé ková­csolja össze, indul meg az a folyamat, amelyről Goethe beszélt. Kari Stauffer- Bern, Bauernfeld, Bodenstedt, Dalin, Ebers, Fitger. Fontane, Freytag, Gangho­­fer, Geotte, Groth, Gutzkow, Hamerling, Hansjakob, Heyse, Kurz, Laube, Lilien­­cron, Lingg, Moser, Nissel, Pichler, Josef Bank, Roquette, Rosegger, Schack, Maxi­­rnilian Schmidt, Richard Voss lépnek fel. Es ők mind egy ember irodalmi előfutár­­jai: Richard Wagner, a döntő befolyású lángész zárja le ezt a romantikától natú­réit sort. A német irodalom újra forradalmi kor­szakot élt, amelynek Kari Bleibtreu adott kifejezést „Az irodalom forradalma“ cimii iratával. Ekkor alakul meg Berlinben a szabad színpad folyóirata, amely később kibővül és a mai híres „Neue Rudschau“­­ává a modern német irodalom fórumává növi ki magát. Bierbaum és Heymel, „Die Insel“ ciinen irodalmi kört alkotnak, amelynek középpontja Gerhardt Haupt­­mann. A „Jugend“ és „Simplicissimus“ szatirás irodalmi folyóiratok alapítása is ebbe a korba esik és minden szellemi erő túl a nacionális határokon a világirodalmi kifejlést szorgalmazza. Ekkor villámlik bele a német irodalmi törekvésekbe a francia Zola, majd Ibsen és Björnson és majdnem velük egyszerre Dosztojevszki és Tolsztoi. Németországnak Friedrich Nietzschében olyan zsenije tá­mad, aki mellett a kisebb és nagyobb iro­dalmi forradalmak elhalványulnak. Zola és az északi befolyás alatt születik meg a német naturalizmus, de egyszersmind en­nek az iránynak a művészi ellentábora: a szimbolizmus. Ez Németországban még a belga Maurice Maeterlick előtt keletkezik és nem más, mint a francia-skandináv-orosz naturalizmusra beálló reakció. Gerhardt Hauptmann már indulásakor naturalista, majd szimbolistává fejlődik. All ez első­sorban a német dráma és regény fejlő­désére. A líra saját utakon halad. Detlev von Li­­liencron, Gustav Falke, Bierbaum, Richard Dehmel és Stefan George fejest ugranak, szinte azt lehetne mondani: szakítanak minden tradícióval és csakis a saját gé­niusz szavára hallgatnak. Mig az első há­rom a naturalisztikus líra húrjait pengeti, Dehmel sajátos erotikája és az egyszerű­ségre és naivitásra való törekvése készíti elő a két elem szintézését, Stefan Georget, aki a német nyelvből valóságos dómot épí­tett a lírának. Mellékhajtásként jelenik meg a prágai Rainer Maria Rilke, aki csi­szolt miniatürös szóüvegekből rakja össze verseit. A német szimbolizmusból nő ki a vallá­sos tárgyú regény. Frenssen „Hilligenlei“ (Szentföld) regényére Kari Weise „Jesus“ cimü tetralógiája következik. Max Kretzer és a müncheni Michael Georg Conrad foly­tatja ezt az irányt, amely azonban hama­rosan véget ér. Ugyanis már ebbe az időbe esik Jákob Wassermann és Thomas Mann első fellépése, amely döntő befolyást gya­korol a német regényre. Igaz, hogy még a hivatalos német irodalomtörténetek er­ről a két nagyszerű Íróról azt Írják, hogy nem érdemes velük komolyan foglalkozni, mert Wassermann „undorító erotikája“ (Renate Fuchs cimü regénye) és Thomas Mann „dekadensül bántó“ leírási egy lü­­becki család pusztulásának (Die Budden­brooks) nem érdemli meg a komoly kriti­kát. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a két név és Gerhardt Hauptmann neve dominál a regényben és a drámában, Stefan George pedig a lirában áll az első helyen. A három óriás mellett Helene Böhlau és Gabriele Reuter, két tehetséges asszony nem tud érvényesülni, azaz mindkét név ma már az irodalomi múlté. Carl Haupt ­mann, a nagy Gerhardt bátyja sem fejlő­dött ki, bár figyelemreméltó regényeket produkált. Ezekhez a nem első nagyságok­hoz csatlakoznak a német Svájc Írói: Spit­­teler, Heer, Zahn, Widmann. Az osztrákok reprenzentánsai Altenberg, Bartsch, Otto Hauser, Enrica Handel-Mazetti, Klara Vie­­big és Ricarda Huch egészítik ki birodalmi­német részről ezt a sort. A wagneri hatalmas Bayreuth után Né­metországban Gerhardt Hauptmann, Her ­mann Sudermann és Artur Schnitzler dominálnak. Sudermann azonban még élte derekán hal meg irodalmilag, Schnitzler pe ­dig fejlődés helyett elernyedést mutat. Hauptmann a naturalizmusból (melyet Arno Holz barátjával alakit meg) a szimbo­lizmusig egyaránt felfelé Ívelő pálya. Vigjátékai („Biberpelz “, „Roter