Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám - Szép Ernő: Az első bár

nyok. Egy pár főpróbára .sikerült eddig becsem­pészni magát, egy mozibemutatón is volt már más­nak a meghívójával, körúti cukrászdákba járt je­lentéktelen fiukkal, akikbe nem akart szerelmes lenni, mert nem volt pénzük; egy fiú el szokta néha repíteni a motorciklijén, de avval a fiúval se volt .semmi álma, mert annak se volt pénze, csak az a részletre vett motorciklije. Színház után, mikor ezek a lányok mind elmentek „hettyegni“, Böske haza szokott gyalogolni a Verseny-uccába és azokat az olcsó sárga regényeket olvaista, amelyeket a szí­nészektől kapott; mit csináljon szegényke. Nohát még ezen a mai estén rásütött a szeren­cse a Böske fénytelen kis életére. Pipit a bohózat meg az operett közt a telefon­hoz hívták. Mikor a telefontól visszajött, odaintette Pipi a színpadon Böskét a tűzoltó mellé: — Te, mit csinálsz ma este? —- Én, semmit. Lógok haza lefeküdni. —Hallgass ide. Akarsz egy bárba jönni? Idejön két fiú autóval. A Laci meg egy barátja, megígér­tem, hogy viszek még egy lányt. — Jaaj!... — Ne jajgass, a többiek le vannak foglalva, a Eriéi jöhetne, de a Fricit, tudod, utálom. Eredj már te vadállat, leharapod a 'szemfestékem! Mert Böske ráugrott örömében Pipire, orrát, szemét, fülét ö.sszecsókolta és aztán ágaskodva, néma kis tapsokkal nézett fölfelé a mennyországba rajongva. sejtitek, hogy délután, mikor felébredek, ott áll az asztalon egy boglya krizantém a Lolo névjegyével, akkora virágok, mint a kalarábé, esküszöm, beleke­rült harminc pengőbe. Kis csend támad, csak, mint a zenében, a fél szünet; ez a csend az irigységé, a hirtelen gyűlöleté, ami jár ilyen kezdő Icának, aki most esetleg egy egész esztendőre magához tangózta az ünnepelt Lolo grófot. Jancsi úgy adja, mintha itt csak táncról volna szó; — Hallod, tizenöt tangó? Engem az az őrült Gyuszi nem hagyott békében, muszáj volt csárdást táncolni vele, de úgy belevadultunk, gyerekek, az egész jazz körül állott bennünket, azt hitt em, kisza­kad a dobhártyám, az egész terem zörömibölt hozzá kurjongattak, mint a vademberek, legalább egy 10ra hosszait forogtunk, mint az őrültek ... attól da­gadt meg a talpam, meg a bokám, jaaj! Böskének nem volt referálni valója, minden este hallgatott, mig a többi lányok meséltek; csu­­alattal, áhítattal, szívfájdalommal hallgatott Böske, ppg. ott maszatolta a képét é>s puderezte a vállát, a arjait. Böske még nem tartott ott, ahol a többi lá-Felső kép: Ötórai tea a velencei Excelsior ­hotel tetején. Vígan folyik a tánc. — Alsó kép: Az amerikai turisták Eldorádója. Kirándulók a 6500 láb magas Pinnacle Peak csúcsa alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents