Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám - Kosztolányi Dezső: Erzsébet

sére adta, hogy Amerikában kapott szerződést s másithatatlan elhatározása, hogy ősszel ki is megy Clevelandba. Szeptember végén szállt hajóra. Október elején a festő meghalt.

Eltemettette őt a davosi temetőben, melyben annyi a kereszt és fejfa, mint valami örökös hadizónán. összeszedegette vásznait, vázlatait, hazautazott. A magyar határnál ámulva vette észre, mennyire idegen lett itthon. Törve beszélte anyanyelvét, mert az elmúlt tizenhat esztendő alatt jobbára olasz, francia társaságokban forgott. Budapesten gyászruhában nyitott be egyik rokonához.

III.

A harmadik ura bankár volt.

Ez az ötvenéves rideg, mohó agglegény. egy nagy társaságban találkozott vele. Mihelyt megpillantotta, vonzotta ennek a még mindig fiatal asszonynak a sápadtsága, homloka körül a szenvedés mindenttudó jegye, elmúlt élete egy vidéki birtokon, melynek eladásáról maga is hallott valamit s a nemzetközi fölény és csiszoltság, mely minden mozdulatából kisugárzott. Úgy érezte, méltó felesége lehetne, nála kitünően tudna „reprezentálni“.

Erzsébet levágatta haját, kamaszfürtjét megfestette. Brilliáns nyakékkel, igazgyöngyfülbevalóval az asztalfőn trónolt a haute fináncé körében, azokon a pénzügyi estélyeiken, melyeken ■ parfait-t es cocktail-t szolgálnak föl, tapeur-ök és jazz-ek játszanak s.operaénekesek énekelnek. Bágyadtan hordozta körül gépies mosolyát. Fogadta a feléje röppenő bókokat s minden szavát latra vetve, udvarolt a pénzfejedeilmeknek. Vesékbe, pénztárcákba látott. Mindenkiről tudta, hogy „jó“-e és hogy mennyire „jó“. A számok világában élt. Azokat a engő kalászokat, melyeket első férje búzaföldjeiről ismert s második férje képeiről, reggelente, mikor megérkeztek az újságok, hátul a közgazdasági rovatban kereste a gabonatőzsde számoszlopai és árfolyamai között.

Erzsébet, a te bűneid meg vannak bocsátva. N. Zoltán Aranka rajza.

Volt tizenegy szobája, jour fixe-e, több palotája, párisi szakácsa, márvány fürdőmedencéje, inasa és ajtónállója, két komornája, Rolls-Royce-a, francia és angol társalkodónője, villája a Rózsadombon és a Balatonnál, egy kilenclámpásns rádiója, állandó masseuse-e és három farkaskutyája. Londonba repültek a fontosabb tárgyalásokra. Tavasszal Spanyolországba tettek autókörutat. Egy telet Egyiptomban töltöttek.

Mindez azonban nem volt elég. A mozgás izgatta, az ütem és az üzem, a tőzsdei rohamok s ostromok, a diadalmas hajrá, mindig tovább és tovább. Azokat, akik az uccán bandukoltak, e nagy színjáték bábjainak tekintette. Csak az líra élt igazán.

Vagyonát ez öt év alatt megkétszerezte. Utána egy kis lanyhulás mutatkozott, egy kis visszarokkanás, de utána egy semmihez se hasonló föllendülés. Folyton „adott“, „adott“, mikor mindenki azt várta, hogy „vesz“. De egy napon, máról - holnapra elvesztette mindenét.

Erzsébet zokszó nélkül eladatta ékszereit, palotáit, villáit. Úgy rémlett, hogy az „ügy“ egy-két hét alatt tisztázódik.

A bankár is ezt remélte. Egy délelőtt (bizakodva ment föl irodájába. Fölszólította Berlint, majd Bécset, utána ismét Berlint. Amíg beszélt a telefonon, egy cella jelent meg előtte, egy priccs meg egy takaró. Nyugodtan tette le a kagylót, elszívott egy szivart, a páncélszekrényéhez lépett, onnan kivette forgópisztolyát s halántékon lőtte magát.

Felesége zokogva csókolta a halott kezét.

IV.

Budán egy kétszobás udvari lakásban élte le hátralevő napjait, egyedül.

Kétségbeesetten vágyakozott a fia után. Hosszú leveleket irt, hogy mennyire szeretné látni, egyetlenegyeszer