Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-05 / 1. szám - Szerkesztői üzenetek

India Speciál: Meinl tea 100 gr Ké 13 60 Kellemes, pompás Ízzel erős karakterisztikus Assamvirág arómával. A Meinl tea megfelel n Oii ízIéséneJk SZERKESZTŐI ÜZENETEK Keresziszórejtvényünk megfejtői közül december hó folyamán a következők nyer­ték a kitűzött könyvjutalmakat: Csiráky István, Ipolyság. — Nemes Lajos, Kassa. — Várady Zsigmond, Zsolna. *— Reiner Ala­dár, Selmecbánya. — Fenyves Miklós dr., Prága. — Karafiáth Péterné, Munkács. — Rónay János, Nagykálna. — Glaser Lili, Pozsony. — Koloszer István, Tetschen. — Csernák Júlia, Léva. — Gellért Sándor, Rimaszombat. — Szent-Ivány Lilly, Beje. Pro és kontra cimü rovatunk anyagto­lódás miatt kimaradt ebből a számból. A kereszszórejtvény megfejtését a jövő­ben pontosan fogjuk közölni. Grafológia-rovatunk a jövő számtól kezdődően az eddiginél is bővebb és für­gébb lesz. Többeknek, akik választ várnak. Szives türelmüket kérjük. Levél. Aranyos levélének kimondhatat­lanul megörültünk. Ha tudná, hányszor, de hányszor gondoltunk aggódó szeretettel a mi kedves kis barátnőnkre az elmúlt félesz­tendő alatt: vájjon merre jár, vájjon bol­dog-e, teljesült-e a jóslatunk. Tudja-e, hogy már levelének külső formája is egészen más, mint amilyen a régieké volt? Azelőtt még a betűi is olyan szomorúak voltak, hogy csak rá kellett néznünk a levelére és már tudtuk, hogy nem vidám levél. Most a be­tűi is vigan, büszkén emelik föl a fejüket. Arra kért, hogy „sokat“ üzenjünk. De higy­­je el, a meghatottságtól nem is jut eszünk­be semmi. Mi is azt mondjuk, amit ön mond: „Boldogok vagyunk, köszönjük.“ őszinte szeretettel, szívből gratulálunk. És a születésnapi ajándékra nagyon kiváncsiak vagyunk ám. Megígérte, hogy megírja. Ehykém. Levele tartalom és forma tekin­tetében is annyira zavaros, hogy nem tud­tuk a lényegét kihámozni belőle. Azt lát­juk, hogy intelligens ember irta, aki azon­ban nem tanulta meg fegyelmezni önmagát. Ez a legnagyobb baj önnél. Ez minden egyéb bajnak a forrása. Lehet, sőt valószí­nű, hogy ez nem is az ön hibája. Menjen el egy jó idegorvoshoz, vizsgáltassa meg magát és azután tartsa meg pontosan az ő utasításait. Ha majd az idegei nem hullanak igy szét, akkor a kérdéseire maga is meg fogja majd találni a feleletet. A versekből sehogyan sem tudtunk kiokosodni. Kusza, összefüggéstelen sorok, amelyeket olvasni is csak nehezen, megfejteni pedig egyáltalán nem tudunk. Üdvözlet. Visszavágyik. Kedves, szomorú lélek, sze­retettel olvasutk minden sorát, örültünk neki, hogy az élete nehéz idejében a mi szerkesztői üzeneteink mutatták meg azt az l’ár bánatos utat —, melyen emelt fővel végig tudott menni. Hat évig szere­tett egy fiút, aki az utolsó két évben min­dennapos volt maguknál, akivel magának tökéletesen összeforrott a lelke s akiért le­mondott minden egyéni szórakozásáról. Egy napon ez a fin váratlanul elmaradt, hogy két hét múlva rövid levélben értesítse: bi­zonytalan állása miatt nem akarja lefoglal­ni magát. Nem csinált jelenetet, könnyeit titokban sírta el, higgadtan és büszkén el­búcsúzott a fiHtól. Másfél év múlt el. Pró­bálta visszaszerezni a nyugalmát, már-már megnyugodott, mikor a fiú visszatért és bé­­külni akart. Most nem tudja, mit tegyen? A szive még nagyon jól emlékszik a régi időkre és ugy-e csak a szép percekre em­lékszik? — de az esze mást mond. Az eszé­re hallgasson és ne kérdezze a szivét, amely most lelkendezik az örömtől, de össze fog törni a megismétlődő szakítástól. Mert higyje el, megint szakítás lesz a vége. Ha az a fiú hét és fél év alatt nem tudott olyan állást szerezni, hogy magát feleségül vegye, ezután is aligha tud. Minek kínoz­nák egymást? Nem akarjuk azt mondoni, hogy a fiú nem érdemes a szerelmére. A szerelem titokzatos, kormányozhatatlan ér* zés, gyakran az érdemetleneknek jut belőle a legtöbb, de ez a fiú nem méltó arra, hogy ismét feldúlja a maga életét, összetörje, az­tán egyet gondoljon és továbbmenjen. Ez a fiú nem értékes ember, nem az a fajta, aki­ért szép és nagy érzés áldozatot hozni. Hiányzik belőle a férfiasság két alapvető tulajdonsága: a felelősségérzet és a gyön* gédség. Aki hat évig lekötött egy leányt, hogy aztán egy rövid levélben szakítson ve­le, felelőtlen, durva lélek, önző a végtelen­ségig, méltatlan magához. Felejtse