Hahn“, „Schluck und Jau“), mesejátékai („Ver ­sunkene Glocke“, „Hanneies Himmel­fahrt“) és szociális drámái egyaránt kor­szakot jelentenek az újkori német iroda­lomban. Az olyan nagyon hangoztatott forradalmi irodalomnak is ő a kezdeménye­zője, mert „a takácsok“ cimü drámájánál erőteljesebb proletárfeljajdulás a háború utáni német irodalomban sem található. A szimbolizmus poézise pedig csodálatosab­ban sehol sem csendült meg, mint „Und Pippa tanzt“ cimü színpadi müvében. Az ő alkotásai mellett a Burckhardttól kiin­duló reneszánszdrámák eltörpülnek (Hof­­mannstahl, Max Halbe) és Fulda, a mai po rósz költőakadémia elnöke harminc drámá­jával és vígjátékéval már ma elfelejtett iró. Ugyanez áll az úgynevezett katona­drámákra (Ompteda, Hartleben, Beyer­­lein). Hauptmann mellett Frank Wedekind az egyetlen ember, aki nemcsak újat akar, de újat is tud. 0 olyan problémák számára tette hozzáférhetővé a színpadot, amelyek előtte teljesen lehetetlenek voltak. Az osz­trák Schönherr pedig, Anzengruber egye ­nes leszármazottja móriezzsigmondi értei­mében a népet viszi színpadra. Hauptmann —Wedekind Schönherr Schnitzler: a háboruelőtti német színpad határkövei. Wasserman — Thomas Mann a regényé. A háború elnémítja a sokszerü akkordot és mégcsak nemzeti háborús iro­dalmat sem teremt. Le kell szögezni azt a csodálatos tényt, hogy bár ez volt a vi­lág legnagyobb háborúja, nem termelt ki magából sehol Tirteust. A költők csak a há­ború összeomlása után vetik rá magukat az üszkös országokra, hullahegyekre és mániá­kus kakofóniába kezdenek bele, fiz esz­tendő kellett hozzá hogy egyes hangok, az igazi tehetségek hangjai győztesen kerülje^ nek ki a hangzavarból. Még nincsenek túl a borzalmas élményen, még minden szavak vádiás, forradalom, de ezer Írások mögött már körvonalszódik az uj nemzedék irodalma, amely nemcsak akarás, hanem te­hetség és tudás. Erről a háboruutáni iro­dalomról egy külön cikkben fogok beszá­molni. A legutóbbi ötven év német iro­dalmából világirodalmi relációban öt-hat névnél több nem maradt meg. A fiatalok pedig ezen öt-hat igazi nagyság hatása alatt állnak ma is. Schönberger Armand*) A budapesti KÚT művésze. Nemrég év folyamá állított ki Pozsonyban. Most, a szlovenszkói magyar képzőművé­szet krizise idején ritka jelenség ez. A nyugati művészetek frisseségét, az expresz­­szionizmus minden újszerűségét hozta ma­gával. Valami szokatlan benyomás éri az ex­presszionista képekhez nem szokott szem­lélőt képei előtt. Az expersszionista látás. A fölvetett téma kilép a megszokott min­dennapi formavilágból. A szigorú befog laltság megoldódik és éles, szöges egysé­gekre, alapformákra bomlik szét az, amit eddig csak mint nagy egybefoglalást is­mertünk. A dolgokról eddig ösztönösen belénk helyezett fogalmi kép uj megjele­nítésben kerül vászonra. A város, a szűk, zsúfolt uccák, a hatal­mas épületek szülöttje Schönberger És fan­táziája fölszivja a beton alkotásának rideg gépmisztikumát. Épületsorokat, uccákat, pro­letár negyedeket, kikötőket varázsol maga elé az anyagra, egy különös képzelet vi­lág valóságaiként. Az expresszió, a pilla nat ideje alatt a recehártyára rajzolódott érzelmi kép ölt testet. A logikus látás he­lyett az érzelmi látás uralkodik. Es szög­letes, befelé hajló sárgás házakkal, a kép mélyén összetorlódó utakkal érezhető mó­don érzékitve jön a rohanás, sodrás, a for­galom, az ucca. Itt nincsen részlete az uccának, minden részlet nélkül való. Csak egyetemesen, differencia nélkül adja azt az érzelmi részekből összetett fogalmat, mely a logikus kifejezés számára megkö­zelíthetetlen marad. Amit akkor érezünk, amikor a végtelen uccai forgalomban, a ránk rohanó autó félelem asszociójában látunk. Az impresszionizmusból hajlott el ez a művészi irány. Vagy helyesebben, egy gyökérről szakadt mind a kettő. Az im­presszionista Manet-nek a hágai múzeum­ban levő Gránátosok cimü képe az első in­dulás az impressziótól az expresszióhoz. Cézanne, Van Gogh már tiszta képekkel demonstrálják a természeti ábrázolástól való elszakadást egy sajátos művészet őszinteségével. Ezt az expresszionizmust adja Schönber ­ger Armand. Brogyányi Kálmán. *) Lásd a képoldalt.

Next

/
Thumbnails
Contents