Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Terescsényi György: Sárkány
,.Edward Lanet halálraítéltek!“ 12. A halálos Ítélet hamarosan végigjárta az összes fó■rumokat. Minden fórum helybenhagyta. A kormányzó aláírta. Edward Lane közönyösen vette tudomásul, hogy halálos ítélete jogéivénye.s lett. A bíróság elnöke végig'hadarta a szöveget, miközben minden második szót elnyelt. Mikor az egyhangú darálásnak vége volt, Lane megkérdezte védőjét: —• Mikor lesz hát? Az ügyvéd kényelmetlenül feszengett a széken. —• Minden valószínűség szerint holnapután. —• Tőlem még várhatnának néhány évet, — tréfálkozott Lane keserű akasztófahumorral. A bíróság kivonult a teremből. A halálraítélt egyedülmaradt ügyvédjével. Az ügyvéd kellemetlenül érezte magát, egyáltalán nem volt barátja, az ilyen jeleneteknek. 'Kötelességének érezte, hogy védencét vigasztalja. —• A kegyelem még az utolsó percben is megérkezdiet, — biztatta minden meggyőződés nélkül. — Mondja doktor ur, hány ügyfelének mondta már ■ugyanezt? —■ gúnyolódott Lane. Az ügyvéd a megsértödöttet adta: —• Az én ügyfeleimet a bíróság föl szokta menteni. Ön az első, akit... akit... —■ Ki fognak végezni, — segítette ki a halálnak eljegyzett ember. —■ Én még nem adtam föl a reményt. A kormányzó 'föltétlenül helyt fog adni pörfelvételi kérvényemnek. — Doktor ur, ön egy javíthatatlan optimista. Az ügyvéd .szemrehányást olvasott ki Lane szavaiból. —• Nem tehetek róla, hogy idejutottunk. Miért volt oly durva a bírák iránt? A. halálraítélt mosolygott. —- Jól odamondtám az elnöknek mi? —• Nagy szamárság volt, maga ellen bőszitette a bírákat. — Most már mindegy. Legyen jó, adjon inkább egy szál cigarettát. 13. Alice nehéz főfájástól gyötörtél! feküdt a pamlagon. Előtte a szőnyegen az ujág, amelyből értesült, hogy a kormányzó aláírta Lane halálos Ítéletét. Tehát ki fogják végezni...! Lelkiismerete rettenetesen viharzott. Már a második férfi, kinek a halála öt fogja ■.terhelni... A második áldozata, — nem — ennek nem iszabad megtörténnie. Letörölte könnyeit, fölkelt s íróasztalához ült. Fölfcsapta n aga.sra a redőnyt s levélpapiros és boríték után nyúlt. Aztán mást gondolt. így nem jó. Becsöngette a szobalányt. —■ Telefonáljon a garázsba. A kocsi egy negyedóra múlva álljon elő. Gyorsan átöltözött. Húsz perc múlva az autóban ült. Az első postahivatal előtt rázörgetett a soffőrre s a kocsi megállt. —• Várjon meg itt — parancsolta a kocsivezetőnek. Az első ablaknál táviratürlapot kért, odaállt egy magas pulthoz s megszövegezte a táviratot. ...New-York állam kormányzójának. Kérem Edward Lane pőrében ujraf elvétel elrendelését. Vallomást akarok tenni arról, amit a főtárgyaláson elhallgattam. Lane ártatlan.“ Nagy hegyes -betűkkel aláfirkantotta a nevét... 14. A kormányzó szabadságon volt. A táviratot az igazságügyi referensnek kézbesítették. Hopkins, a referens jól ismerte az esetet, a kezében /volt minden aktája, beleértve még a védő ujrafelvétel '.iránti kérvényét is. A. főtárgyalási jegyzőkönyvből még egyszer áttanulunányozta Mrs. Rasselyer Brown vallomását. Mindjárt látta hogy a verdikt elsősorban az ö terhelő vallomására támaszkodott. Hopkins úgy találta, hogy bármi más lépést tennének, az első dolog mindenesetre újból kihallgatni az asszonyt. Azonnal érintkezésbe lépett a rendőrséggel. Két rendőrtisztviselő autóba, szállt és a Rasselyer Brown-féle palotához száguldott. A. kapus a csengetésre kidugta a fejét. —■ Mit parancsolnak az urak? —• Mrs. Masselyer Brownt keressük. — Nincs itthon — hangzott a kurta válasz, A kapus épp be akarta csapni látogatói orra előtt a kaput, amikor az autóban egy egyenruhás rendőrt pillantott meg. —• A. rendőrségtől jönnek? — Hol van Mrs. Rasselyer Brown? — mordult rá az 'egyik ur szigorúan. A. kapus alázattal hajolt meg. —■ Elutazott. — Mikor? — Egy negyed órája. — Hová? —■ Azt nem mondta meg. —- Mikor tér vissza? —■ Azt sem mondta, kérem. —■ Nem említette, mennyi ideig marad távol? —■ De igen. Azt mondta., hogy sokáig elmarad. Esetileg egy vagy két esztendeig ... 15. Az igazságügyi referens amikor beszámoltak neki az asszony szökéséről, ,a fülébe mászott a ceruzájával. Mint mindig, valahányszor zavarban volt. Mit jelentsen ez a fordulat? Ha Mrs. Rasselyer Brown a halálraítélt Lane érdekében jelentkezik tanuzásra, miért tűnik el akkor nyomtalanul? Ha nem akarná, hogy kihallgatssák, akkor mért küldte el a táviratot? Avagy esetleg nem is táviratozott? ( Folyt, köv.) SÁRKÁNY Hogy úszik ... és milyen dacosan Ingatja nádvázas fejét, Minthogyha fönn, a kék magosban Ö volna kezdet és a vég. Papirkoloncát meg sem érzi, A spárgakantár nem zavarja, A felleg tejtestvére néki S a messzeség az édesanyja. Alul világok ülepednek, Hitvány rögök és ferde házak S az uccagyermek kénye-kedve Höpülésének mit sem árthat... . .. Oh, életem ... szép, kósza sárkány Komor, kevély tetők felett, Mi lesz, ha eltépik a spárgát Játékrontó, cudar kezek. Mi lesz velem, botor gyerekkel, Ha egyszer szivemből kitépnek És játszadozni mély egekkel Nem lesz több dal, könny, bánat, ének? Terescsényi György.