el, kap­csolja ki az életéből, foglalkozzon mással, annyi minden, munka, cél, szépség van az életben, ami megnyugtatóbb, mint a szere­lem. S ha majd elhalványodik, minden em­léke, a 3zive könnyű és megtisztult a szen­vedésektől, a Sors el fogja magának küldeni azt a férfit, férfit és nem fiút, aki kárpó­tolja a szomorú évekért. Béby. ön azt hiszi, hogy nem „golyva“, mert „nem annyira nagy“. Látatlanban nem lehet eldönteni, hogy az-e vagy sem. Egyéb­ként is a diagnózis megállapítására nem az avatatlan hivatott, hanem csakis az or­vos. Mi nem tartjuk valószínűnek, hogy az énekléstől származott. A golyva nem egyéb, mint a pajzsmirigyeknek rendelle­nes megnövekedése. Újabban egyes vidé­ken tömegesen jelentkezik. Állítása sze­rint egy másik leánynál is észrevehető, aki ugyancsak a templomi kórusban éne­kel. Úgy látszik, hogy az ivóvíz és a talaj jódtartalmának hiányos volta összefüggés­be hozható a golyva keletkezésével. Nők­nél gyakoribb, mint férfiaknál és néha minden orvosi beavatkozás nélkül magától is meggyógyul. Ez a tapasztalat azonban ne szolgáljon önnek bátorításul,■, hogy el­­hanyagolja. Haladéktalanul mutassa meg az orvosuknak és ha ez szükségesnek ta­lálná a rendszeres kezelést, minden hosz­­szabb fontolgatás nélkül vesse magát alá, mert ha megnagyobbodik, idővel sok kárt tehet az egészségében és fulladási rohamot okozhat, sőt még a szív működésében is jelentékeny zavar támadhat tőle. Belső szerekkel voló gyógyítására a jódot hasz­nálják, amelynek adagolásánál pontos or­vosi ellenőrzésre van szükség. Igen kiter­jedt alkalmazásnak örvendenek a pajzs­­mirigykivonatokat: thyreoidea-tabletták is. Újabban jó eredményt látták attól is, hogy a közönséges konhasóhoz kis jódsót adnak és ilymódon pótolják az élelmisze. rekben esetleg hiányzó jódot. Legbizto­sabb gyógyítása műtéti beavatkozással tör­ténik. Műtét esetén soha sem irtják ki tel­jesen, mert ha egészen kiirtanának, sú­lyos természetű komplkációk támadhatná­nak. Györmegyei leány. Népies felfogás sze­rint, aki reggelenkint éhgyomorra kis tiszta mézet eszik, annak az arca soha­sem lesz sem mitesszeres, sem pörsöné­­ses, sem pedig pattanásos. Ha ez nem is egészen igy van, azért tagadni mégsem lehet, hogy ebben a népies hitben van egy kis igazság is. Természetesen ezzel sem szabad túlzásba esni, mert igaz a régi közmondás, hogy: „mézből sem jó a sok“. Hangját pedig egyáltalán nem rontja meg. A részleges zsírosság egyáltalán nem ritka. Az ellene való eljárás kissé ké­nyelmetlen ugyan, de jóakarattal és türe­lemmel aránylag könnyen végrehajtható. A zsíros helyeket esténként nagyon me­leg vízzel és tulzsiros kénes szappannal kell mosni, ha arcbőre ezt a szappant egyáltalán megtűri. A száraz helyeket csakis langyos vízzel és egyszerű, tulzsiros szappannal szabad mosni. Reggeli mosdó­vizébe állandóan tegyen kis tiszta csá­­szárboraxot, amitől sima és bársonyos lesz a bőre. A pattanások megelőzésére és a tágan levő pórusok megszüntetésére leg­jobb a kvarcfénnyel való kezelés. A köles­daganatokat sokan a két mutatóujj közé szorítva igyekeznek kinyomni, ami néha sikerül is, de mivel nagyobb erőt kell kifejteni, utána a bőr kissé meg szokott gyuladni. Jó, ha az eltávolítás előtt kis zöldszappanhabot hagynak rajta beszá­radni, ami által a daganatot fedő szaru­réteg kissé felpuhul és igy a kis kásaszem könnyebben kiugrik. Legjobb, kivált, ha sok van, az eltávolítást az orvosra bízni, aki a bőrt nagyon hegyes késsel, alig ész­revehető módon megkarcolja és a kis da­ganatot a legenyhébb módon kinyomja. V érszegénységét feltétlenül orvosoltassa és emésztését hozza rendbe, mert enélkül minden fáradozása meddő maradna. A hashajtók állandó használatút ajánlatos nak nem tartjuk. A púdert védelmül szolgál az időjárás mostohaságával szem­ben, de mivel elzárja a faggyumirigyek ki­vezető csöveit éfe igy alkalmat szolgáltat mitesszerek,* pörsenések és pattanások létrejöttére, rögtön le kell mosni az aicról, mihelyt nincs rá feltétlen szükség. Főszerkesztő: Győry Dezső. Felelős szerkesztő: Szvatkő Pál dr. Főmunkatárs: Mára! Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Lipcsei Könyvkiadó R. T. nyomdájában, Lipcsében. A nyomásért felelős: H. Pfeiffer. A lap küldését a postaminisztérium a 216.729 VII. 1928. sz. alatt engedélyezte.

Next

/
Thumbnails
Contents